Ráadásul olimpia van, és ez az elmúlt években baljós dolognak bizonyult, mert olimpia van, a világ nagyrésze arra figyel, az oroszok pedig pontosan tisztában vannak ezzel. Tegnap mondtam ezt az egyik barátomnak, idézve Kaszparovot, aki emlékeztetett arra, hogy a pekingi olimpia idején támadták meg Grúziát, a szocsi téli játékok idején a Krímet foglalták el, most pedig bizonyos jelek szerint kibontakozóban van egy Ukrajna elleni támadás…
„1991. augusztus 21-én Borisz Jelcin orosz elnök felkapaszkodott egy tankra, majd Moszkva lakossága az utcákra vonult a szabadság és a demokrácia védelmében, az államcsínyt kirobbantó összeesküvők pedig ráébredtek, hogy nem élvezik a nép támogatását. Két nappal később meg is adták magukat.
Az államcsínykísérlet nemcsak megbukott, hanem a Szovjetunió bukását is felgyorsította, ugyanis világos üzenetet küldött az ország lakosságának: a felbomlás és a függetlenség ijesztő perspektíva ugyan, ám semmiképp nem lehetett rosszabb a totalitárius jelennél.
…
Mindezek miatt döbbenetes az, hogy nyolc év elteltével, 1999. december 31-én a KGB egy volt alezredesét választották meg Oroszország elnökévé. A kibontakozó demokratikus reformok megtorpantak és fokozatosan mindinkább háttérbe szorultak. A kormány szigorította a tömegtájékoztatás szabályait, és olyan korlátozásokat vezetett be, amelyek a lakosság mindennapi életére is hatottak. Az orosz külpolitika félelemkeltő és harcias lett. Nem zajlott le a korábban vágyott megtisztulási folyamat, a mészárosokat nem állították bíróság elé, és a KGB gépezetét sem rombolták le. Dzerzsinszkij szobrát ledöntötték ugyan, ám a totalitárius elnyomás, amelyet jelképezett, továbbra is fennmaradt – sőt, megerősödve született újjá Vlagyimir Putyin személyében.”
…
„A lényegében maffiaállam, amelynek élén Putyin mint a capo di tutti capi (legfőbb főnök) áll, ideológiai értelemben egy agnosztikus, vallásellenes kleptokráciából vérlázító fasiszta propagandát és taktikát alkalmazó rendszerré fajult, a nukleáris világvége rég elűzött lidérce pedig ismét feltűnt a horizonton.
A jelenlegi válság hátterében két történet húzódik meg: az egyik arról szól, hogyan jutott el Oroszország ilyen gyorsan a kommunizmus bukásának ünneplésétől addig, hogy egy KGB-tisztet válasszon meg elnöknek, majd leigázza szomszédait. A másik azt meséli el, miként segítette elő ennek bekövetkeztét a szabad világ közönye, tudatlansága és a méltatlanra vesztegetett jóakarata.”
Lustaságnak tűnhetnek föl a hosszú idézetek, pedig valóban csak a figyelmüket akarom felkelteni, olvassák Kaszparovot, aki nem csak a sakktáblánál volt a világ egyik legjobb elemzője…
(HVG Könyvek Kiadó)