„Balló László az aprócska észrevételek költője. A körötte megforduló világ nagy összefüggéseit aprítja, másfelől apró részleteket tesz naggyá. Mindezt néhány szóval, pár sorban. Játékosnak tetsző hangütésének felületi feszültsége alatt lenge gondolatjátékok, nyelvi abszurdumok és abszurdok, mókás kognitív összefüggések súlya sejlik.
Ám téved, aki játékszámba veszi ezt a megközelítést: narratíváját a lehető legkomolyabb eszköznek szánja a költő, hiszen mindannyiszor komoly dolgokról beszél, a nehézsúlyú líra szokványos érdekköre oldódik fel költészetében játékba, iróniába, karikírozott lényeglátásokba burkolva, melyekhez, véli és vallja a szerző, mind őneki, mind olvasójának „szorgalmi joga” van…
E jog érvényének bizonyítékát tartja kezében az olvasó. Kvázi mellékesként, amint ezt megszokhattuk tőle, válogatott verseinek gyűjteményében is igazi gyöngyszemek tapasztják költészetét a kortárs magyar líra palettájára.”
A fenti sorok, gondolatok a szombathelyi Balló László (*1953) költőnek a budapesti Fekete Sas Kiadónál minap megjelent „Őszi sanzon” című kötete borítójának belső oldalán olvashatók. Bemutatásként és ízelítőként – címében megidézvén a francia nagyokat, Baudelaire-t és Verlaine-t – és persze a hangulatot. De mennyire másként! Íme:
„Kopár, keserves késő ősszel
Szellőtől űzött száraz levelek
súrlódása az aszfalton halott
barátok lelkét idézi elébem.
Igen, így lenne költői valóban:
halott, halott barátaim…, de élnek.
S élek. Másutt. Másért. S ez borzasztóbb
bármilyen szellemeknél. És az is,
hogy nem barátaim;
végigszaladnak szárazon
szellőtől űzve száz úton,
kopár járdákon szerteszét
idézve hullt levél neszét.”
Balló, a szépíró ebben a században sokáig hallgatott, persze, csak a külvilág számára. Íróasztalfiókjában sorakoztak, sorakoznak művei, mindenekelőtt versei, volt/van mihez nyúlnia, ha éppen válogatást van kedve közzé tenni. Csakhogy ő sokkalta igényesebb annál, hogy kiemeljen néhány tucatot a kész(nek vélt) műveiből. Érleli őket, mint gazda a legjobb borait, hogy aztán egy kínálkozó alkalommal egy-egy gyöngy(öző) szemmel koccinthasson az igényes olvasóval.
A látszólagos hallgatás, persze, Ballónak csak a költői énjét küldte virtuális háttérbe. Közben dolgozott/dolgozik ő szorgalmasan. Néhány év alatt stílus-, építészet- és enteriőrkultúra-történeti tanulmányokat, albumokat alkotott – elképesztően sok időt fölemésztő, aprólékos kutatás eredményeképpen. Órák, bútorok, alkotók főszereplésével.
Karácsonyra várhatóan megjelenik legfrissebb kötete, várostörténeti albuma Szombathely nem egy, méltatlanul elfeledett jeles épületéről.
