Gerő Marcell 2007-ben szerzett oklevelet a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, Szász János osztályában. Kócos című diplomafilmje világszerte sikerrel szerepelt. A Campfilm egyik alapítója, a diploma megszerzése óta producerként dolgozik. A Káin gyermekei az első egész estés rendezői munkája.
Az előzmény: Monory Mész András, a Balázs Béla Stúdió égisze alatt, 1985-ben „Bebukottak” címmel dokumentumfilmet forgatott a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében, Tökölön. (A filmet az akkori hatalom betiltotta, miután Torinóban elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó díjat, és a benne látottak botrányt kavartak.) Az egykori filmben a rendezőt leginkább az az ellentét foglalkoztatta, amely a megszólaló kamaszok „nyílt arca, tiszta tekintete, higgadt és összeszedett beszéde, illetve az előadott kegyetlen tartalom között feszült”. Az akkor 14–15 éves, gyilkosságért elítélt fiatalok 10–15 éves börtönbüntetésük letöltése után, 25–28 évesen szabadultak és nagyjából 30 éve eltűntek a közvélemény elől.
Gerő Marcellnek a múlt négy évben sziszifuszi munkával sikerült felkutatnia a hat bebukottból hármat, kifaggatta őket sorsuk alakulásáról és mai körülményeikről, s az említett feszültségnek és az eltelt 30 év történetének bemutatására vállalkozik most a Káin gyermekei filmjében.
Ahogy várható volt, a három fiú sorsa nem alakult túl fényesen. Meglett férfiemberként sem lubickolnak a földi jóban. Pali, aki apagyilkosságért ült, az anyjával él, és ritkán látja a gyerekeit, pedig olyankor boldog. Gabesz a nevelőjét ölte meg, most hajléktalanként él, kukázik, a gyerekét elvették tőle, nem láthatja. Zsoltot, aki a részeg anyját megerőszakolni próbáló barátját ölte meg, pszichiátrián ápolják, megkeményedett, és súlyos társadalmi igazságtalanságokat fogalmaz meg a helyzetéről. Mindhárman visszatérő vendégei a börtönöknek.
Gerő Marcell keveset kérdez, de tökéletesen eljutott odáig, hogy riportalanyai szinte kérdezés nélkül is valljanak, elgondolkozzanak. Egykori tettükre leginkább ma sem találnak ésszerű magyarázatot, vagy csak bizonytalan magyarázkodást, mindenesetre a börtönévek súlyos nyomokat hagytak rajtuk olyan értelemben is, hogy lényegében büntetésük letöltése után sem tudtak felkapaszkodni a társadalmi elfogadottság szintjére. A környezet, amiből jöttek és a bizonytalanság, amibe visszatértek, mint a mocsár, úgy húz vissza őket, s előbb-utóbb az újabb bűnelkövetésekhez vezet. Családi kötődéseik alig vannak, s ami a legszomorúbb, hogy prognosztizálni lehet: gyermekeikre is hasonló sors vár: nyomor, szellemi elmaradottság, munkanélküliség, bűnözés.
A film három főhőse már beletörődött, de valahol érzi, hogy a sors mindig rossz lapokat osztott neki a gyermekkori
lopásoktól, garázdaságoktól a gyilkosságig, a börtönévek kényszerű, testet-lelket megtörő élettapasztalatain át a szabad élet embertelen körülményeiig. Anélkül, hogy bármi felmentést adnánk is nekik az elkövetett bűnökért, a nézőnek el kell gondolkodnia azon, vajon mit tesz, vagy nem tesz a társadalom azért, hogy ezeket az embereket, és utódaikat kivezesse a veszélyzónából, ahová a tanulatlanság és mindent ellehetetlenítő szegénység taszít egyre nagyobb rétegeket.
A Káin gyermekei kényelmetlen film. Az élet alapkérdéseit feszegeti. Nehéz nézni és nehéz megemészteni, mert tudjuk, hogy a szegénység, a hajléktalanság, a munkanélküliség terméke. Ráadásul még csak azt sem lehet ráfogni, hogy „cigány” téma volna. A Bebukottakat azért tiltották be, s terjedhetett csak „szamizdat” körülmények között, mert néven nevezett dolgokat, amikről nem volt ildomos beszélni. A Káin gyermekeit (remélhetően) nem fogják betiltani, de ugyanúgy kényes problémákról szól, s hogy ez nem csupán magyar jelenség, azt bizonyítja a fokozott nemzetközi érdeklődés, fogadtatás. Mert mind a fiatalkori bűnözés, mind a „szabad nyomorban” élés társadalmi jelenség a legtöbb országban, legfeljebb kábítószerrel kiegészítve, ami itt, ebben a két filmben még nem üti fel a fejét. Nyugat és Kelet – apróbb eltérésekkel – tehát magára ismerhet Pali, Gabesz és Zsolt példáján.
Gerő Marcell, rendező és László Sára társszerző-producer filmjének ősbemutatója már az ősszel megvolt. Beválogatták az A-kategóriás 62. San Sebastianban (Spanyolország) megrendezett filmfesztiválra, amelyet követett Svájcban a 10. Zürich Film Fesztivál, a 8. Abu-Dzabi-i Filmfesztivál, a Jihlava Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál Csehországban, a Stockholm Filmfesztivál és az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál (IDFA).
A végül is magyar–francia koprodukcióban készült film producere László Sára, Jacques Bidou és Marianne Dumoulin. Az alkotás a Campfilm, a JBA Production és az Arte France gyártásában, az HBO Europe koprodukciójában jött létre. A hazai közönség a világpremiert követően elsőként a HBO csatornáján, valamint a HBO GO-n láthatja a filmet november 27-én. Talán nem volna érdektelen elővenni a Bebukottakat is, nyilvános vetítésre.
Káin a bibliai első testvérgyilkosság elkövetője, akire az isten bélyeget nyomott, hogy senki, aki megtalálja, ne ölje meg őt, ezzel óvván meg őt a vérbosszútól. Úgy is lett, Káin letelepedett, utódokat nemzett, s nem ő az, aki az utolsó gyilkosságot elkövette. Hogy gyermekei apjuk bűnével hogyan élnek tovább, az már egy más történet.
