Nehéz ezt a két embert együtt elképzelni, a hatásukat egymásra és a pontot, ahol a kétféleképpen huzalozott agy valami közös gondolatmasszát termel ki.
Az egyik a KGB nevelte orosz elnök, Putyin, a titkos műveletek és a kényelmetlen emberek és problémák szimpla likvidálásának nagy híve, semmi szellemi magaslat, legfeljebb némi sámlin állás van, amikor arról értekezik, hogy az ukrán is orosz, csak kicsit bunkóbb változatban. És ott van a másik, az ő Alekszandr Dugin nevű főideológusa, aki viszont szívósan utazik az ideák világában, és mondhatni csodákra lel. Megnyilvánulásait Szele Tamás idézi és kommentálja hosszan a Huppa.hu-n, ebbe nem is kontárkodnék bele, csak összefoglalom, amit az Ukrajna elleni háborúról ír, mármint Dugin.
Arra, hogy neki az ukránok nácik, hogy Ukrajna megtámadását Kijev és a Nyugat nyomása kényszerítette volna ki, hogy Ukrajna úgy ahogy van, már le is győzetett, nem érdemes szót vesztegetni, dehát ezek a megállapítások úgyis csak prózai előfutamok az ezután következő éteri magasságokhoz
Dugin ugyanis közli, hogy Zelenszkij esetében magával az Antikrisztussal van dolgunk, amit nagyon tud is magáról, azt tehát, hogy a drogos bolond álarca alatt ő maga az ördög. A háború pedig nem civilizációs összecsapás már, hanem apokaliptikus forgatókönyv, ahol a Szentlélek sorsa múlik azon, ki vezeti az állítólag nem is létező Ukrajnát. Az Orosz Idea, az ortodox civilizáció vagy a nyugati Antikrisztus világa.
Jó, tudom, tudom, a pasas ébren is nyolc macska, és mind egymással játszik: a Szentlélek szokott másokat eltölteni, és nem az orosz lélek őt, az ukránok is jórészt ortodoxok, és Zelenszkij szegény legfeljebb Krisztus lehetne, Antikrisztus csak akkor, ha az is zsidó. Viszont akkor el lehet dobni a kereszténységet mint nem partikuláris vallást.
De nem ez a lényeg most.
Hanem az, hogy miként ért szót egymással a zavaros agyú vallási fanatikus és a konkrét birodalomépítő és gyilkológép? Milyen nyelven beszélnek, és mit érthet meg az elnök ebből a szenteskedő kotyvalékból? Sokáig azt hittem, nem sokat, ő más srófra jár, ezért is tetszett érthetetlennek a párosuk. Hacsak Putyinnak, mint oly sok régi kommunistának, és mai jobbos nackósnak, nincs állandó szüksége egy felettes énre, legyen az az SZKP, vagy egy ilyen Dugin, akinek a szövegét nem lehet pontosan kihámozni, de hát ez a párttal is előfordult.
Az is tény, hogy ha értené, sem menne sokra azzal, hogy neki a Szeplőtelen Anya omoforionját kéne az ukránokra borítani, miközben egy korrupt, szétzüllött, motiválatlan, megtizedelt csordát kell hadsereggé erőszakolnia, és győzelemre vinnie. És mi az az omop …, izé? Ja, lepel.
Értetlenkedésünk közben azért eszünkbe juthat, hogy Dugin a kereszténység cafataiba és az orosz önimádatba csomagolva végül is pont olyan imperialista kreáció, mint a főnöke, aki arcán mindig ugyanazzal rejtélyeskedő, fölényesen mindentudó mosollyal dettó azt jelzi, hogy a valóság és az igazság neki is máshol van.
Konkrétan abban a háttérvilágban, ahol a jól őrzött titkok vannak, ahol a szolgálatok istentől való szent joga ámítani és ölni, és ahol az erőkultusz és a kiváltságosok oly frissítő cinizmusa vezérli a csőcselék állatias életét, na meg persze halának idejét és módját is. Az igazi hatalom „túl” van, nem a diplomáciában, a Nyugat moralizáló dumáiban – és a krisztusi jóságban sem. És itt, a „túĺban” lakik ő.
Megmondta egyszer is Duginnak, hogy nála a Cseka-KGB-FSZB szentháromság az Úr az Orosz Idea triptichonján? Nem tudjuk, lehet, de mivel bár másképp beszélnek, ugyanazt beszélik, így nem hinném, hogy ezen a csekélységen összevesznének.