Kiutazik-e 15 ezer NDK-állampolgár Magyarországról?

Nem telt el nap, nem múlt el rádióhíradás, tévéhíradó anélkül, hogy a magyar (és persze a nemzetközi) sajtó ne foglalkozott volna a keletnémetek magyarországi exodusával: 1989 augusztusára már legfeljebb csak megbecsülni lehetett, hányan érkeztek az akkor Német Demokratikus Köztársaságnak nevezett Kelet-Németországból „nyaralni” hazánkba. A keletnémetek ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem utazhattak Németország nyugati felébe, illetve egyáltalán a nyugati világba. Az országot vasfüggöny választotta el a Német Szövetségi Köztársaságtól (az ellenőrzés legalább olyan szigorú volt, mint manapság Magyarország déli határának egy részén), a kettéválasztott Berlin nyugati felét pedig magas fallal vették körül, amelynek megközelítése is súlyos büntetéssel járt – a keleti oldalon. Nem csoda tehát, hogy özönlöttek a keletnémetek „a legnyugatibb szocialista országba”, Magyarországra, abban a reményben, hogy innen – miután megszüntették az Ausztriától elválasztó vasfüggönyt, majd csak kijutnak az áhított Nyugatra, a szabadságba – és sok-sok ezren a rokonaikhoz. A Magyar Hírlap, a harminc évvel ezelőtt legolvasottabbnak és leghitelesebbnek tekintett sajtóorgánum külpolitikai rovatának munkatársaként rendszeresen és a lehető legrészletesebben igyekeztem beszámolni a fejleményekről. Az alábbi tudósítás és interjú 1989. augusztus 26-án jelent meg:

Szerda hajnal óta vezető he­lyen számolnak be a nyugati rá­dióállomások arról, hogy a küszö­bön áll a Magyarországon tartóz­kodó NDK-menekültek ügyének a megoldása. Biztosra veszik: szep­tember 1-jével (átmenetileg) föl­oldják a vízumkényszert a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, hogy nyugatnémet útlevél fölmu­tatásával kiutazhassanak a hazá­jukba visszatérni nem kívánó ke­letnémetek Magyarországról.

Mire alapozzák a rádiók az első hallásra hihetetlennek tetsző hírt? Az osztrák, a bajor és a kölni rádió egyaránt arról szá­molt be, hogy a múlt hét vége óta a passaui tanács legfőbb gondja annak az átmeneti tábornak a felállítása, amelyben elhelyeznék a Magyarországról rövidesen ez­rével érkező NDK-menekülteket.

A passauiakat a bajor szociális minisztérium kérte föl arra, hogy az NSZK Vöröskeresztjével és a Technisches Hilfswerkkel közö­sen sátortábort állítson föl mint­egy 15 ezer keletnémet számára.

Mindazonáltal – jelenítette a Ba-yern—3 rádióállomás – még nem tudni biztosan, hogy Magyaror­szág mikor nyitja meg az utat a budapesti átmeneti táborokban zsúfolódó NDK-sok előtt. A mün­cheni adó bécsi tudósítója szep­tember 1-jére tippel, miután állí­tólag aznaptól (átmenetileg) föl­oldják a vízumkényszert az NSZK és Magyarország között.

Ugyanezt az értesülést erősíti a müncheni esti újság jelentése is; azt írja, hogy 15 ezer személy ér­kezésével számolhat a bajor kormányzat ezen a hétvégén. A köl­ni Deutsche Welle szerint a bon­ni szövetségi kormány szóvivője nem erősítette meg ezt a számot, de nem is cáfolta. A bajor szociá­lis minisztériumból származó ér­tesülés szerint a szövetségi bel­ügyminisztérium anyagilag is tá­mogatja a tábor fölállítását. A Szabad Európa Rádió szerint a bonni kormányszóvivő kijelentet­te: a magyar hatóságok erőfeszí­téseket tesznek a menekültprob­léma megoldására, de komoly ne­hézségekkel néznének szembe, ha olyat tennének, amelyet a Varsói Szerződés legalább egy tagállama barátságtalan lépésnek minősíte­ne.

A nyugatnémet kormányhoz kö­zel álló adóállomás, a Deutsche Welle ezt közölte: A szövetségi kormány nagyszámú NDK-beli menekült fogadására készül Magyarországról. Helmut Kohl szö­vetségi kancellár elnökletével ta­nácskoztak a CDU/CSU és az FDP koalíciós frakcióvezetői.

Hans Klein kormányszóvivő han­goztatta: Berlinnek is viselnie kell a felelősséget az NDK-ból kiáramló ezrek sorsa miatt.

Schäuble szövetségi belügymi­niszter leszögezte: Bonn ennek el­lenére mindent elkövet a súlyos probléma humánus megoldásá­ért. A müncheni esti lap értesülését, amely szerint már ezen a hétvégén 15 ezer keletnémet hagyja el Magyarországot és utazik be az NSZK-ba, Klein szóvivő ek­ként kommentálta: mindaz, ami a számokat illeti, puszta találgatás csupán. Ugyanígy vélekedett Seiters, a kancellári hivatal minisz­tere is. Mindkét kormánytag ha­tározottan kijelentette viszont, hogy Budapest humanitárius segítség nyújtásán fáradozik. Azt a hírt viszont, amely szerint augusz­tus 23-a óta naponta érkeznek ke­letnémet menekülteket szállító vonatok Bajorországba, nem tud­ta megerősíteni.

