Nem őt verik, mégis neki fáj. Nem akarja megszokni: összejátszik a jog, a politika, a gazdaság, bennfentesek szorítják egymás kezét, így csapatban, csordában erősek. Fáj a kirekesztettség, de ettől még nem kéne folynia a vérnek, törnie a csontnak. Ma még szabad a tüntetés, de már készül a törvény: nem hangoskodni, mások nyugalmát nem zavarni! Ha mégis, oszlathatnak. Bármilyen eszközzel.

Törökországban szerencsétlen besorozott katonákat vernek. A demokrácia nevében. Elrettentésül. És ez a kezdet. Hamarosan bírósági ítéletek születnek, a pártatlanság látszatára sem ügyelve. A jogot tisztelő bírák többségét már leváltották. Írhatom, mekkora disznóság, sokat nem segít rajtuk. De talán az erőszakot elítélők tehetnének valamit.

A bank világában adósságot lehet átvállalni. Mi, az emberi méltóságot tisztelő polgárok, a verést vehetnénk át a gyengéktől. Nem vagyunk mazochisták, csak szomorúak. Mondhatjuk, bírjuk, bennünket üssenek.

A Tanú című filmből tudjuk, az ítélet olykor gyorsfagyasztott. Egyszer elkészítik, máskor előveszik. Ha valahol leírták, hogy mennyi tenyerest, gyomorszájast kell kiosztani, hány orrot betörni, fogat kiverni, akkor segítsünk a terv teljesítésében. Álljunk elébe önként, így tiszta az üzlet.

A verőembereknek nem kell elbújni a tévékamerák, a mobilok elől, a nyilvánosság előtt üthetnének, a nyilvánosság számlálná a városvédőknek, az ellenzékieknek adott pofonokat. A tervszámtól nem lehet eltérni! A kormány kinevezhetné a tisztességes verést felügyelő miniszterelnöki biztost. Lehetne például…tudja, kedves olvasó jól, kire gondolok, tehát jó az, ha szakértő a főnök.

Kezdetként felvonulhatnánk Törökország budapesti nagykövetségéhez. Ott a nyilvánosság előtt lehetne minket korbácsolni, botozni. Józanul mennék, nem szednék fájdalomcsillapítót. Verhetne a követség egyik alkalmazottja is, de ha nem, akkor valamelyik őrző-védő vállalkozás munkatársa. Óradíjat fizetnénk, plusz áfát, számlát nem kérnénk. A Városligetből ismert cég megfelelne, referencia a múltja.

Csatlakozókat, orvosi felügyeletet várok. És ígéretet a nagykövetségén keresztül Törökországtól. Hogy annyi fogoly kap méltányos elbánást őrizetében, ahányan elszenvedtük Budapesten a rájuk szánt fájdalmat. Ezután jöhetnének a hazaiak, a zöld aktivisták, a másként gondolkodók. Elő kell venni a papírt: mi a penzuma Gulyás Mártonnak, Komáromy Gergelynek, esetleg a mindig okoskodó Juhász Péternek. Ők már kaptak eleget, ha az van leírva, törjék a mi ujjunkat, rugdossák a mi fenekünket. Munkamegosztás. Jól elleszünk egymással, az agresszív tömeg és a békés hatalom.

Mindez vicc lenne? Néhány éve elképzelhetetlennek tartottuk az egyszínű alkotmánybíróságot, választási irodát, médiatanácsot. Meg nem fordult a fejünkben, hogy gázszerelőként milliárdokat lehet keresni. Hogy labdarúgásunk élvonalában Gyirmót feszül Mezőkövesdnek. Hogy az egyházaknak Orbánjuk lesz pápa helyett.

Szóval lehet nevetni, de embereket akkor is vernek.