Nem csupán a hazai közönségnek ajánlható. Tömör angol nyelvű összefoglalójával (Summary. Our garde heritage), a szakmai képjelek (vagy piktogramok) (Key of symbols), valamint a szakkifejezések magyarázatával (List of technical terms) sikeres kísérletet tesz arra is, hogy hasznára legyen annak a mintegy 150 történeti kertnek látogatói, akik természeti értékeinkre is kíváncsiak.
A kemény borítóra nyomott fülszövegen olvasható, hogy mintegy 1000 történeti kertet tart természeti, műemléki és kertépítészeti szempontból értékesnek az alkotógárda, s hogy e kertek többsége elhanyagolt, rossz állapotban van, alig idézik egykori pompájukat. Legtöbb helyütt csupán néhány „kerti elem”, azaz szökőkút, kerítés, kapuzat, lépcső, facsoport segíti képzelőerőnket, de olyan kert is van, amelynek csupán tervrajzai maradtak fenn. A szerzők erre a „sérülékeny természeti örökségre” akarják figyelmünket irányítani. Ha pedig kinyitjuk az első és a hátsó borítót, ami szinte kínálja magát, akkor hazánk, illetve Budapest térképét láthatjuk, rajtuk színes karikákkal jelölve a településneveket, illetve a kerületek látnivalóit. Hogy miért színesek a karikák: az kiderül már az 5. oldalon, de természetesen sejthető, hogy nem véletlen.
Örömömre rögtön a tartalomjegyzékkel indítanak: nem kell keresgélni a könyv végén, hogy lássuk, mit is olvashatunk. Rögtön áttekinthetjük a logikus, feszes és egyáltalán nem könnyed olvasmány szerkezetét. És ahogy pörgetem a lapokat, ide-oda bepillantva a szövegbe, feltűnik a lapok tetején a színes nyomás – visszaköszönnek a települések kis színes karikái, hogy ami a térképen zöld, az a szövegrészben is zöld, tehát itt kell keresni egy-egy kert leírását. Igazság szerint az egységeken belül sem nagyon kell kutakodni, hiszen a leírások, fogalmak a legegyszerűbb és legkezelhetőbb ábécérendet követik, amit általában tudunk még…
A kedves olvasó először a kertkultúra korszakait ismerheti meg napjainkig bezárólag, fekete-fehér és színes képek, sőt tervrajzok segítségével. Ezt követően útmutatót kap a könyvhöz és magyarázatot a piktogramokhoz: s már indulhat is a tájegységek szerint elrendezett kertek felfedezésére.
Elsőként Észak-Dunántúl zölddel, másodikként Dél-Dunántúl mustársárgával, harmadikként Észak-Magyarország bordóval, negyediknek az Alföld települései téglabarnával, végül Budapest lilával kiemelt oldalai jönnek. A településnév alatt olvasható a kastély neve, mert e könyvben szinte kizárólag kastélyok kertjeit csodálhatjuk meg: nem véletlenül, hiszen történeti kertek kastélyokat öveztek. Természetesen van külön helységnévmutató is a könyvben, hogy aki épp áthalad autóval, kerékpárral, lovon valamely településen vagy megyén, azonnal megnézhesse: van-e itt történeti kert, ha igen, hol. Ha valami hiányolható: fordítva nem keresgélhetek, azaz nem látom listán összegyűjtve, hogy például hol van a Benyovszky-kastély vagy hol van(nak) Esterházy-kastély(ok). Az angol mellett, természetesen magyarul is olvasható a szakmai kifejezések listája az aha-ároktól a zikkurátig, tömören, világosan.
Köszönet, Irodalomjegyzék, források jegyzéke és a már említett helységnévmutató zárja a könyvet, de a figyelmes olvasó észreveszi, hogy a hátsó borítót is kihasználta a kiadó, a Civertan Grafikai Stúdió arra, hogy a könyv szerzőit bemutassa. Mindhárman tájépítészek: dr.Szikra Éva, Remeczky Rita és Farkas Ágota, emellett még kerttörténészek, műemlékvédelmi szakemberek, településszociológusok is, s ez az összetett tudás tetten is érhető a kitűnő könyvben. Mindenre gondolt a kiadó.
A szerzők 1000 történeti kertről tudnak, 150-et mutattak most be 192 oldalon, s csak remélhető, hogy ezt a munkát folytatják, a kiadó pedig ki is adja újabb eredményeiket bemutató könyvét ebben az igényes, a műnyomó papíron jól olvasható, sok képtől gazadag formátumban, ami kocsiban-hátizsákban is jól elfér. Igazi útikönyv és böngésznivaló olvasmány egyszerre. Így talán egyre többen tekintik majd meg kertörökségünket, mely természeti kincseinkhez sorolandó, ha a világörökséghez nem is.
Azt is említsük meg, hogy Magyarország természeti és kulturális kincsei közül nyolc iratkozott föl a világörökségi listára, köztük csak egy, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai minősülnek 1995 óta természeti kincsnek.
Ritkaság, hogy a kiadó példányszámot is megad: nos, 2000 jelent meg a bő arasznyi könyvből, s ha nem tétováznak, még megrendelhetik, vagy megvásárolhatják a múzeum-shopokban, a Litea könyvesboltban és a szakmai könyvesboltokban.
Érdemes.