A bonni koalíciós kerekasztal-­tanácskozás részvevői egyetértet­tek abban, hogy a szövetségi kor­mánynak síkra kell szállnia az emberi jogok érezhető javulásá­ért és az ennek megfelelő refor­mokért az NDK-ban. Klein ezt mondta szó szerint: „Megerősíttetett a szövetségi kormány poli­tikája: senkit sem szólít föl ha­zája elhagyására, senkit sem hív ide, de azoknak a németeknek, akik saját elhatározásukból hoz­zánk akarnak jönni, érezniük kell, hogy nemcsak a szabadságba, hanem honfitársak közé is érkez­nek.” Újságírók kérdésére a szóvivő kijelentette: az NSZK és az NDK viszonyában pillanatnyilag sem­minemű új fejlemény sem tapasz­talható, „miután az NDK-ban momentán semmi mozgás sincs”.

Seiters, a kancellári hivatal mi­nisztere a ZDF televízióban újó­lag megerősítette: Kohl továbbra is készen áll a találkozóra Honecker NDK-vezetővel.

A fenti hírek magyar vonat­kozásait kívánta megerősíttetni (vagy cáfoltatni) a Magyar Hírlap munkatársa, akinek kérdéseire Kovács László külügyminisztériumi államtitkár válaszolt:

– Van-e alapjuk a nyugatné­met és osztrák jelentéseknek a 15 ezer NDK-állampolgár rövidesen várható kiutazásáról?

– Egy szóval: nincsenek. Sem magyar–nyugatnémet, sem ma­gyar–NDK tárgyalások nem foly­nak ilyen számú NDK-állampol­gár kiengedéséről Ausztria irá­nyába.

– Mekkora áttelepülési igény­ről tud a magyar Külügyminisz­térium?

– A hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok közül mint­egy másfél ezren jelentették ki: nem kívánnak hazatérni. Őket helyeztük el emberiességi, köz­egészségügyi és közrendi okból átmeneti táborokban. – Föltételezhetően Magyaror­szág rendkívül érdekelt a kelet­német menekültprobléma megol­dásában.

• Mit szándékozunk tenni?

– Az elmúlt hetekben lénye­gében folyamatos volt az érintke­zés a magyar és az NDK, illetve a magyar és a nyugatnémet dip­lomácia között a kérdés rendezé­se céljából. Az álláspontokban egyelőre nem észlelhető elmozdu­lás. Ezúttal is szeretném leszö­gezni: a problémakör megoldásá­nak a kulcsa alapvetően a két né­met állam kezében van. – Van-e valóságalapja a ví­zumkényszer fölfüggesztésének magyar–nyugatnémet viszony­latban?

– A vízumkényszer eltörlését már nemegyszer javasoltuk az NSZK-nak és más NATO-tagállamoknak is, hiszen ez előbbre lépés lenne a kapcsolatainkban. Ez azonban semmiféleképpen sem függ össze az NSZK-ba áttelepül­ni kívánó NDK-állampolgárok ügyével. Törvényeink szerint ugyanis minden külföldi állam­polgár csak azzal az útlevéllel, úti okmánnyal hagyhatja el a Magyar Népköztársaság területét, amelyikkel ide érkezett. A Buda­pesten az NDK állampolgárai szá­mára kiállított NSZK-útlevél nem a magyar vízum hiánya mi­att nem érvényes a kiutazásra, hanem azért, mert nincs benne a belépést bizonyító pecsét.

– Tudtommal a legtöbb ország határőrsége elsősorban a beuta­zók okmányait kéri, a kiutazást kevésbé vizsgálja. Elhagyhatnák-e a keletnémetek saját okmányaik­kal az országot Nyugat felé?

– Nem, mert az 1969-ben kö­tött magyar–NDK megállapodás a vízummentes utasforgalomról ki­mondja, hogy csak abba az or­szágba engedhetik tovább határ­őrizeti szerveink az NDK-állampolgárokat, ahová úti okmányaik érvényesek. Jelen esetben csak Csehszlovákia jöhet számításba.

Ehhez a témakörhöz tartozik a hír, amely szerint az NSZK ber­lini állandó képviseletén tartóz­kodó 116 NDK-polgár helyzetében mindeddig semminemű változás sem következett be. A szövetségi köztársaság prágai nagykövetsé­gére viszont további menekültek érkeztek, számuk meghaladja a kétszázat. Sok nő és kisgyermek is van közöttük. Annak ellenére, hogy a prágai nyugatnémet misszió zárva tart, a keletnémet menekültek a kerítésen át mégis bejuthattak a nagykövetség területére.

Mompers, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere azzal a javaslattal fordult a Német Demokratikus Köztársaság kormányához, hogy a mostaninál nagyvonalúbban bírálja el állampolgárai nyugati utazási kérelmeit. A szociáldemokrata politikus a bonni Die Welt című lapnak adott interjújában jó példaként említette Magyarországot és Lengyelországot.

Mompers szavai szerint az NDK mind fölismerhetőbb válsághelyzetben van. A keletnémet vezetőknek végre az átfogó reformok útjára kellene lépniük; nem elegendő ugyanis arról beszélni, hogy az NDK-beli kombinátok egyre nagyobb önállóságot élveznek, ez az állampolgár szempontjából majdhogynem érdektelen.

Az emberek már nem sokáig viselik el, hogy kiskorú gyerekekként kezeljék őket.

Az NDK vezető pártjának a lapja, a Neues Deutschland tegnap azt írta, hogy nem lehet szó kurzuskiigazításról. Az újság szerint: az NDK-nak sem szociális piacgazdaságra, sem valamiféle reformátalakulásra sincs szüksége. A Gorbacsov szovjet elnök által. népszerűsített új gondolkodásra célozván így ír az NSZEP központi orgánuma: Ez nem jelentheti a polgári politika másolását, vagy szociáldemokrata programokra való átállást.