(Iván Gizella / Újnépszabadság) Mi a fene van már megint? Ja igen, itt a második hullám, újra támad a vírus. Harcra fel! Bocsánat, ezt nem én mondtam. Nem vagyok egy harcias típus. De mit tehetek én? Kimehetek egyáltalán az utcára? Elmehetek a boltba? Megölelhetem az unokáimat? Kávézhatok a barátnőimmel? Meddig még? Micsoda hülye kérdések. Tudnom kell, mit tegyek és mit ne. Rend van a fejemben.
Persze, mi a fenének gondolkozom ilyen banalitásokon? Megint csak túlbonyolítok mindent. Amilyen jól haladnak a dolgok, majd mindent szépen megmondanak, beszabályoznak. Minek nekem gondolkozni. Felesleges luxus. De nem. Még lázadok. A fejem zsibog, a neuronok benne viszont teljesen tanácstalanok. Holott lenne dolguk, mégpedig az, hogy a kapott információkat feldolgozzák. Ám mostanában olyan impulzusok érik szegényeket, amelyektől nem is csoda, hogy megbolondulnak.
Nem képesek felfogni például, miért jó az a hatalomnak, ha vagy elüldöznek egy egyetemet, vagy erőszakkal és öntörvényűen elfoglalnak egy másikat. Az egyetemet, amelynek az egészséges, szabad szárnyalás a lételeme. Jó, ez költői kérdés volt. A fránya neuronok viszont nem tudnak semmit. Nem jöttek még rá, gondolkozni, értelmezni veszélyes. Most éppen azt elemezgetik – példa van bőven –, miért kell elhallgattatni azokat, akik mást gondolnak, mint a hatalom. S azon is elmélkednek, de olyan sebességgel, hogy belefájdul a fejem, mért jó az az ország vezetőjének, ha csavaros eszével mindenkin átgázol. Orvosokon, vállalkozókon, lassan már egész Európán.
Itt ma csak a csókosok, a kebelbarátok, akik jól járhatnak. Ők viszont nagyon. Miért jó az, kérdik néhányan a kíváncsi neuronok közül, hogy vannak, akik mindent megtehetnek, s vannak, akik semmit és annál is kevesebbet. De jó lenne, ha ezek a most felkapaszkodottak tudnák, ez nem lesz örökké így. Az úri kegy csak addig tart, amíg az úr más kegyelt után nem néz. Az én kis neuronjaim soha nem fogják azt sem megérteni, ha valamivel tisztában vagyunk és tudjuk, hogy az nincs rendjén, miért hagyjuk? S nem értik, hogy miért jött vissza a dzsentrivilág? Nem volt elég belőle annak idején? Mert kérem itt ma urak vannak, akik állami pénzen felújított saját kastélyokban dorbézolnak, hajókon, repülőkön pihenik ki a semmit, születésnapi partijaikon fehér kesztyűs, frakkos pincérek szolgálnak fel, a lemezlovast Amerikából hozatják, a lányokat meg, na jó, hagyjuk. Közben sok embernek a napi betevőt megvenni is luxus.
Hogy ez populizmus? Az. De igaz. Hogy is van ez? Van egy ország Európa közepén, ahol egy ember dönt el mindent, ő mondja meg ki nyerheti a legtöbbet, hová menjenek a gyémántáron beszerzett lélegeztető gépek, hová vezényeljék az orvosokat, mint a katonákat, az iskolában mikor mérhetik a gyerekek lázát és hogy a háziorvosok hogyan állapítsák meg, ki kapta el a vírust.
Mi van itt? Milyen világ lett ez? Tudjátok, hogy hívják azt a rendszert, ami így működik? Ugye, hogy tudjátok.