A Fidelitas kongresszusán Tarlós István arról beszélt, hogy veszélyben a nemzetállam, s létezik egy „nyilvánvaló szándék” a kevert népességre, a népességcserére. De nem lesz baj, ha a Fidelitas példát vesz a fideszesekről. (A 24.hu felvételén: ifjak elsősorban)
Szijjártó Péter egy magyar diplomáciai akadémiára tett ígéretet, s arra, hogy kizárólag a hazafias diplomáciai nevelésben részesültek dolgozhatnak majd a külügyben.
Varga Mihály szerint manapság szintet lépett a hazaárulás. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Gulyás Gergely szerint kereszténydemokratának lenni annyi, mint normálisnak lenni.
Kásler Miklós a Belső-Ázsiában 1100 évvel ezelőtt kialakult magyar hagyományról és identitásról beszélt, amelynek része a szuverenitás és a különleges életszemlélet. Mindezt a keresztény szabadság spirituálisan magasabb fokra emelte.
Kubatov Gábor, Bayer Zsolt veretes sorait idézve, virsliujjú, nájloninges kommunistákról szólt, akik most visszajöttek. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Kocsis Máté a Fidelitas humoráról emlékezett meg, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék a legundorítóbb és legaljasabb módszerekkel, kizárólag személyeskedésekkel szokott támadni, következésképp ez vár a fidelitasosokra is. Aztán a Nélküled c. dalt emlegette.
Kósa Lajos egy grandiózusat zsidózott, arra utalva, hogy minden zsidó ugyanolyan, minden zsidó rossz helyre szavaz (hogy ki a zsidó és mi a rossz hely, azt Karl Luegerrel konzultálva Kósa mondja meg!), s Kósa persze pontosan tudja, hogy az összes zsidó hogyan, s kire szavazott. A zsidók. Akiknek nagy, görbe orruk van, az ereikben pénz csörgedezik, jó pénzért mindent árulnak, még hazát is, és nemzetközi összeesküvők. (A kútmérgezés, a szentségek meggyalázása és a rituális gyermekgyilkosság most valamiért kimaradt a kósai kitekintésből.)
Novák Katalin a saját, egyszerre nyugat-európai, egyszerre magyaros, rímes időmértékes poémáját szavalta el, melynek prozódiailag, a párrím technikai megvalósítását illetően, továbbá ütemileg és merész képi világát tekintve kétségtelenül legszebben lejtő sorai az alábbiak voltak: „Mi nem szállunk bele a méhedbe, / csak nem mondunk nemet az életre.”
Kövér László Európa klasszikus hagyományaiban fürdőzve arra fókuszálta vigyázó tekintetét, hogy az ellenség és az idegenség a kapuk előtt áll, és készül rárontani arra, ami ezer évig a nemzetet jelentette. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok sokat interneteznek, továbbá a nemzettagadók veszélyforrást látnak a családban és az egyházban.
Monumentális szellemi muníció, amelyből gazdagon profitálhatnak fidelitasos ifjak.
Felötlött bennem, hogy a Zóhár egyik értelmezése szerint az édenkert nem más, mint az anyaméh. Ennek mentén haladva nekem a Fidelitas kongresszusáról egy egészen más anatómiai tájegység jutott az eszembe, amelyről viszont elmondható, hogy mind a hímnem, mind a nőnem rendelkezik vele.
(A szerző jegyzete elsőként itt jelent meg.)