Forrás: wsj.com, euronews.hu, nyt.com Egy ponton az autoriter rendszerek már nem a külső ellenségtől félnek a legjobban, hanem a belsőtől. Úgy tűnik, Kína most ehhez a ponthoz ért el. A hétvége híre Pekingből érkezett, és még a kínai politikai botrányokhoz szokott megfigyelők szemöldökét is feljebb tolta: vizsgálat indult a kínai hadsereg egyik legmagasabb rangú vezetője ellen, kémkedés és súlyos hatalommal való visszaélés gyanújával. Nem egy ezredesről, nem egy „elfelejtett” hivatalnokról van szó, hanem a katonai elit legfelső szintjéről. Ez már nem korrupciós ügy. Ez bizalmi válság. 50 éve nem volt példa a Kínai Néphadsereg történetében olyan méretű tisztogatásra, ami a hétvégén lezajlott a katonai vezetés legfelsőbb szintjein, elsodorva az egyesített vezérkar főnökét is

A rendszer katonája – egészen mostanáig

Csang Ju-hszia neve eddig egyet jelentett a lojalitással. A tábornok a Kínai Kommunista Párt legfelső katonai testületének, a Központi Katonai Bizottságnak volt alelnöke – vagyis közvetlenül Hszii Csin-ping alatt állt. Sőt, sokáig úgy tartották, hogy Xi egyik legmegbízhatóbb embere a hadseregben. És most épp ő az, akit „súlyos fegyelmi és jogsértések” miatt félreállítottak.

A hivatalos kínai közlés szűkszavú, ahogy mindig. A nemzetközi sajtó azonban ennél sokkal többről beszél: nukleáris fegyverekkel kapcsolatos információk kiszivárogtatásáról, korrupcióról, hatalmi machinációkról. Ha mindebből csak a fele igaz, az is példátlan.

Miért most?

A kérdés nem az, hogy történt-e visszaélés. A kérdés az, hogy miért most lett belőle ügy. A válasz valószínűleg Hszi Csin-Ping több éve tartó stratégiájában keresendő. A kínai elnök hatalomra kerülése óta következetesen bontja le azokat az önálló hatalmi központokat, amelyek akár elméletben is kihívást jelenthetnének számára. És ezek közül a legveszélyesebb mindig is a hadsereg volt.

A PLA – a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg – nem csupán fegyveres erő. Politikai szereplő, saját hagyományokkal, belső hálózatokkal, régi szövetségekkel. Hszi számára ez egyszerre erőforrás és kockázat. Ezért indult el évekkel ezelőtt a „korrupcióellenes” tisztogatás, amely mára inkább emlékeztet politikai sebészkésre, mint erkölcsi hadjáratra.

Előzmények: nem az első dominó

Zhang Youxia ügye nem a semmiből jött. Az elmúlt években:

  • eltűnt a süllyesztőben a rakétaerők teljes vezetése,
  • bukott a korábbi védelmi miniszter,
  • sorra váltak „átmenetileg elérhetetlenné” tábornokok és stratégiai parancsnokok.

A közös nevező mindig ugyanaz: lojalitás hiánya, vagy legalábbis annak gyanúja. A kínai rendszerben ugyanis nem az a legsúlyosabb bűn, ha valaki lop. Hanem ha nem eléggé engedelmes.

Kémkedés vagy ürügy?

A legkényesebb kérdés persze az, hogy valóban történt-e kémkedés az Egyesült Államok javára, vagy ez „csak” a vád dramaturgiai csúcspontja. A válasz valószínűleg soha nem lesz teljesen egyértelmű. A kínai belpolitika nem a nyilvánosság sportja. De az biztos: a kémkedés vádja tökéletes indok egy magas rangú katonai vezető végleges eltávolítására. És közben egy fontos üzenetet is közvetít: senki nincs biztonságban. Még a legbelső kör sem.

Mit lát ebből a világ?

Nyugati szemmel mindez több mint belső leszámolás. A kínai hadsereg stabilitása kulcskérdés:

  • Tajvan miatt,
  • a Dél-kínai-tenger miatt,
  • a nukleáris egyensúly miatt.

Ha a PLA vezetése belső félelmekkel és politikai tisztogatásokkal van elfoglalva, az rövid távon gyengítheti, hosszabb távon viszont fanatikusan lojálisabbá teheti a rendszert. Ez pedig kiszámíthatatlanságot jelent.

A kínai katonai botrány nem arról szól, hogy egy tábornok esetleg rossz oldalon állt. Hanem arról, hogy egy rendszer eljutott oda, ahol már saját tükörképétől is tart. Amikor a hadsereg legfelső szintjén is felmerül a kémkedés gyanúja, az nemcsak biztonsági kérdés. Az politikai tünet. És ez a tünet azt üzeni: Kínában ma nem az a kérdés, ki az ellenség. Hanem az, hogy ki lehet a következő.