Mongólia: romantika két világ határán

A világszervezet és a civil társadalom közötti kapcsolatok vizsgálata és az erre vonatkozó javaslatok megtétele céljából az ENSZ főtitkára által létrehozott bizottság tagjaként 2003-ban alkalmam volt ellátogatni Mongóliába, ahol a térség nem kormányzati szervezeteivel párbeszédet folytattunk e kapcsolatok szorosabbá tételéért.

Mai világunkban csak a vak nem láthatta, hogy az elmúlt évtizedek során a nemzetközi kapcsolatok civil vetülete egyre szélesebbé és fontosabbá vált. Ugyanakkor e folyamat kiteljesedésének segítésében az államoknak, a kormányzati szférának döntő szerepe van, azaz nem érdektelen, hogy a hivatalos intézmények milyen módon és mennyire ismerik el a civil társadalom fontosságát, a velük való egyeztetések és együttműködés szükségességét.

Mongólia 1921-ben kiáltotta ki Kínától való függetlenségét, s 1924-től kezdve Mongol Népköztársaság néven létezett. Ez volt a Szovjetunóval elsőként szoros baráti, ideológiai kapcsolatokat fenntartó állam. Az ország nevét 1992-ben Mongóliára változtatták. (Déli határai mentén fekszik a Belső-Mongólia nevet viselő kínai tartomány is.) A hagyományos mongol írásmódot 1946-ban váltották fel a cirill ábécére. Nemrég hivatalosan bejelentették, hogy ezentúl a cirill mellett az eddiginél gyakrabban fogják használni a hagyományos mongol ábécét.

Ott tartózkodásom idején alkalmam volt körülnézni a magyar turisták által nemigen látogatott országban. A fővárosban láttam plakátokat, melyek e hatalmas kiterjedésű, bár igen gyéren, mintegy három és fél millió fő által lakott ország megismerésére, a külföldi turisták idelátogatására buzdított.

A buddhizmussal és a helyi építkezési hagyományok látványával mindenhol találkozhatott a szemlélődő,

így azokkal a kolostori harangokkal is, melyeket az arra járók fegyelmezetten körbejárnak és megforgatnak.

Véletlenül botlottam bele Ulanbátorban egy katonai tiszteletadással körített koszorúzási ceremóniába, melynek tartalmi vonatkozásait nem sikerült megtudnom.

Mongólia a második világháború idején a Szovjetunió oldalán részt vett a Japán elleni fegyveres harcokban. Ennek állít emléket Ulanbátorban az a park, ahol egy T-34-es, egy ikonikus szovjet harckocsi, a mongol–szovjet barátságot hirdető feliratok, grafikák és szobrok láthatók.

Látogatásomkor a belvárosban még ott állt Lenin szobra is, melyet – mint megtudtam – később, 2012-ben eltávolítottak.

Képek a mongol főváros mindennapjairól:

Nagy élmény volt számomra egy vidéki kirándulás, amely elhozta számomra e hatalmas, leginkább terméketlen, sivatagos ország igazi látványát és zamatát.

Sok helyen láttam sámáni szent helyeket, s elvegyültem az oda látogatók közé, akik kavicsokat dobáltak e kőhalmazokra:

Megnéztem egy helyi temetőt is.

Utunk nem volt zavartalan, előrehaladásunkat gyakran akadályozta a lakosság harmadát kitevő nomád és fél nomád népesség sokszor az utak kellős közepén bolyongó állatcsordái

Mongóliában az állatok terelését segítő lovak nemzeti szimbólumnak számítanak. Megtekinthettem az ország egyik hírességét, a Teknősbéka-sziklának nevezett helyet; tövénél szívesen megpihennek a helybéliek

Sziklás látványosságból van bőven:

A Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár által „globális falunak” elnevezett világ kormányzati és nem kormányzati tényezőinek elengedhetetlenül szükséges közös tevékenységéről New Yorkban folytatott későbbi diplomáciai tárgyalásaink, sajnos, kevésbé voltak olyan élménydúsak, mint ez a hirtelen jött mongóliai vizit.