Az összeállításban a Fehér Ház következő lakója a saját, nem létező földrengésszerű győzelmét ünnepelte, szidta a sajtót és semmiképpen sem azt a benyomást keltette, hogy a siker államférfit faragott volna belőle. Merkelt különösen azt döbbentette meg, amikor azt hangoztatta, hogy nincsen világhimnusz, világvaluta vagy világpolgár. Csupán az amerikai zászló előtt hajt fejet.

A Bőnyről, vagyis Györkös István falujából keltezett hosszú tudósításban a The New York Times arról számol be, hogy Oroszország destabilizálni igyekszik Európát, és ehhez a szélről toboroz talpas katonákat. A riporter azért látogatott el a településre, mert a szélsőjobbos Magyar Nemzeti Front vezére agyonlőtt egy rendőrt, bár a család szerint a járőrtárs golyója okozta a tragédiát. Majd a történet még furcsább fordulatot vett, amikor a titkosszolgálat azt közölte a Nemzetbiztonsági Bizottságban, hogy Györköst éveken át figyelték, mivel szerepe volt egy olyan szélsőséges hálózatban, amelyet Oroszország segített.

Rácz András, a Nemzetközi Ügyek Finn Intézetétől azt mondja, Moszkva azért tart kapcsolatot ilyen maroknyi, antiszemita szervezetekkel, mert próbálja elbizonytalanítani, megzavarni Európát. Sokszor teljesen hiábavaló ugyan, de nem kerül sokba, és időnként bejön, mint pl. a Jobbik esetében. Győri Lóránt a Political Capitaltől azt állapította meg, hogy a Kreml manapság utánozza a szovjet korszak módszereit a Nyugat elleni ideológiai hadviselésben, a dezinformálásban és a felforgatásban.

Orbán Viktort viszont az vonzotta, hogy Putyin ellenséges a liberális demokráciával szemben, hogy az oroszok készek kp-ban fizetni, lásd Paksot. Bár a közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy a magyarok sokkal inkább rokonszenveznek a Nyugattal, mint Oroszországgal, a miniszterelnök és a Jobbik vezetője egyaránt elásta eddigi ellenszenvét Moszkvával szemben és főként az EU-ra összpontosítja a tüzet. A Vona Gáboréknál bekövetkezett fordulat különösen látványos és összefügg Kovács Béla szerepével. A kémkedéssel gyanúsított KGBéla tagadja az orosz kapcsolatot, viszont nem magyarázta meg az életrajzában tátongó lyukakat. Meg hogy miért adott a pártnak pénzt, hogy az honnan volt. Mindazonáltal a magyar hatóságok nem sok kedvet mutatnak, hogy kivizsgálják a vádakat.

A kormány ugyancsak vonakodik, hogy komolyabban utánajárjon az orosz szálnak a Györkös-ügyben, pedig azt a hírszerzés is alátámasztotta. A jelek azonban arra utalnak, hogy az oroszok az egész históriában a szélsőséges portált, a Hídfőt akarták megszerezni, hogy azután onnan továbbítsanak dezinformációkat. A szerver Oroszországban van, az irányvonal egyértelműen oroszbarát.

A magyar sajtó rettenetes állapotban van, ám a hatalom semmi pénzt sem sajnál a propagandára, hogy úgy állítsa be, mintha minden a legnagyobb rendben volna az országban ugyan ­­- írja a Neue Zürcher Zeitung. A szerző, Wilhelm Droste, aki az ELTE-n tanít, igen sajnálatosnak tartja, hogy egymás után kénytelenek feladni a nívós irodalmi folyóiratok. Sok szerkesztőség egyáltalán nem tudja, hogy megéri-e a következő hónapot, mindenütt temetői a hangulat. A keresetekhez képest a könyvek drágák, nem is veszik a tömegek. Ennek megfelelően már nem lehet az olvasóról, mint olyanról beszélni. A nép eladósodott és próbál kikecmeregni a tartozások csapdájából.  

Ami a  napisajtót illeti, a puccsszerűen kivégzett Népszabadság eltűnése a színről hatalmas veszteség, mert az ellenzéki szellemet testesítette meg. Amikor Magyarországon ily módon beavatkoznak a sajtószabadságba, az a feltűnő, hogy nem lehet látni, ki van mögötte. De mindenki tudja, hogy a politika akaratából történt. Ám azért van ellenállás és mutatkoznak a remény jelei.

Lehet pl, hogy újjáéled a Népszabadság is. Ezzel párhuzamosan egyre kritikusabb a Magyar Nemzet. Egy jobboldali-populista lapból hirtelen egy komolyan veendő konzervatív újság lesz.

Viszont a legrosszabb a helyzet ott, ahol az adott orgánum állami támogatásból él, így főként a nagy rádióknál és tévéknél. Azok uniformizált robotként, központi irányítással működnek, és felelőtlenül segítik a politikai kultúra felszámolását. Különösen végzetes a hatásuk vidéken, ahol gyakran csak ezeket lehet fogni. Műsoraikban ördögnek festik le a menekülteket és a róluk alkotott kép csak még rosszabb lesz a falusi kocsmák sör- és pálinkabűzében. Az adópénzekből módszeresen és nyilvánosan mérgezik a politikai kultúrát, ennél lejjebb már nincs. A Kossuth Rádiót pl. sehol sem szabadna beengedni a lakásba, mert végzetesen uszít és az egész országban hatalmas károkat okoz. Magyarországon teljesen kihalt a képesség az érdemi párbeszédre. Mindenki a saját levében fő, vagyis: csakis neki van igaza. Ebben a vonatkozásban is hatalmas a gond.

A Bloomberg hírügynökség szerint a populisták jutnak munícióhoz, miután az Európai Központi Bank legújabb felmérése azt állapította meg, hogy romlik a földrész lakóinak anyagi helyzete, ugyanakkor a vagyon alapján egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek. A vizsgálatot az euró-övezet államaiban, valamint Magyar- és Lengyelországban végezték el és arra jutottak, hogy csaknem minden család rosszabbul él, mint két éve. Az euró-zónában az átlagháztartásnak 104 ezer eurós megtakarítása van, a legfelső 10% esetében ez csaknem félmillió euró. A legszegényebbek ugyanakkor az adósságokkal küszködnek.