Lázár vágyának villamosa

Hétfőn hajnalban elindult a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő tram-train, s ezzel megvalósult Lázár János ezeréves álma. Az első járaton illusztris vendégek utaztak, az említett Lázár mellett Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője is tiszteletét tette. Mindketten maszk nélkül a nem kis tömegben.

A miniszter jelenléte azért is nagy dolog, mert reggel 8 órakor már jelenése volt Budapesten, Karácsony Gergely főpolgármesterrel kellett egyeztetnie. A tárgyalás egyébként sikeres volt, a felek rövid idő alatt aláírták azt a szerződést, ami amúgy aláírás nélkül is érvényes, mert a költségvetési törvényben is benne van, hogy Budapest, pontosabban a BKV megkapja a neki járó 12 000 millió forintot.

A dél-alföldi két várost összekötő villamosvonatról most nem írnánk részletesen, erről egy másik cikkből minden fontos részletet megtudhat az olvasó. Inkább a grandiózus projektet tető alá hozó Lázár János lelkiállapotával, ha úgy tetszik lelkivilágával foglalkozunk. Meg persze a most felavatott villamosvonat utasaival, akik között nemcsak a képviselő úr és a miniszter volt fellelhető, de sajtóhírek szerint a közlekedési tárca szinte valamennyi hadra fogható emberét odarendelték. Két név azonban hiányzott a meghívott előkelőségek listájáról, jelesül, a szegedi és a hódmezővásárhelyi polgármester neve. 

Lehet, hogy ők is meghívást kaptak a tram-train első járatára, csak elkerülte a figyelmünket a tudósításban az említésük, de az sem kizárt, hogy az MTI nem tartotta fontosnak megemlíteni Botka László szegedi és Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester nevét. Van egy harmadik opció is, és mi erre tippelünk: hogy a két polgármestert, aki nem a kormánypárt, hanem az ellenzék színeiben töltheti be tisztségét, nem hívták meg a villamosvonat avatására.

Lázár János viszont nem fogta vissza magát, s ha már egy fővárosi notabilitás – Palkovics miniszterre gondolunk – is megjelent az ünnepélyes eseményen, üzent is vele a budapestieknek. Mindenekelőtt Karácsony Gergely főpolgármesternek. „Jó dolgok nem csak Budapesten történhetnek, ezt Karácsonynak ma, ha találkoztok, mindenképpen mondd az arcába, most már mi, vidékiek is szeretnénk pénzt kapni. Mondd, hogy voltál Lázárnál, és elszedte a pénzedet, mondd, hogy először a pénzt vidékre! Tehát nem marad neki és Budapestnek. Mondd neki reggel nyolckor, hogy üres zsebbel érkeztél, mert a dél-alföldiek kibicskázták a zsebedből, ami benne volt. Mondjad Karácsonynak, hogy korábban kell kelni, és akkor hamarabb jut forráshoz. Ezt tudnánk neki mondani. Mi, vidékiek korábban kelünk, és több pénzt tudunk leszívni a kormánytól.” 

Ezek után kicsit még ócsárolta Budapestet, főleg annak vezetését. Mert Lázár szerint a városvezetés Budapesten abból áll, hogy elköltik az emberektől beszedett adót, ami épült Budapesten, azt mind a kormány adta. Hogy Lázár honnan tudja, miként zajlik Budapesten a város vezetése, legyen az ő titka. Lehet, titkosszolgálati módszerekkel figyelteti, mi történik a bűnös városban, ám azt nem árt a figyelmébe ajánlani, hogy a kormány nem a sajátjából ad Budapestnek – és a többi településnek –, hanem az adófizetők pénzéből.

A kormánynak, sokszor leírtuk már, de Lázár János kedvéért megtesszük még egyszer, nincsen saját pénze. Gazdag rokona sincs Amerikában, vagy a mesés keleten, ami pénzzel gazdálkodhat, azt mind a magyar adófizetőktől kapja. Ők bízták meg azzal, hogy használja és költse el a pénzüket, és lehetőség szerint semmit se lopjon el belőle.

Abban viszont igaza van Lázárnak, hogy a vidékiek korán kelnek. Nem mindenki, de azok mindenképpen, akik felfértek a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő tram-train hajnali fél 4-kor indult első járatára.