Európának fenn kell tartania a nyomást arra a három közép- és kelet-európai államra, amely a jogállamiság és a demokratikus értékek megsértésével aggodalmat vált ki a földrész intézményeiben, valamint a közvéleményben. Ez a legfőbb mondandója annak a tanulmánynak, amelyet a Schumann Alapítvány, a legnagyobb francia Európa-kutató központ adott ki a magyar, a román és a bolgár helyzetről. Az elemzés úgy véli, hogy az események befolyásolásához rendelkezésre állnak a megfelelő jogi, pénzügyi és politikai eszközök, ezeket azonban kalibrálva és határozottan kell alkalmazni, ha el akarják kerülni, hogy a három országban felerősödjön az Európa-ellenes hangulat.
Magyarországnak a szerző mindenek előtt azt rója fel, hogy az alaptörvény módosításával a törvényhozó és végrehajtó hatalmat az igazságszolgáltatás fölé helyezték. Lényegesen szűkítették az Alkotmánybíróság jogkörét, korlátozták a sajtószabadságot, és amióta a nyíltan nacionalista elveket hangoztató Fidesz hatalomra került, szegregálják az oktatásban a roma gyerekeket. Vagyis olyan veszélyes átalakulás megy végbe, amely érinti a demokratikus társadalom és a jogállam több alapvető vonatkozását.
Ami a lehetséges retorziókat illeti, az uniós alapszerződés egyedül a szavazati jog felfüggesztését tartalmazza szankcióként, ám még előtte is mozgósítani lehet bizonyos eszközöket. Így a kötelezettségszegési eljárás keretében az Európai Bírósághoz lehet fordulni, igaz, ez leginkább akkor használható, amikor valamilyen törvénnyel van gond. Nehezebben lehet igénybe venni, ha valamely politikai gyakorlat képezi a kifogás tárgyát. Rendelkezésre áll azután a pénzügyi szankció lehetősége, ám ezek a lakosságot sújtják, amely már egyébként is szenved az országos és helyi hatóságok jogsértő módszereinek gazdasági következményeitől. Ilyen formán negatív érzelmeket kelthet Európával szemben.
Úgy tűnik, a három országot már nem aggasztja, hogy ha az unió pellengérre állítja, vagy netán kizárja, erre tipikus példa Magyarország. A legutolsó csúcson, március közepén, Martin Schulz az EP elnökeként nem hivatalosan kérte az állam- és kormányfőket, hogy hozzanak szankciókat Budapest ellen, ideértve akár a 7. paragrafus beélesítését, ám közben Orbán Viktor sajtóértekezleten utasította vissza az alkotmánymódosítással kapcsolatos vádakat, jóllehet a reformot antidemokratikusnak tekinti mind a Bizottság, mind a német törvényhozás elnöke.
Viszont ha az EU nem fejt ki kellő nyomást, akkor az kiábránduláshoz vezethet az érintett lakosság körében, miután az sokszor még most is Brüsszeltől várja a helyzet jobbra fordítását. Vagyis az adott országokban csakis a politikai vezetők akarata esetén lehet előbbre vinni a demokratikus értékeket. Ha ez a szándék hiányzik, akkor a felzárkózó új demokráciákban még sokáig lehetővé kell tenni, hogy az unió beleszóljon a dolgokba, mert csak így lehet megakadályozni, hogy olyan rezsim alakuljon ki, amelynek tekintélyelvűsége fenyegetés.
Ráadásul pl. Magyarországon a közvélemény többsége úgy látja, hogy az EU-ban rossz felé mennek a dolgok. Emellett jelentős tömegek támogatják a kormány politikáját. Ennek ellenére továbbra is ébernek kell lenni Budapesttel szemben, nehogy az ország egyfajta autoriter nacionalizmusba csússzon, mert az veszélyeztethet több tagállamot a térségben és azon kívül is. Azt lehet várni egyébként, hogy a nyomás Magyarországon kellő sokkot vált ki a lakosságban. De a demokratikus értékek megőrzéséért résen kell lenni; ez az az ár, amit meg kell fizetni a bizalom helyreállításáért és annak a kockázatnak a kiküszöböléséért, hogy fellángoljon az euroszkepticizmus az unió keleti felén.