A minap egy hölgy saját hatáskörében intézkedést foganatosított – felváltott a nyugdíjából megspórolt ötezer forintot kétszázasokra, és ezt osztogatta a rászorulóknak – s máris többet tett, mint a fél államigazgatás a menekültekért.
Mint azt a horvát sajtóból megtudhatjuk, Magyarország fölött ellenőrizhetetlen szárnyas bombák repkednek, minden valószínűség szerint robbanóanyaggal megrakodva, de szerencsére ez senki hivatalosságnak sem zavarta meg az álmát, mert ha a horvátok nem szólnak, hogy mi ez, akkor lehet, sosem derül ki a dolog – persze mindenki őrizze meg a nyugalmát, mert az egészről a romlott Brüsszel tehet, meg a Soros. És Paksot sem trafálta el… Ebben a helyzetben, amikor ma reggel például a Magyarországgal határos beregszászi körzetben megint megszólaltak a légvédelmi szirénák, korántsem megnyugtató, hogy a hazudozás és a ködösítés a maga megszokott, békebeli módján folyik tovább.
Közben nagyobb stratégiai kérdéseket sem sikerült még megoldania a háborús retorikát békeidőben is oly szívesen használó Orbán vezette rezsimnek. Itt van rögtön a pesti Keleti pályaudvar vécéje. Amit, mint azt az önkéntesek beszámolóiból tudhatjuk, a menekülők csak 200 forintos érme birtokában használhatnak. Aki már volt külföldön, és pisilnie kellett, az tudja, hogy a megfelelő pénzérme beszerzése békeidőben sem feltétlenül mindig egyszerű. Hát még most, amikor az ukrán pénzt nem váltják át az esetleg napok óta menekülőknek. Igaz, elnöki rendelettel akár ingyenessé is lehetne tenni a budi használatát, de hát ne kapkodjunk.
Kétségtelen, megjelent pár mobil vécé, amikben persze nincs folyóvíz, nem nagyon lehet kezet mosni – ami járványidőszakban azért amúgy sem ártana – és állítólag, ha az önkéntesek időnként nem pucolnák ki őket, akkor olyanok is lennének. Szóval, lenne még hova fejlődnie az állami menekültellátásnak.
Még szerencse, hogy a minap egy hölgy saját hatáskörében intézkedést foganatosított – felváltott a nyugdíjából megspórolt ötezer forintot kétszázasokra, és ezt osztogatta a rászorulóknak – s máris többet tett, mint a fél államigazgatás a menekültekért.
Miközben az évek óta zaklatott, lesajnált civilek százai és ezrei próbálnak segíteni az uszítás természetesen tovább sem áll le – nem könnyű hirtelen tövig nyomni a féket, pedig, ha ott a betonfal előttünk, lehet, hogy értelmesebb, mint gázt adni.
Holnapra már szervezik az úgynevezett békemenetet. A közpénzből finanszírozott buszok lassan begyújtják a motort, a körzetvezetők ellenőrzik a névsorokat, hogy eljönnek-e azok, akik mondjuk, vágynak még egy kis közmunkára, esetleg szeretnének egy iskolaigazgató-helyettesi állást a falujukban. Nyugi, sokan lesznek. Talán kétmillióan is. Az a tiszteletteljes javaslatom, minden résztvevő hozzon magával egy kétszázast, ezt szépen gyűjtsék össze, és osszák szét majd a rászorulók között.
Ezzel máris sokkal többet tennének a békéért, embertársaikért, mint bármi mással.