A négy állam kivitelének kb. a negyede megy a németekhez, négyötöd vagy még annál is több az EU-ba. Vagy ahogy a lengyel külügyminiszter fogalmazta: a négyek Németország legnagyobb kereskedelmi partnere a földrészen, együtt még Franciaországot is megelőzik. A gazdasági integráció a szorosabb politikai kapcsolatokkal párhuzamosan fejlődik, miközben – egy lengyel szakértő szerint – az unió többi része egyre borúlátóbb a németek szerepét illetően.
A gazdasági kapcsolatok azonban kétélűnek bizonyultak: amikor beütött a pénzügyi válság, a magyarok, a csehek és a szlovákok mély visszaesésbe zuhantak. 2010-ben a németek növekedésre váltottak át, akkor a hármak még erőteljesebben indultak meg felfelé. Utána jött viszont az euró-övezet krízise, és Magyarország, valamint Csehország visszazuhant a recesszióba. Ezért Közép-Európa az utóbbi években megpróbálta mérsékelni függőségét a németektől.
A magyar és a lengyel kormány a kínaiakat igyekszik megnyerni, onnan azonban idáig rendszertelenül érkeznek a befektetések, hullámról szó sincs. Ezért a helyzetre az a jellemző, amit a szlovák miniszterelnök mondott: ha januárban valami történik Németországban, azt júliusban már megérzik Pozsonyban.