(Szűcs R. Gábor jegyzete/ujnepszabadsag.com) II. Margit dán királynő, ebben e minőségében utolsó, 2024. január elejei újévi fogadásán (ezt úgy hívják dánul, hogy Nytårskur) a Christiansborg kastélyban úgy ezer vendég vett részt: a diplomáciai kar vezetői mellett a dán közélet, a kultúra, a művészet és a sportok legjelesebb képviselői, és persze a kormány tagjai.
A kormányfő (dánul Statsminister, azaz államminiszter) az ottani felfogás szerint körülbelül ugyanolyan foglalkozás, mint bármelyik más. Sőt, a dán mondás úgy tartja: „miniszterelnök bárki lehet, de jó susztert elég nehéz találni!”.
A Folketing, (szó szerint Népgyűlés) a dán parlament folyosóin járva jókat mulattam a korábbi miniszterelnökök karikatúráin és az őket kifigurázó rajzos jeleneteken. A folyosókat ugyanis ezek a képek díszítik. A kapu előtt nincs sem fegyveres, sem másmilyen őrség. Mikor bent jártam az Európai Unióról szóló egyik ülésen, portás fogadott a portásfülkében, bemutattam a diplomata igazolványomat és mehettem is. A repülőterekéhez hasonló biztonsági kapu (akkor) nem volt. A szünetben a kapuhoz közeli parlamenti büfében ebédeltem. Természetesen smørrebrødöt, ami azt jelenti: vajas kenyér, de lényegében egy egész ebéd: hal (hering vagy lazac), vagy sajtok, főtt tojás, vagy , húsok, vagy akármi, vagy ezek kombinációja együtt egy szelet rozskenyéren. Persze késsel-villával kell enni, kézben fogni nehéz lenne. És nem is illik. Két ilyen: és bőven jóllaktál. Rajtam kívül nem volt a büfében senki, igaz, nem is nagyon fértek volna el sokan, mert az egész helyiség körülbelül akkora, mint nagyobb lakószoba. Van olyan hazai intézmény, nem is egy, amelynek nagyobb a, büféje, mint a dán Parlamenté.
Hanem a fogadás.
A miniszterelnök asszony, Mette Frederiksen (Szociáldemokraták, most épp a jobbközéppel koalícióban kormányoz) gyönyörű fehér nagyestélyiben jelent meg. Az állami tévé riportere odaszólt neki: „Mette!”. A kormányfő megállt, majd odalépett a riporterhez.
„Klassz a ruhád!”, mondta az újságíró, „Magam terveztem”, mondta miniszterelnök. Mire a riporter: „Egyébként hogy érzed magad?”
És megkezdődött a párbeszéd.
A diplomáciai kar doyenje lépett elsőként a gerincműtétei miatt lemondott, és a vendégeket székben ülve fogadó királynő elé (aki amúgy nem viselheti a kiállítási tárgyként a kincstárban lévő koronát és nem
ülhet le a trónra), és kezet fogtak.
Ugyanígy a többi vendég.
Kézcsók sehol.
Civilizált nyugati országban, demokráciákban ez ugyanis nem szokás.
Hja, kérem, nem minden Felcsút!
