Sem Törökországot, sem Magyarországot nem hívták meg a Biden elnökletével december 9–10-én megtartandó „Demokráciáért” csúcstalálkozóra – jelentette a török AhvalNews portál. A tanácskozás célja, hogy a globálisan egyre nagyobb teret nyerő autoriter rendszerek ellen fellépjen, visszaszorításukra programot és munkacsoportokat hívjon életre.
Bár az online térben tartják a rendezvényt – hosszas hezitálás után, de jövőre, a második csúcsra már személyesen várják a résztvevőket. Az AhvalNews szerint Orbán Viktort azért nem hívták meg (török kollégájával egyetemben), mert semmibe veszi a demokrácia alapelvét és a jogállamot. A csúcstalálkozó foglalkozik majd például a független média ösztönző támogatásával, az internet-szabadsággal, a korrupcióval, amellyel szemben például még szigorúbb exportellenőrzést képzelnek el. A cikk a pár napja a Politico amerikai kiadásában megjelent írásból vette alapinformációit.
Lengyelország megmutatja Magyarországnak, hogyan kell igazi NATO-szövetséges lenni – címmel a Washington Examinerben Janusz Bugajski, a washingtoni Jamestown Alapítvány vezető munkatársa a most elfogadott új lengyel védelmi törvényt mutatja be, amelyik Oroszország új birodalmi törekvése ellen irányul. Ha a törvényt elfogadják, akkor megduplázódik a hadsereg létszáma 250 ezerre növekedve, 50 ezer tartalékos is lesz. Ezzel erősödik az a szövetség is Kelet-Európában, amelynek részei Románia, illetve a balti államok. Washington hálás lehet ezért. Bugajski azt is megírja, hogy gyakran összemossák Lengyelországgal Magyarországot, mint illiberális szövetségeseket, s ezzel az a kép alakul ki, hogy már Varsó sem hűséges szövetséges. Pedig hát éles a különbség kettejük oroszpolitikája között. Három alapvető vonatkozásban egészen biztos: katonai és diplomáciai területen, valamint az energia-politikában. Lengyelország már rég teljesítette a megkövetelt 2%-os NATO-hozzájárulást, nemrég vásárolt 32 F-35-ös vadászgépeket, és számos közös katonai programban vesz részt Washington kezdeményezésére. Az Orbán-kormányról egyik sem mondható el.
Tényként említi Bugajski a magyarországi orosz és kínai korrupciót. Ha Lengyelországban ilyenre fény derülne, az rögtön a kormány bukásához vezetne. Szerinte nem kizárt a magyar ellenzék győzelme a jövő tavasszal, és akkor a lengyelországi példa akár érvényesülhet is.
Miután a magyar kormány a Pegasus megfigyelési botrányra vonatkozó, az NSO-tól vásárolt izraeli kémprogram dokumentumait 2050-ig titkosította, az ellenzék tiltakozott, amit csak megerősített a nemrég Budapesten járt tényfeltáró uniós bizottság, amely gyakorlatilag kerek-perec kimondta: egyértelmű a magyar kormány érintettsége a titkos megfigyelésekben – olvasható az Israel Hayom portálon az AP információi alapján megjelent szerkesztőségi cikkben. Az írás Kósa Lajos (úgymond) elszólása okán készült; a Fidesz embere szerint – idézi őt a lap – más országok sokkal szélesebb körben alkalmazzák a kémszoftvert. A múlt héten a Pegasus körüli egyre nagyobb felháborodást tapasztalván a Fehér ház bejelentette: exportkorlátozást vezet be az izraeli NSO ellen.
A Paris Beacon is a Pegasussal foglalkozván arra hívja fel a figyelmet, hogy Kósa határozott állítása, amely szerint a budapesti belügyminisztérium vásárolta meg az izraeli kémprogramot, némiképp ellentmond annak, hogy Orbán Viktor visszautasította volna a Pegasus-kémprogram bevetését. Vadai Ágnes ellenzéki politikust is idézi a lap, aki szerint Pintér Sándor belügyminiszter nem is erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy megfigyeltek volna újságírókat és politikusokat. A cikk még az elején kiemeli, hogy Európában egyedül Magyarország használta az NSO programját.
A The Washington Postban megjelent jegyzet szerzője – Milyen lehet a Merkel utáni Európa és mit jelent ma a konzervatizmus? – az kérdi, mennyire volt egyáltalán Merkel német kancellár konzervatív, aki számos esetben épp azt bizonyította, hogy alapvetően liberális. Mai társadalmi felfogásunk egymásba mosódó határait feszegeti az írás, amelyben Orbánt is megemlíti, de nem mint konzervatívot, hanem mint populistát és autoriter szélsőjobbos vezetőt, egyúttal Sebastian Kurz volt osztrák kancellárt is az Orbán-féle irány felé sodoródott politikusként illusztrálja.
Úgy érzi, Orbán Viktor, hogy megingott a lába alatt a talaj? – kérdi a The Times szerzője, Peter Conradi helyszíni beszámolójában arról ír, hogy kuglibábukként sorra lövik ki a populista vezetőket – lásd a cseh és bolgár kormányfőt. Az írás bemutatja Márki-Zay Pétert, aki Hódmezővásárhelyről, egy kis városkából indult hódító útjára véget vetendő az orbáni populizmusnak, s aki szerint eddigi sikere részben annak köszönhető, hogy az embereknek elegük lett a politikusokból, s ő, mint pártonkívüli, ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel, és aki panaszkodik arra, hogy feleségét kikezdte a kormánymédia…