Bárándy Péter: rendkívül veszélyeztetett állapotban a jogbiztonság

(Harkai Péter / hirklikk.hu) Varga Zs. András bírót, Polt Péter legfőbb ügyész egykori helyettesét jelöli 2021. január elsejétől a Kúria elnökének Áder János államfő, annak ellenére, hogy a jelölt egy percet sem töltött bírói gyakorlattal – viszont Polt legfőbb ügyész jobb- és balkeze.

Varga Zsolt András elfogadta a felkérést a kilenc évre szóló pozícióra. Bárándy Péter (a bal oldali képen) volt igazságügyi minisztert kérdeztük a döntés hátteréről és arról, hogy a történtek ismeretében: végleg befellegzett-e a pártatlan igazságszolgáltatásnak Magyarországon.

– Hogy egy klasszikust idézzek, amint Dávid Ibolya nem értett a focihoz, hasonlóképpen én sem értek a joghoz. Segítsen kérem értelmezni, miért is rendhagyók, sőt, példa nélküli Varga Zs. András tervezett kinevezése, illetve annak körülményei?

– A kinevezés szabályszerű, mert a köztársasági elnök javaslatára a parlamentnek kell megválasztania a Kúria következő elnökét. Az eddig hatályos szabályok szerint legalább öt év bírói múlttal rendelkező, határozatlan időre kinevezett bírók közül lehetett jelölni s megválasztani az elnököt. Ez azt jelenti, hogy aki bíró lesz, az először fogalmazóként minimum három évet eltölt a bíróságon, utána a szakvizsga letétele után, titkárként szolgál az igazságszolgáltatáson belül. Ekkor már részben bírói feladatokat is elláthat. Mindezek után, határozott időre, három-öt évre kinevezik bíróvá. Ennek leteltével kiderül, hogy alkalmas-e a hivatására. Amennyiben igen, akkor újabb három évre kaphat megbízást vagy ami a legjobb vélemény lehet egy kezdő bíróról, hogy kinevezik határozatlan időre. Eddig ebből a sortimentből lehetett választani.

– Meddig tartott az eddig?

– Az idén tavasszal változott meg ez a szabályozás. Addig ebből a bírói garnitúrából jöhetett szóba egyáltalán, hogy valakit jelölni lehet és megválasztani a Kúria élére. Gyakorlott és vezető bíró volt eddig a szakmai etalon.

– Kik tették meg eddig a személyi javaslatot: a bírói szakma, a Kúria vezetése vagy leginkább a politika? Mert most tűnik föl, mintha mindez kézi vezérléssel történnék.

– Ezt jól látja. Abszolút így van esetünkben: a köztársasági elnök azt mondja, hogy legyen így és így lesz.

– Eddig a bírói szakma ajánlotta a lehetséges jelöltet?

– Az elvárható lenne, hogy a bírói hivatalnak, a bírói tanácsnak legyen ehhez valami köze, de amint látjuk, ez nincs így. Ehelyett az általam vázolt helyzetet felváltotta egy salátatörvénybe bújtatott törvényi rendelkezés, amelynek az a lényege, hogy az alkotmánybírók – ha a bírói nyugdíjkort még nem haladta meg az életkoruk – saját kérésükre bíróvá válhatnak és ha kérik, az alkotmánybírói státuszukat feladhatják és a Kúriára kerülhetnek bíróként. Ez történik most. Tehát ha Varga Zs. András kéri – és kérte és elfogadta – ezt a jelölést, akkor ő kúriai bíró lesz és feltehetően csont nélkül meg is választják elnöknek egy kétharmados Fidesz-jelenlét mellett. Ő lesz a Kúria elnöke minden bírói múlt nélkül, ráadásul egy furcsa kötődés és álláspont nyilvánosságra hozatala mellett, mivel ő tulajdonképpen mindig Polt Péter mellett szolgált. Az ombudsmani hivatalban is, aztán amikor Polt Péter főügyész lett, akkor ismét mellette, amikor megszűnt legfőbb ügyésznek lenni Polt Péter, akkor Varga Zs. is elment, amikor Polt visszatért, akkor ő is felbukkant mellette. Tehát látszik egy abszolút kötődés ahhoz a legfőbb ügyészhez, akinek a pártatlanságához kétség fér.

