Kedves Nyilvánosság! Levelezésünk a győri főépítésszel

A közösség érdekeit szolgáló beszélgetést szerettünk volna folytatni – azután, hogy dr. Dézsi Csaba András orvos-professzor és polgármester „elzavarta” a város évekig volt főépítészét, Révi Zsoltot – Győr új főépítészével, Gyimóthy Ákossal. (A nyitó képen: miután a győri polgármester vezényletével eltávolították a hulladékot az Iszkápa közi/Tűz utcai lakások környékéről, ugyanott újra növekszik a szemét…) A hivatalos, a közérdeket szolgáló eszmecserére szerkesztőségünk még a nyáron, június-július fordulóján tett javaslatot a szakembernek. Íme:

„…Percekkel ezelőtti telefonbeszélgetésünkre hivatkozással megismétlem javaslatomat: folytassunk szigorúan szakmai beszélgetést mindenekelőtt Győr városképéről, a teendőkről és a tervekről.

Győr legszebb sugárútja lehetne a II. kerületi Kossuth Lajos utca, ahol tucatszám állnak az ilyen, elhanyagolt lakóházak.
A fenti ház oldalán még látható az emléktábla; kérdés mikor verik le.

Az éppen az idén 20 éves „Infovilág…az utóbbi három évben mintegy 60 cikkben foglalkozott ezzel a témával (a szerk. megj.: azóta még többel!), sajnos, szerfölött „egyoldalúan”, tekintettel a városháza előző vezetésének mélységesen mély hallgatására, bár minden alkalommal fölajánlottuk a párbeszédet az általunk ismeretlen illetékessel. Sajnálatos módon azonban a három év alatt két leváltott/elküldött/távozott önkormányzati sajtófőnök nem bizonyult partnernek, holott munkaköri kötelezettsége lett volna a hiteles tájékoztatás, amire sokszor kértük.

Abban a reményben, hogy új korszak kezdődik a győri városházán, kérem, szakítson időt a kölcsönösen előnyösnek tekinthető beszélgetésre.”

Győr-Újvárosban számos parasztbarokk ház omladozik.

Szerkesztőségünk egy újabb, érdeklődő levelére ezt válaszolta Gyimóthy Ákos: „… előzetesen egyeztetni szeretnék a polgármesteri kabinettel, ami remélhetőleg jövő kedden meg is történik. Kérem szíves türelmét.”

Állítólag egyetemi tanár lakik ebben a házban… (Nem tudtuk ellenőrizni a mende-monda valódiságát, hitelességét.)

Miután sok évtizede megoldásra váró problémákról lett volna szó a reménybeli beszélgetésen, természetesen türelemmel vártuk a hivatali egyeztetés végét. Július 3-án ezt a levelet küldte lapunknak az újdonsült főépítész:

„…Tudja még csak két hónapja vagyok hivatalban és a folyamatos munkavégzés közben még a munkákról való egyeztetés sem egyszerű feladat, nemhogy a feladatkörömhöz egyáltalán nem tartozó sajtótevekenységről való egyeztetés. Még egyszer kérem szíves türelmét, és remélem, hogy a következő Győrről szóló cikküknek nem ez a kis késedelem lesz a témája. Tisztelettel, Gyimóthy Ákos”.

Ez is Győr-Újváros, Kossuth Lajos utca, amely egykoron a london-isztambuli nemzetiközi főútvonal része volt; igaz, akkoriban a házak ápoltabbak voltak.

Udvariasan és tisztelettel várt tehát munkatársunk, bár máig nem tudta megfejteni a levélben említett „sajtótevékenységről való egyeztetés” kitételt, miután sajtótevékenységet a sajtó munkatársai szoktak folytatni, nem pedig egy magyar nagyváros főépítésze…

Néhány nappal később Gyimóthy Ákos kurta-furcsa levelet küldött a szerkesztőségünknek: „…Az előzményeket mérlegelve, nem kívánok imterjút (sic!) adni az Infovilág hírportalnak. Tisztelettel, Gyimóthy Ákos.”

Természetesen szerfölött meglepődtünk, miután egyszer-kétszer a Borkai-féle adminisztráció „lepte meg” az Infovilágot hasonló tartalmú, mindennemű konkrétumot mellőző irománnyal. Akkoriban – ahogy mondani szokás – az úri társaság eszéhez értettük, gondolván: egy újabb „adriázás” szervezésével van elfoglalva a városházán az, akinek egyébként dolga lenne a sajtón keresztül azoknak a tájékoztatása, akik (ezek után csak ez írható: feltehetően tévedésből) beválasztották őket a tisztségükbe.

Győr, Kossuth Lajos utcai sarokház – összedőlés előtt.

(Csak jóval később jöttünk rá, hogy azon a tájon ez a szokás: aki nem írja a többi között a homlokára, hogy elkötelezett párttárs, az ne számítson információra. Az átlagpolgár, a választópolgár pedig le van sajnálva, ne érdeklődjék, majd közöljük vele azt, amit „mi” akarunk, és különben is: köszönje meg szépen, ha majd a voksoláskor kap egy zsák krumplit.)

Az ám, az „előzményes” főépítészi lemondó levélre – illendőségből – július 8-án ezt írtuk: „Tisztelt Gyimóthy Úr! Köszönöm a válaszát, egyúttal kérem, tájékoztasson, milyen „előzményekről” van szó, mert konkrétum nélkül – bármennyire szeretném is – nem értem a válaszát. Kiváló tisztelettel: K…”

Joggal kérdezheti a tisztelt olvasó, miért várt az Infovilág csaknem fél évet e dicstelen levélváltás közzé tételével? A válasz egyszerű: szerkesztőségünk bízott a józan észben, meg abban, hogy a polgármester talán kiéli szereplési vágyát, gyermekes megnyilvánulásait, és a csatornatisztítás, a légóépítmény tetején való pózolás, a lenines utcanévtáblák népes nézőközönség előtti eltávolítása után mégis csak úgy dönt, hogy valami érdemit is tesz a városért. És ezen érdemi döntések közé sorolja nyilatkozási engedély megadását is a főépítésznek.

Ez az épületsor a Kossuth utcával párhuzamos Bercsényi ligetsor, ahol Hajós Alfréd tervei szerint sportpályát építtetett a dicső emlékű Győri Atlékai Club.

Már csak azért is, mert korántsem magánügyeiről, hanem a köz, a város évtizedek óta megoldásra váró dolgairól szerettük volna kérdezni egy magyar nagyváros főépítészét. (Utóirat: természetesen ezt a cikkünket elküldjük Gyimóthy Ákos főépítésznek és Győr polgármesterének is.)