Az MTA tihanyi kutatóintézetének igazgatója, Bíró Péter akadémikus által az mta.hu-nak eljuttatott összefoglaló
szerint az El Niño néven ismert időjárási jelenség a tó víz-utánpótlásában számottevő többletet hozott. Október végére a víz lebegőanyag-tartalma csökkent, a víz két méterig átlátszó, igen tiszta.
A magas vízállás azonban, főleg délen, nagy parti területek víz alá kerülését okozta. A Zalával érkező nagy
mennyiségű víz nyár végén, ősszel is bőven hoz tápanyagot a tóba. Különösen az ammónium-koncentrációk
magasak, több száz mikrogramm literenként. Ugyanakkor a nitrát koncentrációja szokatlanul alacsony (10–30 µg/l),
a karbamidé az átlagos értékek körüli volt (5–10 µg/l). Együttesen azonban magas az összes oldott nitrogén a befolyó vízében. Az algák számára közvetlenül hozzáférhető foszforellátás bőséges, koncentrációja 80–100 µg/l körüli, az összes oldott foszfor koncentrációja pedig meghaladja a 100 µg/l-t.
Mindkét makro tápanyag már a Keszthelyi-medencében érezhetően hígul, de ortofoszfátból (5–10 µg/l)
és a könnyebben felvehető nitrogénformák közül az ammóniumból (5 µg/l) és karbamidból (10–20 µg/l) még így is az algák igényét meghaladó mennyiség van a vízben. A nitrát koncentrációja, a keleti medencét kivéve, a megszokott őszi érteknél egyelőre még kisebb (5 µg/l körüli). Az összes oldott nitrogén- (20–30 µg/l) és foszforformák (15–20 µg/l) koncentrációja az egész tóban viszonylag magas, arányuk egyhez közeli érték. A tó hossztengelye mentén tápanyag-koncentráció gradiens nem alakult ki. Az algák szaporodását már nem a tápanyag-ellátás, hanem minden valószínűség szerint az alacsonyabb hőmérséklet korlátozza.
Október végén a Balaton vize tiszta, átlátszó, hőmérséklete tíz Celsius fok körüli volt. A kristálytiszta vízben kevés
alga lebeg, a mennyiségüket kifejező a-klorofill koncentráció a Siófoki-medencében 3 μg/l, Keszthelynél 8
mikrogramm literenként. A tó jellegzetes nyári és kora őszi algái eltűntek, és az egész tó területén a parányi, korong
alakú kovamoszatok élnek legnagyobb tömegben. A tó vízállása magas, a Keszthelyi-medencét tápláló Zala folyó
vizének színe a Kis-Balatonban keletkező oldott huminanyagoktól sötétbarna, ami megszínezi a tó nyugati
területeinek vizét.
A kutatóintézet igazgatójának tájékoztatása szerint a kutatók folytatták a nyíltvízi, bentikus makrogerinctelen-
együttesek monitorozását a Balaton öt keresztszelvényén, 3-3 ponton. A korábbi mintavételeknél is domináns
árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) mellett igen nagy mennyiségben fordultak elő gyűrűsférgek (Oligochaeta). A
korábbi trendeknek megfelelően az árvaszúnyogok biomasszája a Szemesi-medencében, az északi part közelében
volt a legnagyobb és tömegük nagy részét a korábban is hatalmas mennyiségben rajzó Chironomus balatonicus adta.
A gyűrűsférgek ezzel szemben a Szigligeti- és a Keszthelyi-medencéből kerültek elő legnagyobb mennyiségben. A
puhatestűek közül külön figyelmet érdemel egy Délkelet-Ázsiában őshonos kagyló, a Corbicula, amelyet eddig
hazánkban a Dunában figyeltek meg, de rendkívül gyors terjedésre képes. A kutatók már a korábbi hónapokban is megtalálták példányait a Balaton üledékében, elsősorban a Siófoki-medencében, az északi part mentén,
Balatonkenese és Balatonfüred mellett. Az októberi mintavételek során a Keszthelyi-medencében, a Zala torkolat közelében is föllelt élő példánya, illetve ugyanebben a medencében elpusztult állatok héjára is rátaláltak az intézet munkatársai.
Az idei szokatlanul csapadékos időjárásnak köszönhetően tetemes vízleeresztésre volt szükség a siófoki zsilipen
keresztül. Mindez azzal is járt, hogy a vándorlásukban mintegy évtizedig gátolt angolnák nagy számban reagáltak
a vízelfolyásra, amelynek eredményeképpen a zsilipbe helyezett csapda már eddig is több mint 200 tonna angolnát
fogott az idén. Ez a kifogott mennyiség a 2009-re becsült teljes balatoni állománynak több mint negyede, vagyis 2010-ben az angolna mennyisége ismét nagymértékben csökkent a tóban. Az angolnaállomány legnagyobb sűrűségét 1990–91 körül érhette el, amikor is egyes feltételezések szerint nem kizárt, hogy állománya a 6000 tonnát is megközelíthette. Ez a hatalmas, a Balaton ökoszisztémájára nézve teljesen idegen állomány nagy hatást gyakorolt a tó élővilágára, számos hal, kétéltű és rákfaj eltűnését vagy megritkulását okozva. A telepítések betiltása, az angolnapusztulások és az állomány gyérítésének eredményeképpen mára a balatoni angolnaállomány egykori maximális méretének tízedére csökkent, és ennek már most is számos kedvező hatása mutatkozik a tó élővilágán belül.