(Írta: Iván Gizella) Arra gondoltam, reggel nem iszom meg a kávét, hanem leülök a gép elé és csak olvasok, csak olvasok. Mert attól, amit találok a neten, akárhogy vigyázok, biztos felmegy majd a vérnyomásom. (A nyitó képen: a magyarok elegáns miniszterelnöke, elvégre egy egész ország népét képviseli nemzetközi porondon; ki is csípte magát. Foto: afp.)

Lássuk csak!

A Balatonon egy anyuka elindult sétálni a gyerekeivel, ám otthon felejtette a pénztárcáját. Mondanom sem kell, rekkenő hőség volt. Bement egy boltba, előadta szegény, hogy nincs nála a tárcája, de a gyerekek szomjasak… a boltos azonban még egy pohár csapvizet sem adott nekik a rekkenő hőségben. Ide jutottunk. Micsoda egy aljas világ ez, ahol a betérőtől egy pohár vizet is megtagadnak. Ez az ember meg vasárnap biztos elmegy a misére ájtatoskodni, mint egy jó keresztény.

Minden harmadik vonat késik, vagy el sem indul… olvasom a következő hírt.

Ejnye, Lázár uram, hát ki a felelős ezért? Ugye, nem csak a meleg? Mert a hőség bár a hírek szerint kifektette a MÁV-ot, ha nem kastélyok és szállodák felújítására, építésére, a csókosok „támogatására”, meg a lovak, vagy tehenek vízágyára, termálfürdőjére, külföldi templomok felújítására, erdélyi szavazatvásárlásra költötték volna a pénzt, hanem a vasúttársaság felújítására, modernizálásra, akkor fele annyi baj sem lenne. Ha nem állítottak le volna minden nagyberuházást a vasútnál, sőt, még a jármű-beszerzéseket is, s nem hajtottak volna végre olyan átszervezéseket a cégnél, amiknek semmi értelmük, más lenne a helyzet. Vagyis minden a szegénységről, az átgondolatlanságról szól.

De gyanítom: van ebben bőven tehetségtelenség is. Mert a NER-ben szerintem sokkal fontosabb az elvhűség, a haverság, mint a szakértelem. Én bizony az Ön szakértelmét is kezdem megkérdőjelezni, hiszen az a miniszter, aki azzal foglalkozik, hogy egy üdítőben mennyi a narancs, szelíden szólva is pótcselekvést végez.

Olvassak tovább?

Káosz van a magyar repülőtéren. És ez több, mint 3,1 milliárd euróba került nekünk, magyar állampolgároknak. Késnek a járatok, tízen-órákat várnak az utasok, s mindez az után, hogy az állam drága pénzen, a mi pénzünkön megvette a repteret. Akkor mégsem jó gazda az állam? Akkor minek ez az államosítási láz?

Ja, és még van miről mesélni. Óriási a baj az egészségügyben. Vagyis ott is.

Mert nem hazudok, ha azt mondom, mindenütt. Rohad az ország. Csak a környezetszennyező akkugyárak nőnek egyre sűrűbben a magyar ugaron…

Nagy böjtje lesz ennek!

A múzeummá vált kórházakban nem működnek a klímák, a műtéteket, melyekre így is hosszú hónapokat, éveket kell várni, elhalasztják. Az egyik kórház meg lakossági adományokért könyörög…csak tízmillióra lenne szüksége, hogy műteni tudjon. Tízmillió? Hallja-e ezt, kend, miniszterelnök úr? Mi ez magának? Annak, aki ezermilliárdokról dönt.

Maga, aki most ott hűsöl az Adria partján és ökölbe szorított kézzel üzen a világnak: „…én bizony erős vagyok és drukkolok a másik erősnek, Trumpnak”.

Aki se nem erős, se nem tiszteletreméltó, mert gyakorlatilag egy hazaáruló, aki saját népére támadt. Erre nem tetszik emlékezni? És ön mit csinál? Az oroszbarátságával, Putyin és Trump imádatával, a brüsszeli támadásokkal, a kedves rokonok és az oligarchái támogatásával, a kebelbarát csúcsmilliárdossá emelésével pont ezt teszi. Ahelyett, hogy a közlekedést, az egészségügyet, az oktatást fejlesztette volna, azon dolgozott, hogy a család és a haveri kör minden tagja rajta legyen az első száz leggazdagabbat jegyző listán. Érdekes, hogy amihez ők nyúlnak, az mind arannyá válik.

Aranyifjúk, királylányok. Tehetséges vők, lányok, akik a luxusüzleteket hiányolják a magyar fővárosból. Igen, a luxus boltokat… A csóró nép meg az olcsó, leértékelt árukat. Nézzen rá, kedves miniszterelnök úr, a népre, nézze meg, mit esznek, nézze meg, mennyi a szegény ember! Mondja csak meg, hogy miért nekem és a szomszédasszonynak kell fizetni azt az orvosi kezelést, amit a magyar egészségügynek kellene? Miért ad össze az átlagpolgár, a szegény ember milliókat az állam helyett, ha azt hallja, támogatni kell valakit? S miért nem működik az állam?

Mert még sokakban van tisztesség és jóindulat, emberség. Az állam képviselőiben pedig nincs.

Közben, miniszterelnök úr, ön tudja, nagyon is, az igazat. Lehet, azt is tudja, hogyan kéne élnie, dolgoznia. Az ország érdekében. Éppen a minap mondta el a rádióban, ahol a szentenciáit szokta közzé tenni, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, akit most választottak meg újra, „nem a politikai ellenfelünk, az alkalmazottunk”. Mondta ezt ön, miniszterelnök úr, aki elfeledte, hogy maga pedig a mi alkalmazottunk. A magyaroké. Az enyém, a szomszédaimé, az egész országé. És mivel a fizetését is tőlünk kapja, elvileg tőlünk függelmi viszonyban van. A probléma az, hogy ezt ön nem veszi tudomásul. Pedig annyit biztos tud, hogy a miniszter jelentése az, hogy szolga.

A miniszterelnök pedig, bár a szolgák első embere, ő is szolga.