– A legutóbbi időkben az elnökjelölt mintha eltávolodott volna a Legfőbb Ügyészségtől és a Pázmány Péter Katolikus Eyetem jogi dékánjaként több tanulmányt is jegyzett. Ezeket hol, milyen értéken jegyzik szakmailag? 

– Ezek közül a tanulmányok közül több a bírói pályára vagy a bíróságokra vonatkozik és ebben egy elég furcsa álláspontot képvisel és ír le. Azt mondja, hogy a bíró az alaptörvényre tesz esküt és nem az önállóságra és a lelkiismeretére, hanem tulajdonképpen az állam szolgálatára esküszik fel. Ez, ugye, közelít ahhoz, hogy nem lehet a bírónak olyan álláspontja, ami az állami, kormányzati elképzeléssel és, állásponttal szembe menne – ez a bírói lét lényegének tagadása.   

– Milyen időre szól a kinevezés?

– Kilenc évre szól, de itt még nincs vége a bajnak. A többi alkotmánybíró, aki már kérte, hogy bíró lehessen, minden további nélkül a Kúriára kerülhet és ott pedig az elnököket rögtön tanácselnökké nevezhetik ki. Tehát olyan kúriai tanácsok vezetéséhez jutnak, amelyek egy-egy jogterületen az ítélkezés egészét határozzák meg – a jelenlegi szabályozás mellett. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi alkotmánybírók mindegyikét már a kétharmados parlamenti Fidesz-jelenlét idején, mindennemű ellenzéki vagy szakmai egyeztetés nélkül juttatták be az alkotmánybírói státuszba, akkor ebből elég egyértelmű következtetést lehet, sőt kell levonni.    

– Nincs olyan szakmai fórum, platform, ahol mindezzel szemben tiltakozhatnának?

– Nincs. Az Országos Bírói Hivatal ismét csak egy szálon függ, mely szál ismét csak a parlament, amelynek az összetétele ismert. Az Országos Bírósági Tanács ágál ez ellen, de az ő lehetőségei korlátozottak, mert nem terjeszthet elő törvényhozáshoz szükséges javaslatot, ezért mindössze megkeresheti az OBH-t, amely vagy tesz előterjesztést vagy nem. Ha tesz olyan előterjesztést, ami a helyzet megváltoztatását célozná, akkor sem valószínű, hogy a kétharmados Fidesznek elkötelezett parlament a változást végig is vinné.

– Mindezt a gyakorlatot egy remélt kormányváltás sem tudja megváltoztatni, ha nincs kétharmados többsége?

– Így van: nem! Legalábbis formálisan nem. Az, hogy mennyire érzi jól magát egy megváltozott politikai környezetben egy-egy szervezet vezetője, menyire tud és menyire akar funkcionálni, ez már inkább szociológiai és nem jogi kérdés. Polt Péter például megszűnt legfőbb ügyésznek lenni, amikor nem az ízlése szerinti párt volt hatalmon.

– Egy ilyen hátszelű kinevezés az egyik legfontosabb jogbiztonságot feltételező pozícióra milyen külföldi visszhangot vált ki – ha kivált egyáltalán –, illetve mi a külföldi gyakorlat, eljárásmód hasonló esetekben?

