Kulisszatitkok és szívszorító történetek

Kétségkívül Diane Keaton Hollywood egyik különc színésznője. Sosem ment férjhez…

…bár amint az önéletrajzi kötetből kiderül, nem lett volna ellenére, ha nagy szerelmei, Woody Allen, Warren Beatty vagy Al Pacino megkéri a kezét. De nem búslakodott emiatt: ötvenévesen örökbe fogadott egy lánykát, majd később egy fiút, és hetvenen túl a fiatal anyák gondjaival birkózik meg, egész jól.

Diane Keaton az Annie Hall egyik jelenetében.

Persze egyik szerelme sem volt mentes a különcségtől, olykor már az őrület vagy a függőség határáig. De mindnyájan a barátai maradtak, talán éppen azért, mert nem lettek házasok.

Diane önéletrajzi könyve voltaképpen az édesanyjáról, az édesanyjának szól. Aki szintén nem volt mentes némi exhibicionizmustól, és színpadra vágyott, de nem adatott meg neki. Diane valósította meg mindezt, maximálisan, hiszen a világ összes létező filmes díját elnyerte. Szeretete szülei iránt mérhetetlen, édesapja a Parkinson-kórral küszködött, édesanyja az Alzheimerrel. Ismerős képlet.

Diane Keatont az Annie Hall tette világsztárrá, onnantól már neki kellett irányítani a pályafutását, megküzdeni a bulimiával és a csélcsap filmsztárokkal. Stílust teremtett a bő férfinadrágokkal, a bézs gyapjúpulóverekkel, a kalapokkal és a kis gyöngysorral a nyakában – egyedi, összetéveszthetetlen és okos nő, aki kiválóan válogatja meg a társaságát.

A Kossuth Kiadó kínálatában ez a második Diane Keaton-mű. Az első jó öt évvel ezelőtt jelent meg: „Elég volt a bújócskából! –Vallomás a szépségről” címmel. Ez a mostani sem tegnap hagyta el a nyomdát, mégis: ha valaki rábukkan, érdemes megvennie, elolvasnia. Diane Keaton még az önéletrajzi regényében is őszintének mutatkozik, ami nagy szó, sőt mi több humora is van, ami kevés sztárról mondható el. Talán ezért is tudta értékelni azokat a kissé abszurd leveleket, amelyeket Woody Allennel váltottak, aki szerette „az ő kis férgecskéjének” szólítani…