Kövér László megint hozta a kötelezőt, a tőle elvárható nem túl magas, ám annál szignifikánsabb színvonalat. A magyar országgyűlés elnöke – aki harmadik a magyarországi közjogi méltóságok sorában – ezúttal a Hír TV-ben, Bayer Zsolt műsorában nyilvánult meg. A házelnök meg sem próbálta titkolni szimpátiáját a múlt század nyolcvanas éveinek kommunistáival, mint mondta, a mai nyugati baloldali politikusoknál még a nyolcvanas évek kommunistái is komolyabban vehető úriemberek voltak. Szerinte ugyanis „a szocialistáknak legalább volt stílusuk, lehetett velük értelmesen szót váltani.”

Ha valaki, akkor Kövér László tudja, hogyan kellett szót váltani a szocialistákkal. Nemcsak azért, mert a családjában a magyar átlagot jócskán meghaladó arányban voltak párttagok, de a rendszerváltás hajnalán ő maga is szocialistának vallotta magát: „Én szocialistának tartom magamat. Ennek alapján azonban nem érzem feljogosítva magamat arra, hogy ezt mástól is megkövetelhessem. Számomra ugyanis a szocializmus alapértéke a tolerancia, amely magában foglalja mások politikai meggyőződésének tiszteletben tartását.” (Kövér László köszöntője a Fidesz első kongresszusán, 1988. október 1-jén.)

Kövér ma is szót tud érteni a kommunistákkal, persze, csak azokkal, akik azóta a Fideszben tömörültek. A Fidesz ugyanis, ne tévesszen meg senkit, nem jobboldali, hanem bolsevik párt. A párt élén emberemlékezet óta ugyanaz az örök és megbonthatatlan vezér, Orbán Viktor áll, akinek vezető szerepe, legalábbis a Fideszen belül, megkérdőjelezhetetlen. Ebben a pártban nincs helye önálló véleménynek, ha néha van kibeszélés, az csak a taktika része. Akinek más a véleménye, mint a „Belső Pártnak” – a kifejezés Orwell 1984 című könyvéből való – azt rövid úton eligazítják, és ha az átnevelés nem használ, amortizálják.

A már említett műsorban Kövér arról is beszélt, hogy a svédek „nem szeretik a hazájukat, sőt szabályosan gyűlölik, mert hogyha nem gyűlölnék, akkor nem tennék tönkre”. Nem tisztünk eldönteni, mennyire tették tönkre a hazájukat a svédek, erről ugyanis most hallunk először. Csak a tisztánlátás kedvéért jegyeznénk meg, és lassan írjuk, hogy Kövér László is megértse: a hazát nem lehet nem szeretni. Amit nem szeretnek, az ugyanis nem lehet haza, hanem a legjobb esetben is csak szülőföld.

Kövér Lászlót valószínűleg az zavarhatta meg a svédekkel kapcsolatban, hogy a magyar parlamentnek már rég meg kellett volna szavaznia („magyarul”: ratifikálnia) a svédek NATO-csatlakozását, ám a Kövér Lászlónál is nagyobb urak ezt valamiért nem akarják. Így aztán szegény parlamenti képviselőket, Orbán Viktor 135 bátor emberét csicskáztatják. Felnőtt emberek, akik hagyják, hogy hülyére vegyék őket, amire csak az lehet a magyarázat, hogy van az pénz, amiért korpás az ember haja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a képviselőknek ebbe nincs beleszólásuk, ők azt teszik, amire Orbán utasítja őket. Hogy Orbán kitől kapja az eligazítást, arról csak sejtéseink lehetnek, de jobban járunk, ha nem akarjuk tudni.

Kövér László bizonyára még nem tudja, ezért jobb híján mi vagyunk kénytelenek közölni vele, hogy nem mindenki ért egyet a svédek ócsárlásával. A CNBC amerikai televíziós társaság, szeptember 17-én például a következőt írta Svédországról:  Sweden is the No. 1 country for affordability, safety and overall quality of life. Sajnos a mondat kipcsak fordítása nem áll rendelkezésünkre, de szerencsére magyarul tudjuk közölni, hogy mit is írt a svédekről a CNBC. Szó szerint a következőt: „Megfizethetőség, biztonság és általános életminőség tekintetében Svédország az első számú ország”.

Persze, nem kell készpénznek venni, a CNBC véleményét. Ő csupán egy nemzetközileg ismert és elismert televíziós társaság, amely ezek szerint a kommunistáknál is rosszabb nyugati baloldali politikusok kottájából játszik.

