Orbán és Erdogan: két despota próbálkozik a maga „ezeréves birodalmának” létrehozásával

Sajnos, az eddigi fejlemények azonban arra utalnak, hogy hajlamos pontosan az ellenkezőjét tenni. Ezért a nyugati vezetőknek világossá kell tenniük számára, hogy nem folytathatja a bosszúhadjáratot. A demokrácia kétirányú utca és Erdogannak is meg kell tartania a szabályokat. A nagy veszély most az, hogy tekintélyelvű irányítást vezet be, még az eddiginél is drákóibb intézkedésekkel.

A Berlinben megjelenő Panke-Spiegel kétheti lap arra hívja fel a figyelmet, hogy sok a közös vonás Orbán Viktorban és a török elnökben. A cikk a magyar kormányfőt a hunok saját maga által kinevezett királyának, Erdogant pedig Aladdinnak nevezi, ám a csodalámpa nélkül. Az egyik hadba vonult, hogy a maga módján megmentse a Nyugatot. A másik meg akarja hódítani azt. Mindkettőjükre jellemző a látszólag kicsiny öntudat, ezzel szemben a határtalan ego és a szabadelvű demokrácia, valamint a zsidók elutasítása.

Az egyik belülről ássa alá az uniót, a másik szeretne bejutni, de csak azért, hogy ő is felégessen mindent, ami fontos a demokratáknak. Saját országukban már éppen eleget ügyködtek ennek ebből a célból.

Leszalámizzák a demokráciát, vezérelvű rendszert honosítanak meg, felszámolják a független sajtót. Párttársak és kegyencek között osztják szét az állami vagyont, és olyan hangulatot honosítanak meg, ami tágra nyitja a kaput a radikálisok előtt. Egyik sem töri magát, hogy szembenézzen országa történelmi felelősségével, hát, még hogy beismerje a múlt hibáit.

A nyomorúságos szellemi és erkölcsi állapotot kiegészíti, ahogy az uszítás szolgálatában mindketten kijátsszák a vallást. Orbán a kereszténység nevében száll csatába. Ám itt megint csak két despota próbálkozik azzal, hogy létrehozza a maga „ezeréves birodalmát”. A magyar politikus a Mátyás-féle Nagy-Magyarországról álmodik, és legszívesebben hazahozná a határon túli magyarokat. Az elvesztett területekkel együtt.

És mit tesznek mindez ellen a nyugati vezetők? Érdemben semmit. Illetve feladják azt, ami fontos az értékrendben. Vagy éppen zsörtölődve ugyan, de követik az állítólagos csodatévőket.

A Der Standard kommentárja szerint az a veszély fenyeget, hogy az unió összeomlik a brüsszeli jogkörök körüli vita és a tagállamok hiányos szolidaritása miatt, a menekültválság előmozdítja ezt a folyamatot. Az elemzés árulkodónak, egyben riasztónak nevezi, hogy a röszkei négyes találkozó után az osztrák védelmi miniszter kijelentette: európai léptékben kell gondolkodni és kétoldalú alapon kell cselekedni.

Mert látnivaló: Európa már csupán alibi a vezető osztrák politikusok számára. Amire most nagy szükség lenne, az egy közös uniós rendőrség, tekintve a menekültek egyre növekvő számát és a terrorfenyegetést, és mivel a titkosszolgálatok csupán lazán működnek együtt, a Frontex pedig nem túl hatékony. A lyukakba mindenféle helyi polgárőrségek ugranak be, egyre nagyobb gondokat okozva a demokráciának. Lásd Bulgáriát!

Ráadásul a keleti tagállamok makacsul elutasítják a migránskvótákat. Ennél fogva délkeleten, délen egyre bizonytalanabb a helyzet, és ha egyes államok nem lépnek is ki az EU-ból, egyre inkább hátat fordítanak vállalt kötelezettségeiknek. Lopakodik a szervezet szétesése.