Az igazgató kiemelte a „Mi a magyar?” címmel megrendezett, nagy sajtóvisszhangot kapott és 19 ezres, rekord látogatottságot hozó tárlatukat, amellyel – értékelése szerint – sikerült egy társadalmi szempontból fontos témát találni: a nemzeti identitás kérdését.
„Nem baj, hogy voltak viták a kiállítás kapcsán” – tekintett vissza, hangsúlyozva: a Műcsarnok fontos feladata, hogy a művészeten keresztül tematizáljon fontos kérdéseket.
Gulyás Gábor emlékeztetett arra, hogy a kiállítások mellett a Műcsarnok kiemelkedően sok, mintegy 400 társművészeti programnak adott otthont. Teljesülni látszik a látogatószám növeléséről szóló ambiciózus terv is – közölte az igazgató, hozzátéve, hogy az intézmény kiállításaira tavaly 48 ezren váltottak jegyet, az idén pedig már több mint 70 ezren.
Mint megjegyezte, a finanszírozási nehézségek ellenére az épületben fontos fejlesztések is zajlottak. A könyvesboltot kényszerűségből kellett saját működtetésbe vonni, így azonban felszabadult a régi funkcióját visszakapó díszterem, és az alagsorban jött létre új múzeumshop.
Mellette egy új kávézóklub létesült, amely a szakmai szempontból legnagyobb fejlesztés, a Mélycsarnok elnevezésű projektgaléria mellett kapott helyet. Értékes eredmény a Flash Art művészeti magazin magyar kiadása is; kategóriájában a lap egy év alatt piacvezető lett az eladott példányok tekintetében – sorolta az eredményeket az igazgató.
Gulyás Gábor hozzáfűzte: mindezek ellenére mégis benyújtotta lemondását, mert nem tartja vállalhatónak, hogy egy novemberi kormányhatározat alapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megkapja az épület tulajdonjogát, valamint egyetértési jogot a Műcsarnok Nonprofit Kft. működésének művészeti és tartalmi kérdéseiben.
„A nemzeti művészeti intézmények működtetése a mindenkori kormány joga, felelőssége és feladata, ezt átadni egy másik intézménynek nem demokratikus” – foglalt állást az átalakulással kapcsolatban.
Megjegyezte: így egy részleteiben nem túlságosan kidolgozott működési modell jön létre, amely egyedülálló lesz a nyugati világban. Hozzátette: ezt a helyzetet nem tartja vállalhatónak, és ilyen körülmények között nem lát esélyt programja megvalósítására sem.
Gulyás Gábor beszámolója szerint a Műcsarnok 2013-i programjának tervezetével elkészültek, szerződéseket azonban csak akkor tudnak kötni, ha a koncepciót elfogadja a kulturális tárca és a fenntartó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. is.
Az igazgató szót ejtett a 2013-i Velencei Biennále pályázatáról is: a nyolcfős zsűri nagy többséggel Asztalos Zsolt munkáját választotta ki. Mint elárulta, ő maga Reigl Judit mellett érvelt, majd a nemzetközi hírű művész munkáját a Biennále központi kiállításába is beajánlotta.
A sajtótájékoztató alatt a Szabad Művészek csoport – a többi között Kisspál Szabolcs, Nemes Csaba, Lakner Antal, Pacsika Rudolf képzőművészek és művészeti egyetemisták – a Műcsarnok „kisajátítása” ellen tartott tiltakozóakciót az épület előterében. Petíciójukban egyebek mellett azt követelték, hogy „a kormány ne játssza át az épület tulajdonjogát a magánegyesületből köztestületté emelt MMA-nak”, ehelyett a Műcsarnok maradjon meg kiemelten fontos, nemzeti vagyonban tartandó vagyonelemnek, és írjanak ki nyílt pályázatot az intézmény vezetésére.
A sajtótájékoztató után Vigyázat Műcsarnok 2.0 címmel tartanak konferenciát a kortárs kiállítóhely intézményi múltjáról, jelenéről és jövőjéről és a várható tulajdonosváltás következményeiről.
Konferencia a Műcsarnok jelenéről, jövőjéről, a tulajdonosváltás következményeiről
(15:48) A Műcsarnok épületének tulajdonjogát egy – eddig ki nem hirdetett – novemberi kormányhatározat alapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kapja meg, az azt működtető Műcsarnok Nonprofit Kft. működésének művészeti és tartalmi kérdéseiben pedig az MMA elnöke, Fekete György egyetértési jogot gyakorolhat.
A probléma elsősorban az MMA köztestületté válásának módjában rejlik – hangsúlyozta előadásában Rockenbauer Zoltán művészettörténész, az első Orbán-kormány kulturális minisztere, felidézve: a jelenlegi helyzetet húszéves „kultúrharc” előzte meg, az MMA tavalyi köztestületté nyilvánítása azonban nem e folyamat megnyugtató lezárása, hanem vélhetően a küzdelem egy állomása lett csak.
