(Fazekas Pálma/szabadeuropa.hu) A lakhatási szegénységben élő 2,8 millió hazai magyar nagyjából egymillió háztartást alkot. Ők azok, akikre a Habitat for Humanity Magyarország éves lakhatási jelentése szerint legalább egy igaz a lakhatási szegénység mutatói közül. A kormány 2024 októberében bejelentett gazdaságpolitikai akciótervének egyik fő eleme a megfizethető lakhatás volt, a civil szervezet szerint azonban az állami lakástámogatás továbbra sem a rászorulókat célozza.
A jelentés készítői a lakhatási szegénység fő indikátorainak tekintik:
# a lakhatáshoz való hozzáférést (elsősorban az alacsony státuszú csoportok lakhatáshoz való hozzáférését, de, mint írják, az utóbbi években a fiatalok lakáshoz jutása is idesorolható);
# a lakhatás jogi biztonságát (ide tartoznak a lakhatás jogviszonyának tisztázatlansága, a földhivatali bejegyzések hiányosságai, a lakásbérleti szerződések hiánya, a kilakoltatási szabályzások rendezetlensége);
# a lakásminőséget (ingatlanok műszaki megfelelősége, víz, áram, fűtés elérhetősége);
# a lakás elhelyezkedését (alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés);
# a megfizethetőséget (a lakhatási költségek aránya a háztartások bevételéhez mérten);
# az energiaszegénységet (az energiaforrásokhoz való hozzáférés, költségeik a háztartások bevételéhez képest).
Azokat a háztartásokat tekintik a lakhatási szegénység által érintettnek, ahol a háztartás teljes felhasználható bevételének legkevesebb 40 százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre kell fordítani. A jelentés szerint a magyarháztartások 13 százaléka, 106 ezer háztartás sorolható ebbe a kategóriába.
Az felsorolt jellemzőket figyelembe véve a jelentés szerint 2020-ban 90 160 háztartásban nem volt fürdő/zuhany és/vagy vécé. Ez mintegy 232 ezer ember életét, főleg vályogházakban lakókét keseríti meg. A jelentés készítőinek megállapítása szerint minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik valaki, annál nagyobb az esélye, hogy még alapvető ellátottsággal sem rendelkező ingatlanban lakik. Hozzáteszik: az érintettek önerőből nem tudnak változtatni a helyzeten alacsony jövedelmi körülményeik miatt.
Tavaly 475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan súlyosan problémás (beázik a tetőszerkezet vagy nedvesedik a falazata/padlója/alapja, rothadnak a nyílászárók vagy a padló). Ez az összes háztartás 11,6 százaléka, és csaknem 1,2 millió embert érint.
Két éve a háztartások 8,6 százaléka minősült túlzsúfoltnak; ez a lakosságnak kis híján 17 százaléka. Elsősorban a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, községben élő, gyerekeket nevelő és nagyobb arányban munkanélküli vagy egyéb inaktív háztartások tartoznak ebbe a csoportba.
A jelentés (itt el is olvasható) javaslatokat is megfogalmaz a lakhatási szegénység csökkentésére. Szorgalmazzák
# az új, magántulajdonú házak, lakóparkok helyett a bérházfejlesztést, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését;
# az utóbbi évek – alapvetően bankhitelen keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően;
# a lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással;
# az épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, támogatni.
A jelenlegi magyar kormány által a múlt hónapban bejelentett gazdaságpolitikai feladatterv egyik pillére a megfizethető lakhatás. Csakhogy: a jelentés készítőinek megállapítása szerinta tervezett tíz intézkedés többsége az első információk alapján nem a lakásszegénységben élőket célozza.