Tavaly hallottam először a Miyawaki – zseberdőkről, azokról a kicsiny pagonyokról, amelyek világszerte egyre népszerűbbek, különösen a városokban. Elnézve a sárguló fűvel borított, csontszáraz tereket Budapesten, a szomjazó, magányos fákat, az az érzésem, hogy a következő években egyre több zseberdővel találkozunk.

A Miyawaki Akira japán botanikus által kidolgozott technika lehetővé teszi, hogy kis területen rövid idő alatt sűrű, biológiailag változatos erdőfoltok jöjjenek létre. A módszer válasz az urbanizáció, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése okozta kihívásokra. Segítségével kis területek is működőképes ökoszisztémákká alakíthatók, amelyek fontos ökológiai és társadalmi szolgáltatásokat nyújtanak.

Az európai ökológusok munkáiból és a hagyományos japán növényismeretből egyaránt merítő Miyawaki olyan technikát dolgozott ki, amelynek segítségével őshonos növényfajok felhasználásával viszonylag rövid idő alatt helyreállíthatók a természetes erdőtársulások. A japán őserdőkkel kapcsolatos kutatásai azt mutatták, hogy ezek az erdők változatosabbak és stabilabbak a monokultúráknál vagy a mesterséges erdőtelepítéseknél. Ez a felismerés vált módszerének alapjává.

A Miyawaki-módszer több alapelvre épül, amelyek együttesen alkotnak hatékony telepítési rendszert. Az őshonos fajok kiválasztása meghatározó a zseberdő sikerében. Ezek a növények alkalmazkodtak a legjobban a helyi éghajlati és talajviszonyokhoz, ezért nagyobb eséllyel maradnak életben és fejlődnek megfelelően.

Változatos ökoszisztémát alakítanak ki, amely a növényzettől a rovarokon át más állatfajokig számos élőlénynek biztosíthat élőhelyet. Ugyanakkor Magyarország esetében az idei nyár azt mutatja, hogy a szárazságtűrő fajok és az őshonos növények kombinálásával érdemes tervezni.

A kiválasztott fajok között lehetnek a térségre jellemző lombhullató fák, cserjék és évelő növények. A kutatások szerint a fajgazdagság hozzájárulhat az ökoszisztéma egészséges működéséhez, stabilitásához, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességéhez.

A növényeket egymáshoz nagyon közel ültetik el, ezzel a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat igyekeznek utánozni. Egy négyzetméterre akár három-öt csemete is kerülhet, így sűrű és tömör növényállomány jön létre. A növények versengenek a fényért és a rendelkezésre álló helyért, ami serkenti a felfelé irányuló növekedésüket és gyökérzetük fejlődését. Ennek eredményeként gyorsabban növekedhetnek, és rövidebb idő alatt alakulhat ki stabil, önfenntartó ökoszisztéma.

Az ültetés előtt a talajt külön erre a célra készítik elő. Szerves anyagokkal, például komposzttal dúsítják, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a növények fejlődéséhez. A talajt fellazítják, levegősebbé teszik, és a kiválasztott fajok igényeihez igazítják. Ez javíthatja víz- és tápanyagmegtartó képességét. Gyakran bioszenet is alkalmaznak a talajszerkezet és a vízmegtartó képesség javítására, ami különösen az aszályos időszakokban lehet fontos.

Magyarország első, Miyawaki elvei alapján kialakított minierdejét 2021. május 20-án telepítették a budapesti Tabánban. A 40 négyzetméteres területre kilenc őshonos fa- és cserjefaj összesen 120 példánya került. A helyszínen talajcserére is szükség volt.

A telepítés után a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói vizsgálni kezdték az állományt. Nemcsak a növények magasságát követték, hanem egyes fajok fotoszintetikus teljesítményét és párologtatását, továbbá a talaj, a lomb és a környező gyep hőmérsékletét is mérték.

A 2025-ben közölt eredmények szerint a vénic-szilek és a korai juharok átlagos magassága három év alatt elérte a négy métert. A legnagyobb fotoszintetikus teljesítményt az egybibés galagonyánál és a vadkörténél mérték. A kutatók megállapítása szerint az egyes fajok a rájuk jellemző ütemben fejlődtek, miközben a fényért folyó versengés és a feljavított talaj is befolyásolta növekedésüket. A MATE tanulmányának összefoglalója

A „minierdő” vagy városi pagony elnevezés inkább közérthető megjelölés, mint jogi vagy erdészeti kategória. A MATE kutatói ezért a „Miyawaki-pagony” kifejezést javasolják: Magyarországon az erdő fogalmához legalább fél hektár, vagyis 5000 négyzetméter egybefüggő fás terület kapcsolódik. A tabáni folt ennek kevesebb mint egy százaléka.

A Miyawaki-módszerben nem használnak növényvédő szereket vagy műtrágyákat. A természetes növényvédelmi megoldásokat részesítik előnyben, ami elősegítheti az egészséges és kiegyensúlyozott ökoszisztéma kialakulását. Így a növény- és állatvilág a vegyszerek kedvezőtlen környezeti hatásai nélkül fejlődhet. A természetes növényvédelem eszköze lehet például a kártevőket távol tartó növények telepítése, a rovarok természetes ragadozóinak támogatása, illetve a komposzt tápanyagforrásként történő alkalmazása. Ezek segíthetnek fenntartani az ökoszisztéma egészségét káros vegyszerek használata nélkül.

A kezdeti, két-három évig tartó növekedési időszak után a zseberdő már csak kevés gondozást igényel. A növényállomány önfenntartóvá válik, az ökoszisztéma pedig egyre inkább önállóan kezd működni. Az erdő fokozatosan önszabályozóvá válik, ezért kevesebb emberi beavatkozást igényel, miközben ellenállóbb lehet a környezeti változásokkal szemben. Ennek köszönhetően a fenntartás költség- és munkaigénye a hagyományos erdőtelepítési módszerekhez képest jelentősen csökkenhet. Az erdő fejlődésével a növények természetes életciklusai és az ökológiai szukcesszió folyamatai kerülnek előtérbe.