Természetesen ez egy álnépszavazás volt, s az emberek nem önszántukból mentek el szavazni – mondja Serhii Shapovalov, a kijevi Ilko Kucheriv Demokrácia-kezdeményezés Alapítvány elemzője. Számos videón látható: a választási bizottság megy ki fegyveresek kíséretében a szavazókhoz, hogy rábeszéljék őket a szavazásra. Az ál-népszavazás időhúzási taktika volt a Kreml részéről, mert a Harkov környékéről megkezdett ukrán ellentámadás váratlan fordulatot hozott a csatatéren. Egy hét alatt 8000 négyzetkilométernyi területet szabadított fel Ukrajna Donbassz térségében, és az orosz vezetés rádöbbent: nincs elég katonája. (A nyitó képhez: hétéves ukrán fiúcska a megsemmisült orosz katonai járművek között Csernyihiv város közelében. Foto: dpa)

– Ám azóta mintha megtorpant volna az ukrán ellentámadás…

– Igen, mert miután visszafoglaltuk ezeket a területeket, meg is kell szervezni az ellenőrzést a területek felett – mondja Serhii Shapovalov (bal oldali kép). – Azaz bizonyos kormányzati hivatalokat felállítani. Most megyünk tovább a donyecki északi részek felé. Egyébként az oroszoknak is az a problémájuk, hogy az elfoglalt területek fenntartásához, ellenőrzéséhez nincs elég katonájuk. A referendumra azért is volt szükség, hogy orosz területté nyilvánítva a négy régiót, nukleáris támadással zsarolhassanak, hisz’ saját területről indíthatnák – legalábbis az ő felfogásuk szerint.

– Megállítja ez Ukrajnát, hogy a térségben továbbra is előre nyomuljon?

– Nem. Nincs más opciónk, mint folytatni a területek visszaszerzését. Hiszen, ha megállnánk, akkor rövid időn belül Oroszország bejelentené, hogy újabb régióra ír ki referendumot. A megadás jele lenne, ha hinnénk az atomfegyver bevetésének.

– Ezek szerint nem veszik komolyan a nukleáris fenyegetést. Pedig ez nemcsak Ukrajnára nézve óriási veszély, hanem a környező országokra is, adott esetben NATO-tagországokra.

– Valóban, s ez azt is jelenti, hogy teljesen megbomlik az a nemzetközi biztonsági rendszer, ami a II. világháború óta kiépült. Sajnos, nem tudjuk megmondani, hogy mennyire veszélyes ez a fenyegetés: a skála a „biztosra vehetőtől az aligha bekövetkezik” forgatókönyv szerint minden elképzelhető. És ha abból indulunk ki, hogy a háború megindítása is őrültség, és most a részleges mozgósítás is őrült ideának látszik, akkor nem lehetünk biztosak abban, hogy nem következik be a legrosszabb forgatókönyv. Most ugyanis azt a hírt kaptuk, hogy szó sincs részleges mozgósításról. Azokat is behívják, akiknek semmilyen tapasztalatuk és gyakorlatuk nincs a katonaságból, mert még egyáltalán nem szolgáltak a hadseregben. Azt halljuk, olyanokat hívnak be, akik még soha nem fogtak fegyvert a kezükben. Ebből kiindulva is látszik, teljesen irracionális dolgok történnek. Oroszország gyakorlatilag teljesen kiszámíthatatlan szereplővé vált az események sodrában.

– Mondana erre konkrét példát?

– Dmitrij Medvegyev, volt orosz elnök nemegyszer figyelmeztetett, hogy a Krím-félsziget elleni támadásra Oroszország azonnal reagál, és abban nem lesz köszönet. Körülbelül egy hónapja az ukránok rakétát lőttek ki az oroszok katonai légibázisára. Az oroszok kételkedtek abban, hogy az ukránok voltak, hisz’ úgy tudták, nincs nagy hatótávolságú rakétájuk. Mi történt? Netán az, amit Medvegyev, mint az oroszországi biztonsági tanács elnökhelyettese ígért? Nem! Azt mondták, az orosz fél katonai hibát vétett, s annak eredménye volt a robbanás.