Rockenbauer Zoltán kárhoztatta, hogy a hazai kultúrpolitika nem vállalja a döntési felelősséget, a Műcsarnok esetében azonban véleménye szerint a döntéshozó nem lehet az MMA elnöke, egyfelől mert nem széleskörű választás alapján nyeri el a pozíciót, másrészt mert nem célravezető valamely szakmai szervezetre bízni a kinevezéseket.
Fekete Györgyeddigi megnyilvánulásai is nagyban hozzájárultak a válság elmélyüléséhez – jegyezte meg a művészettörténész, hozzátéve: az elnök nem elégedett meg azzal, hogy az MMA-t köztestületté emelték, de kieszközölte, hogy, „az MMA kultúrstratégiai szerepét megerősítsék”, aminek része a Műcsarnok átadása is.
Fekete Györgyszándékai szerint „a Műcsarnokot a magyar állam egy köztestületen keresztül visszaadja a művészetnek” – emlékeztetett Rockenbauer Zoltán. „E kijelentés nemcsak dehonesztáló az elmúlt két évtizedben a Műcsarnokban kiállító művészek számára, de baljósan hangzik a művészet fogalmának jövőbeli értelmezése szempontjából is” – fogalmazott.
Mint kiemelte: nem az a konzervativizmus, ha valaki nem érti azt a kort, amelyben él. „Egy felelős pozícióba került ember nem vindikálhatja magának a jogot, hogy eldöntse, mi számít művészetnek és mi nem. Nem bélyegezhet meg formanyelvet, művészi, kritikai hozzáállást, csak azért, mert nem egyezik az ő ízlésével. Nem nevezhet minden alap nélkül nemzetgyalázónak egy kiállítást” – szögezte le a művészettörténész aFekete Györgyáltal bírált, „Mi a magyar?” című kiállítást a legfontosabb tárlatok között említve.
Rockenbauer Zoltán úgy vélte, anakronizmus lenne a Műcsarnok programját a nemzeti szalonrendszer felélesztésére alapozni, hiszen a művészeti kánont hatalmi szóval nem lehet átírni, másrészt a nagy kiállítóhelyek ma átgondolt koncepcióra épülő, interaktív, tematikus tárlatokkal hívogatják a közönséget.
AFekete Györgyáltal vázolt „koncepció lehetne éppenséggel az MMA-nak mint magántestületnek a programja, de semmiképpen nem lehet egy nemzeti intézmény programja. Amennyiben mégis azzá teszik, a Műcsarnokot többet nem sok joggal nevezhetnénk nemzetinek” – összegzett.
Bozóki András politológus, aki 2005–06-ban volt kulturális miniszter, a nemzeti együttműködés rendszerének kultúrpolitikáját bírálta, kiemelve: annak lényege a centrális erőtér, amelyet az etnikai alapon definiált nemzeti közösség politikailag homogenizált kultúrája tölt ki. Jellemző rá az önkormányzatiság korlátozása, miközben a pénzt nem hozó feladatok kiszervezése zajlik a „politikai klientúrához”, azaz az MMA-hoz – fűzte hozzá. Úgy vélekedett, hogy a Műcsarnok történetének legjelentősebb korszaka az elmúlt 28 év volt, noha ez a periódus sem volt mindig mentes a politikai beavatkozásoktól.
„A mai magyar kultúrairányítás problémái messze túlmutatnak a Műcsarnok problémáján, az csak csepp a tengerben” – értékelte a jelenlegi helyzetet Bozóki András.
Gulyás Gábor, a Műcsarnok leköszönő igazgatója arról szólt, hogy minden ideológiai elvárás-rendszer korlátozza a művészet szabadságát, ez azonban nem járhat tartós sikerrel még diktatúrák esetében sem. Mint azonban hozzátette: az sem szerencsés, ha a kultúrpolitikának nincs semmilyen koncepciója a nemzeti kulturális intézmények szerepéről, ahogy az sem, ha a kulturális életben nem zajlik valódi diskurzus, nincs valódi műkritika.
Keserü Katalin, a Műcsarnok volt főigazgatója az intézmény történetének utóbbi évtizedeire kitekintést adva elismerően szólt Gulyás Gábor igazgatói működéséről. Kérdésre válaszolva az MMA-tagjai közé tartozó művészettörténész úgy vélte, a kortárs kiállítóhely átadása még nem „lezárt ügy”, és a tulajdonosváltás várhatóan nem is fog megtörténni.
„Magam is amellett érveltem, hogy a Műcsarnok jelen státuszában, működési rendjében tudja betölteni hivatását” – jegyezte meg Keserü Katalin, hozzátéve: az sem lenne logikus, ha csak az épület kerülne a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába.
A konferencia délutáni szekciójában Sturcz János művészettörténész, György Péter esztéta, Babarczy Eszter eszmetörténész, Tölg-Molnár Zoltán képzőművész, Szombathy Bálint multimédia-művész és drMáriás képzőművész, zenész, író tart előadást.