„Téged, város, már hányszor eladtak: / Világszerte vittek piktorok. / S bár a Föld véled gyorsan forog, / Újabb festők még mindig akadnak, / Kik lefestik ugyanazt a házat / Századszor,…” Darázs Endre: „Szentendrei emberek” című szonettje méltó mottója annak, ami itt látható. A kiállításban és a hozzá készült albumban ugyanis Szentendre topográfiájáról és helytörténetéről van szó, amelyet festményekkel, rajzokkal esetenként egyéb műalkotásokkal illusztráltak. Vagyis a város művészi helyrajzát készítették el, amelyet a szentendrei és a városba alkalmilag kilátogató festők műveinek válogatott gyűjteményéből állítottak össze.
Szentendrének és festészetének ez a feldolgozásmódja persze függetleníthető a MűvészetMalom évfordulójától. Csupán akciós szépségéből, de nem aktualitásából veszít, mivel régóta esedékes, és a végtelenségig elodázni nem lehet.
Sürgőssége van ugyanis a dolognak, mert a belvárosi utcák részben középkori nyomvonalát leszámítva, egyre több klasszikus részlet tűnik el a városképből, az utcafrontokról, a házak homlokzatáról. És fájdalom, de egyre kevesebben vagyunk olyanok, akiknek még módja, talán szerencséje is volt csaknem abban az állapotában látni, megtapasztalni azt az évtizedeken át Csipkerózsika-álomban szunnyadó várost, amelyet az 1926-ban a benne, művésztelepi közösségben megtelepedett festők nem kis örömükre megláthattak, felfedeztek, és képeiken feldolgoztak.
Kiválasztott pontokat mutatunk be, ezekre koncentrálunk mind a kiállításon, mind az albumban – írják a szervezők, rendezők.
A kiválasztást – hangsúlyozzuk – , maguk a festők végezték el, akik a városkép egyes részleteire, mint a méh a virágmezőre kijártak, újra és újra lefestették azt, gyakran bekukkantva a környező utcácskákba is.
Mindennek egyik oka nyilvánvalóan az volt, hogy Szentendre századokon át, egészen az 1960-as évekig bezárólag kicsiny város volt. Hosszában, észak-déli irányban úgy két kilométer a Pannónia-telep nélkül, széltében pedig mindössze 700-800 méter, egyes kinyújtózkodásaiban ennél valamivel több. Nem csoda tehát, hogy a nap- és évszakok változásaiban ugyanarra a témára, sőt ugyanabból a nézőpontból figyeltek fel a festők és arra éreztek indíttatást, hogy ők is, a maguk módján, elképzelése és szemléletmódja szerint megörökítsék azt a bizonyos városképi részletet, épületet, és nemcsak egyszer, de többször is munkásságuk évtizedei folyamán.
Ezeket őstémának nevezzük, talán csak a szentendreiekre jellemző szóhasználattal. Őstémák, magyarán szólva olyan városrészletek, épületek, amelyeket szinte kötelességszerűen sorra megörökítettek a festők, a honfoglalók és az egymást követő festőgenerációk tagjai, talán egymástól, egymás példáján is okulva, vagy önállóan felfedezve az adott látványban, témában rejlő szépséget, érdekességet.
Úgy jellemezhető a folyamat, hogy a művészek a felszíni feltárások után egyre mélyebbre nyúló aknákat és tárókat nyitottak – írják a házigazdák. – Ebből persze kiviláglik, hogy mi a szentendrei festészetben nagyrészt összefüggő, egymásra épülő történetet látunk, amelynek alapjait azok a festők rakták le, akik a jó szerencséjüktől is vezérelve elsőnek jöttek ide.
Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József ábrázolásmódja lényegesen eltér Barcsay Jenő, IlosvaiVarga István, Czóbel Béla világlátásától és szemléletmódjától, hogy Vajda Lajoséról és Bálint Endréjéről ne is beszéljünk. Mégis közös festészetükben, hogy a város nyújtotta témákra, motívumokra épül fel. Ezek, mint hatékony rendező elv megtapasztalható művészetükben.
E munkának tehát Szentendre művészeti alkotásokkal megtestesített topográfiai bemutatása a célja. A cél megvalósításához, szemléletes bemutatásához az illusztrációs anyagot úgy állítottuk össze, hogy elsőnek, a kiállításon középpontba felfüggesztve, régi fényképek során bemutatjuk azt az eredeti állapotot, amely az 1926-ban művésztelepet alapító, majd az őket követő festőket fogadta és évtizedeken át alig változott. A másikat mögé és köré soroljuk: azoknak a festményeknek a válogatását, amelyek szemléltetik, miként dolgozták fel a festők a város kínálta témákat, miként jelenítették meg azt, persze újfent hangsúlyozzuk, egyéni szemléletmódjuktól is befolyásolva.
A változásokat, változtatásokat is dokumentáljuk fényképfelvételeken: miként láthatók, ha egyáltalán láthatók még, és hogy milyenek az őstémák napjainkban.
A kiállítás fő támogatója: Magyar Nemzeti Galéria. Kölcsönző intézmények: Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Nemzeti Múzeum, Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, DamjanichJános Múzeum Szolnok, Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhely.
A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum tisztelettel meghívja az érdeklődőket a megújult szentendrei MűvészetMalom ünnepélyes átadására, valamint „A képpé formált város – a szentendrei festők őstémái” című kiállítás megnyitására március 24-én, szombaton délután öt órára.
A kiállítás kurátora:Tóth Antalművészettörténész. Közreműködik: Borbély Mihály Liszt Ferenc-díjas előadóművész. A kiállítás megtekinthető május 20-ig, hétfő kivételével 10-től 18 óráig. Szentendre, Bogdányi utca 32. alatt.