– Visszatérve a referendumra…

– Igen, még elmondanám, ha nem emlékezne mindenki arra, hogy 2014-ben is volt referendum Luhanszk és Donyec régióban. Akkor még nem az Oroszországhoz tartozásról szavaztatták meg a helyieket, hanem csak arról, hogy függetlenek akarnak-e lenni Ukrajnától. És minden a Kreml elképzelése szerint alakult, mert 90 százalék feletti volt az igenek száma. Igen ám, de Oroszország nem hirdette ki a két régió függetlenségét.

– Most pénteken, tegnap, viszont ceremónia keretében legalizálták a négy régió Oroszországhoz csatolását.

– Ennek pedig két következménye lehet. Ukrajna semmiképpen sem mond le a hamis referendummal elcsatolt területekről, és megindul, hogy visszaszerezze. Oroszország viszont saját országa elleni támadásként értékeli ezt a lépést, és nem zárja ki az atomfegyver bevetését. Igen ám, de akkor az orosz hatóságok roppant népszerűtlenek lesznek még az oroszok körében is. Ez a folyamat egyébként máris elkezdődött a katonai mozgósítással. Noha Putyint általában nem érdekli a közvélemény, de a katonai mozgósítás sikere éppen a róla kialakított közvélekedésen múlik.

– Jelek szerint népszerűsége máris csökkent, ami azt is jelenti, hogy megosztott lesz az ország…

– Orosz és nemzetközi becslések szerint a mozgósítás hírére már 300 ezer férfi elhagyta az országot – csak az legutóbbi tíz napban. Ezt megelőzően 70-80%-os támogatottsága volt a háborúnak Oroszországban, hisz’ az emberek az állami tv-n keresztül csak a sikereket láthatták, olyan volt ez, mint egy show-műsor. A mozgósítás azonban gyanút ébresztett a lakosságban. Azt, sajnos, nem vitathatjuk, hogy sokan vallják az orosz birodalmi törekvések fontosságát. De abban is biztos vagyok, hogy közöttük egyre többen vannak, akik mindenáron mégsem akarnak beállni a hadseregbe. Persze, nem kevesen vannak azok, akik csak meggazdagodni akarnak, mások meg továbbra is a háborús showt szeretnék látni a közszolgálati tv-ben.

– Valóban egymillió embert akarnak behívni a hadseregbe? Igaz, amit hallani lehet? És ez mennyire nehezíti meg az önök védekezését?

– Nemcsak 1 millióról, de 1 millió 200 ezer tartalékos behívásáról is hallottunk. Őszintén szólva ez a szám, még ha magasnak látszik is, a mi stratégiánkra aligha van hatással. Több oknál fogva is. Ezek az emberek nem elkötelezettek, és eszükben sincs az életüket kockára tenni. Csak az irhájukat menekítik majd ki, ha életveszélybe kerülnek. Ezért sem jelentkeztek nagy számban önkéntesek az elmúlt hét hónapban. Akiket behívnak, azoknak minimális a katonai szakértelmük, azaz nem kiképzett katonák, vagy egyáltalán nincsenek felkészülve a háborúra. Ezzel szemben a mi katonáink eltökéltek, motiváltak, és a NATO által is felkészített katonák, akiknek a száma folyamatosan nő. Mintegy egymillió ukrán harcos van a fronton, ebből 700 ezer a katona, a további 300 ezer a nemzeti gárdához, a rendőrséghez és a titkosszolgálatokhoz tartozik. A toborzás folyamatos, és a NATO-szövetségesek is ekként képzik ki a katonáinkat külföldön. Oroszország sem modern katonai technológiával nem rendelkezik, sem képzett fegyveresekkel. Mi nem AK47-esekkel indulunk harcba, ahogy az oroszok mostanság nagy általánosságban véve. Épp tegnap 80 Himers-rendszert ajánlott fel az Amerikai Egyesült Államok – újabb katonai segítségként. Ez precíziós, nagy hatótávolságú, akár 80 km-re is kilőhető, rakétatüzérségi rendszer, amivel akár orosz fegyverraktárakat is tudunk támadni. A háború kezdete óta csak 16-ot kaptunk ebből, most egyszerre ötször annyit.

– Ez alapvető fordulatot hoz a háború kimenetlében. Látja már esetleg a háború végét is?