– Nagyon különbözőek, nehezen összehasonlíthatóak ezek a rendszerek. Talán az egyik legkülönbözőbb, ahol szintén ezzel van probléma, az az USA. Ott a legfelső bíróság tagjait bevallottan politikai motivációk alapján is választják. Most egy konzervatív bírónőről van szó, akit Trump nagyon illetlenül ugyan, de a ciklusa legvégén kíván legfelső bíróvá választatni. De ott az elnökök és a kongresszus változásai folytán, általában kiegyensúlyozottá válik az idők folyamán az életfogytig tartó kinevezettek számaránya a legfelső bíróságon belül. Az európai országokban általában egy független bírósági vezetésnek erőteljes beleszólása van a kinevezésekbe. Van olyan ország, ahol az igazságügyi miniszter dominál ezeknél a kinevezéseknél, de ahol ez a helyzet, egy uniós országban eszébe nem jutna, hogy kisajátítsa az igazságügyi miniszter ezt a jogot, s minden véleménnyel szembe menve a pillanatnyi kormányzati akaratot juttassa érvényre.

– Az ítélkezési gyakorlatban milyen jövő vár ránk a bekövetkező kinevezés után? Oda az igazság…?

– A nagyon káros lehetőséget veti fel ez a változás, hiszen az eddigiekben – a jelenlegi elnököt is beleértve és a jelenlegi, jórészt már nyugdíjba készülődő bírói kart –, aki helyet foglalt legfelső bíróság, illetve az átnevezett kúria tanácsaiban, ők alapvetően szakmai lelkiismeretük és meggyőződésük alapján ítélkeztek, tehát az eddigiekben a kúriának a politikától való függetlensége biztosítottnak volt tekinthető. Ez nagyjában-egészében így is érvényesült. Amennyiben a különböző bírói tanácsok vezetését átveszik volt alkotmánybírók, akik mindannyian kinevezésük és odajutásuk folytán is politikailag kötődnek, hát ez az eddig megszokott ítélkezési függetlenség erősen meginoghat. A legfelső bírósági ítéleteknek pedig részben kötelező, részben nem kötelező erővel, de az alsóbb bíróságok ítélkezésére meghatározó funkciójuk van. Amennyiben a kúriánál meginog a pártatlanság, a függetlenség, akkor az pillanatok alatt leszivárog a járásbírósági szintig. 

– Ettől az alapos és pontos szakmai analízistől nem leszünk boldogabbak, sőt…

– Nem is célozta ezt a kezelés.

– Ebben ismét igaza van… Kénytelen vagyok megkérdezni, még ha banálisnak  hangzik is, de Varga Zs. András kinevezésével elveszíthetjük a jogbiztonság utolsó bástyáját?

– Azt azért nem mondanám, hogy „elbukott”, de egy rendkívül veszélyeztetett állapotba került. Azt, hogy elbukott volna, azért nem mondanám, mert a bíróságon több ezer bíró dolgozik és ezek a bírók a függetlenségre lettek szocializálva. Ez egyik pillanatról a másikra nem múlik el. Tehát a szervezeten belül egy bizonyos tehetetlenségi erő – amit ebben az összefüggésben pozitív példaként említek – az biztosan érvényesülni fog. De az idő ez ellen dolgozik ettől a pillanattól. Az utolsó, valóban független szervezet ilyen pozíciója meginogni látszik.

– Ez a kinevezés az eljövendő tíz évre meghatározza az ítélkezési jogrendet ön szerint?

– Nem mondanám, mert egyrészt nem tudjuk, hogyan változik a politika. Ha az országos politika változatlan marad, akkor mindez rögzülhet, a veszélyeztetettségből sérelembe csaphat át és azt sem tudhatjuk, hogy az említett belső tehetetlenség mennyiben érvényesül. Itt nem lehet azt mondani, hogy x év, de azt lehet mondani, hogy egy ilyen nagy szervezeten belül, ha egy olyan változást áterőltetnek, amely a nagy szervezet működésének lényegét sérti, tehát rombolásnak tekinthető, akkor annak a gyógyulása, bizony, rendkívül hosszú időbe telhet. Mindez attól függ, hogy meddig tart ez az alkotmányosságot sértő állapot, mennyire törődik bele az a sok ezer bíró e helyzet változtathatatlanságába, mennyire veszti el ez a sok ezer bíró az emlékeit, hogy volt ez, kérem, másként is.

Ettől függ majd a gyógyulási folyamat gyorsasága, de jelenleg súlyos megbetegedésről beszélhetünk.