Ezt támasztja alá a Nemzetbiztonsági Bizottság jelentése, amely megerősítette, hogy a Nemzeti Arcvonal tagjai nyíltan orosz diplomatákkal, illetve olyanokkal gyakorlatoztak, akik az orosz katonai hírszerzés egyenruháját viselték. Elemzők most azt kérdezik, miért engedte meg a magyar vezetés, hogy orosz ügynökök éveken át zavartalanul együttműködjenek magyar militánsokkal a NATO területén. Bennfentesek szerint a magyar elhárítás azért nem lépett közbe, mert a kormány szoros viszonyt ápol a Kremllel, azon kívül félő volt, hogy gazdasági következményei lesznek bármiféle akciónak. Az Orbán-kabinet ugyanakkor egyetért a szocialista Molnár Zsolttal abban, hogy a bőnyi gyilkosság mögött nem ideológiai okok állnak, és hogy a történtekből nem kell diplomáciai ügyet csinálni.

A The Daily Telegraph vezércikke azt írja a lengyel kormányfő mai londoni látogatása kapcsán, hogy Kelet-Európa nyújtja a reményt, mármint hogy Nagy-Britannia meg tud állapodni az EU-val a kilépésről. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kulcskérdés az, miként lehet összeegyeztetni brit részről a munkavállalás korlátozását a keleti tagországok polgárai számára, illetve azt, hogy a szigetország továbbra is élvezze az egységes piac előnyeit. A vitában az egyik kulcstényező éppen Beata Szydlo, mivel rengeteg lengyel dolgozik az Egyesült Királyságban. Márpedig Varsónak – más kelet-európai államokkal együtt – kétségei vannak az unió antidemokratikus vonásait illtően. Vagyis a mindenek feletti összefogás francia és német hívei nem képviselik az egész közösséget. Csak akkor lehet egyezségre jutni a Brexit ügyében a kölcsönös előnyök alapján, ha mindkét oldal jó indulatot tanúsít. Nem szabad büntetni a briteket a kiválás miatt.  

A hagyományos jobboldal hangját egyre inkább elnyomják a szélsőjobb demagóg és gonosz erői. Trumppal, a Brexittel, a populizmus általános megerősödésével nyugaton válságba jutott a konzervativizmus – írja a The Guardian. Magyarországtól kezdve immár az Egyesült Államokig, mindenütt nyeregbe kerülnek a populisták, akik megvetik a liberális demokrácia fékeit és ellensúlyait, és nem hagynak kétséget afelől, hogy ragaszkodnak a hatalomhoz. A jobboldal ugyanakkor megtanulta a leendő amerikai elnöktől, hogy meg lehet törni még a régi tabukat is, ideértve fajok és vallások gyalázását, az alkotmányos rend elleni támadást, a választók még meg is jutalmazzák érte őket. A lényeg immár a „nép akarata”, és aki nem tartozik bele a népbe, abból könnyen lehet ellenség. A tekintélyelvű populisták mindenütt a populizmust használják, hogy üssék az ellenfeleket. Aki szembeszáll a populistákkal, akár a politikában, akár a sajtóban, akár az igazságszolgáltatásban, az nem lehet legitim. Azon kívül hogyan veszíthetnek is a „nép felkent képviselői”, ha csak úgy nem, hogy a másik oldal elcsalja a választásokat. Kár sok szót vesztegetni arra, hogy a populisták a legdöbbenetesebb képmutatók.

A mai és az egykori (értsd: fasiszta) tekintélyelvűségben közös, hogy a nép akarata létezhet a választott képviselők nézeteitől függetlenül is, sőt gyakran attól élesen eltérően is. De azért a liberális demokrácia elutasítása, valamint a ragályos rasszizmus ellenére a mai populizmus messze nem azonos fasizmussal. Követői lehetővé teszik a tisztes választásokat, bár a magyaroknál és a lengyeleknél igencsak megnehezítik az ellenzék dolgát. Lehet, hogy idővel korlátozzák a szavazójogot, de az európai populisták senkit sem dugnak börtönbe, noha ez csekély vigasz. Viszont nem kívánják a döntéshozatalt a nép kezébe adni. Sőt, inkább igyekeznek távol tartani az embereket a politikától. Elég ha a tömegek egyszer hatalomra segítik őket.  

A bécsi Gazdaságkutató Intézet (Wifo) új vezetője arra figyelmeztet, hogy nem szabad adócsökkentési versenybe kezdeni az unión belül, mert az csak új frontot nyitna, és katasztrofális következményekkel járna – közli a Die Presse Christoph Badelt véleményét. A tisztségviselő hozzátette: ez még akkor is így van, ha egyes államok rövid távon előnyt élveznének, mert külföldi cégek települnének a területére. Ám nem jönnének létre új vállalkozások, csupán meglévő társaságok költöznének egyik országból a másikba, és egyedül a nagy konszernek járnának jól. Ők már most is alig fizetnek adót, éppen ezért dühös rájuk a lakosság. Az OECD szerint mindenféle kiskapuk révén az óriáscégek 250 milliárd eurót takarítanak meg, bár jó volna, ha tisztességes módon kivennék a részüket a társadalom feladatainak finanszírozásából.