– Valerij Zaluzsnij tábornokot, az ukrán fegyveres erők főparancsnokát tudnám idézni, aki szerint a háborúnak akkor sem lesz vége, ha Ukrajna felszabadítja az összes, most elfoglalt területeket. Egyelőre megfékezhetetlenek az orosz vezetés birodalmi törekvései. Oroszország elszánt agresszor. Kiéhezik majd új és újabb területekre, soha nem fogja abbahagyni a háborúskodást. Mi viszont tovább növeljük hadseregünk létszámát és katonai felkészültségünket, illetve egyre több modern katonai felszerelést kapunk minden bizonnyal.

– Putyin elnök szellemi állapota sokakban kérdést vet fel, s persze egyéb betegségéről is szokott írni a sajtó. Ön mit tud ezekről?

– Szellemi állapota? Érdekes felvetés. Nincsenek megbízható információink, és attól tartok, hogy még a titkosszolgálatnak sem. Az biztos, a folytonos hazugságok világában él, élnek. Hisz’ a háború kirobbantásakor is azt állította, hogy Ukrajna fenyegeti Oroszországot. Egy olyan ország, aminek lakossága harmada Oroszországénak!? A nemzetközi nőnapon – azaz két héttel a háború elindítása után a nagy nyilvánosság előtt megnyugtatta a nőket, anyákat, az országot, hogy nem hívják be szolgálatra a tartalékosokat. Most viszont már több, mint egymillió katonáról beszélünk… Putyin az alternatív igazságok világában, alternatív valóságban él.

– Orbán Viktor magyar kormányfő és hívei – a populisták – béketárgyalásokat sürgetnek. Milyen esélye van ennek és mit jelentene egy kiegyezés Ukrajna számára?

– Fair feltételekkel asztalhoz lehet ülni tárgyalni. Ukrajna csak akkor tárgyal, ha tisztázzák előtte, egyetlen tenyérnyi területről sem mond le, illetve beismeri Oroszország az Ukrajna területén elkövetett háborús bűnöket. Mariupolban…

– Most pedig Izumban, hisz erről is videók készültek.

– Több mint 400 embert, civileket találtak egy tömegsírban. A tárgyalások kompromisszumot jelentenének. Ukrajna egyelőre ezt nem látja, mert ugyebár két forgatókönyv van, vagy Ukrajna veszíti el területeit, vagy Oroszország a háborúját. A kérdés: kinek a túlélésére játszunk?! Egyik fél számára sem elfogadható a kompromisszumos javaslat.

– A magyar kormányfő szinte az összes uniós tagországgal szemben kialkudta, hogy vásárolhassunk továbbra is orosz olajat, és most pedig a 8. szankciós csomagot akarja megvétózni, ugyanazt játssza, mint az eddigiek esetében. Miként látja Orbán Viktor szerepét ebben a háborúban, s ha segít, akkor kinek?

– Orbánt Putyin kollaboránsának tartom. Ez, persze, a személyes véleményem. Európa Putyin foglya volt mindaddig, amíg csak Oroszországtól vásárolhatott gázt és olajat. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy miközben az Európai Unió támogatta Ukrajnát, aközben napi 1000 millió dollárt fizetett az orosz gázért és olajért…

– Orbán egy olyan korrupt európai politikus, aki azt gondolja, hogy a háborús bűnökre magyarázat lehet az orosz gáz- és olaj iránti igény. Külügyminiszterével együtt azt állítja, hogy Európa jobban szenved a szankcióktól, mint maga Oroszország. Ez nem más, mint az orosz propaganda kihangosítása! Orbánék az orosz propagandát terjesztik Európa-szerte. Az pedig, hogy nem volt hajlandó megengedni, hogy Magyarország területén át fegyvereket szállítsanak Ukrajnának, megint csak azt jelenti, hogy Putyin pártján áll. Németország épp ugyanolyan megszorult helyzetbe szorult, mint Magyarország, mert 40 százalékban függött az orosz energiaforrásoktól. Ennek ellenére képes volt teljesen lemondani róluk.

– Továbbá az a véleményen: aki a kollaboránsként segíti a háborús bűnöst, mint ahogy Orbán teszi a politikájával, az – ekként Orbán is – felelősségre vonható – fejezte be válaszát Serhii Shapovalov, a kijevi Ilko Kucheriv Demokrácia-kezdeményezés Alapítvány elemzője.