Hazánkban a jogszabályok alapján a szervadományozással kapcsolatban a „feltételezett beleegyezés” elve érvényesül. Nevezetesen: ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy halála esetén szerveit, szöveteit felhasználják szervátültetés céljára, akkor feltételezhető az illető beleegyezése és elvégezhető a szervek eltávolítása.
A szervadományozás jogi hátterét a felnőtt lakosság 46 százaléka ismeri helyesen, 38 százaléka csak tévesen; úgy gondolja, hogy csak azoknak a személyeknek a szervei ültethetők át, akiknek adományozási szándéka hivatalos módon (egy donorlistára való feliratkozással vagy donorkártya kitöltésével) dokumentálva van. A lakosság hatoda nem tudja megmondani, mi éppen az aktuális és érvényes szabály.
Az életkor előre haladtával egyébként növekszik azok aránya, akik helyesen tudják a választ: 35 év alatt 33 százalék arányuk, 55 év felett már 55 százalék.
A felnőtt lakosság 73 százaléka egyezne bele, hogy halála esetén felhasználják szerveit, további 8 százalék pedig valamely családtagjának, ismerősének lenne hajlandó felajánlani őket. Az adományozást teljes mértékben megtagadók aránya mindössze 100-ból három a felnőtt lakosságon belül.
Megfigyelhető, hogy a „mindenkinek felajánlók” aránya örvendetesen nagy, 83 százalék azok körében, akik jól ismerik a szervadományozás hazai jogi hátterét, és ugyanakkor az is igaz, hogy a kérdésben leginkább azok bizonytalanok, akik a szabályozási rendszert sem ismerik (26 százalék).
A lakosság szervadományozással kapcsolatos magatartása nem változott a múlt két évben, a 2009-i és mostani eredmények gyakorlatilag megegyeznek, nagyon hasonlóak. Két évvel ezelőtt a lakosok háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy mindenkinek felajánlaná szerveit, a teljesen elutasítók aránya 6 százalék volt.