Orbán minisztere Európa beteg emberének nevezte Németországot

Nagy Márton ezúttal a Magyar Nemzetben fejtette ki véleményét Európa gazdaságáról, s azon belül főleg a német gazdaság helyzetét elemezte. Az Orbán-kormány egyik legkarakteresebb minisztere már nem első alkalommal állt elő megdöbbentő megfogalmazásokkal.

Nagy Márton a német gazdaság hányattatásait ecsetelő cikkében egyetlen sort sem vesztegetett arra, hogy a magyar gazdaság már négy egymást követő negyedévben recesszióban van, és a magyarországi infláció még mindig majdnem háromszorosa az uniós átlagnak. Ehelyett hosszan sorolta a német gazdaság lesújtó adatait, s ebből kiderült, hogy a németeknek nem csupán a jelenük elborzasztó, hanem a jövőbeni kilátásaik sem jók: a miniszter szerint ugyanis Amerika a szankciós háború leple alatt elviszi a high-tech ipart, Kína pedig az autóipart, ezzel a német gazdaságot a Nyugat és a Kelet felosztotta egymás között.

Nem szeretnénk most a németek helyében lenni. Azt már jó ideje tudjuk róluk, hogy elszegényedtek és éjszaka kénytelenek sötétben aludni, télen pedig hideg van az országukban. Most ezen nyomorúságok, amint azt Nagy Márton egy költői képben megfogalmazta, a szankciós háborúval is súlyosbodtak. Vagyis, „az unió begyújtotta maga alatt azt a strukturális bombát, amin tudta nélkül régóta ült”. E folyamat hatásai, így a magyar miniszter, ma „legjobban Európa beteg embere, Németország példáján látszanak”.

Nagy Márton még egy friss kutatást is citált, miszerint a németek kétharmada elégedetlen a kormányával. Ezért, így a magyar miniszter, a német cégek a lábukkal, a pénzükkel szavaznak, és külföldön keresik a beruházási lehetőségeiket. A miniszter itt elfelejtette, vagy nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a magyar kormány is arra ösztönzi a hazai vállalkozásokat, hogy külföldön fektessenek be, és az ott megszerzett profitot hozzák haza.

Nagy Márton tehát elsiratja Németországot, de – becsületére legyen mondva – nem kárörvend rajta, hanem együttérzéssel szemléli a nehézségeit. Szerinte ugyanis nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy „Németország, a német vállalatok, azok közül is az autógyártók sikeresek legyenek, mert akkor mi is sikeresek vagyunk”.

Lefordítjuk a miniszter szavait magyarra: Európa beteg emberének teljesítményétől függ, hogy talpon maradunk-e, vagy sem.

Nagy Mártonnak nem ez az első, és bizonyára nem is az utolsó érdekes megnyilatkozása. A gazdaságfejlesztési miniszter az idén januárban interjút adott a Mandinernek, s a beszélgetésben néhány meglepő információ is elhangzott. Például az, hogy a Vodafone megvásárlása az előre tervezettnél tíz százalékkal kevesebbe került, ezért az államnak jobban megérte ebbe fektetni, mint a pedagógusok béremelésébe. (A tranzakció értéke 600 000 millió forint volt, és hitelből finanszírozták.)

Itt jegyezzük meg, hogy a 2020. pénzügyi évet a magyar Vodafone 1300 millió forint veszteséggel (tehát a vételárnál is többel!) zárta, a magyar állam és a 4iG által felvásárolt cég 2021-ben is veszteséges volt, akkor 7400 millió volt a mínusz. Azt a kijelentést pedig, hogy egy veszteséges céget jobban megéri megvásárolni, mintsem az oktatás helyzetén javítani, Nagy Márton érdekében inkább nem kommentálnánk. Már csak azért sem, mert a miniszternek előzőleg is volt olyan nyilatkozata, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Például, amikor az Európában éllovas, a magyar emberek életét megkeserítő inflációról képes volt azt állítani, hogy nálunk azért drága minden, mert korábban olcsó volt.

E megnyilvánulások fényében kell értékelni azt is, hogy Nagy miniszter most Európa beteg emberének nevezte Németországot. Olyan országnak, amelynek már saját piaca sincs, mert azt a Nyugat és a Kelet felosztotta egymás között.

E megnyilvánulások fényében kell értékelni azt is, hogy Nagy miniszter most Európa beteg emberének nevezte Németországot. Olyan országnak, amelynek már saját piaca sincs, mert azt a Nyugat és a Kelet felosztotta egymás között.