Tizenegy kilométer magasra repülni egy léghajóval? Ez még ma is extrém kalandnak tűnik – pedig pontosan ez történt 1862. szeptember 5-én James Glaisherrel. Tom Harper lélegzet-elállító kosztümös kalandfilmje a valóban élt főhősről és társairól.

Eddie Redmayne kelti életre James Glaishert, aki széngázzal töltött ballonjával megdöntötte az előtte felállított rekordot, és 11 887 – más becslések szerint „csak” 9500 méter – magasra repült. Útitársa Henry Coxwell volt, akit azonban a filmben egy kitalált karakter, a Felicity Jones alakította Amelia Wren váltott fel. A páros a filmben ábrázolt drámai módon ért földet: három mérföld magasságból mint egy kő zuhant alá, Glaisher pedig – utólag visszaemlékezve a történtekre – biztos volt benne, hogy a magaslati levegő okozta tünetek miatt odafent éri a halál. Coxwell lélekjelenlétén múlott minden: a férfi kimászott a kosárból és fogaival nyitotta ki azt a kulcsfontosságú szelepet, ami lehetővé tette, hogy a léghajósok végül leereszkedjenek.

Kettejük történetét Richard Holmes 2013-i könyve, a Falling Upwards: How We Took to the Air meséli el – Tom Harper rendező ezt olvasva talált rá legújabb alkotásának témájára.

Glashier meteorológus és fényképész volt, de úttörő ballonutazóként vált igazán híressé. Négy év alatt, 1862–66 között számos alkalommal emelkedett fel léghajójával, hogy méréseket végezzen a légkör hőmérsékletét és páratartalmát illetően – eredményei nagymértékben hozzájárultak a légkörről alkotott mai tudásunkhoz. 

Filmbéli útitársa, Amelia Wren (jobb oldali kép) megformálásakor Felicity Jones a korszak női repülőit idézte meg: az első angol léghajós, Margaret Graham és a francia Sophie Blanchard, vagy ahogy többnyire hivatkoztak rá, Madame Blanchard szolgáltak inspirációul alakításához. Blanchard professzionális léghajós volt, aki férje, Jean-Pierre Blanchard halála után még több mint hatvanszor hódította meg az eget. A karakter megformálására minden bizonnyal hatott Glaisher felesége, Cecilia alakja is, aki férjével együttműködésben a különféle hókristálystruktúrák megértésén dolgozott, de talán az sem véletlen, hogy a főhősnő (Amelia Wren) keresztneve megegyezik Amelia Earhartéval, aki első nőként repülte át az Atlanti-óceánt 1928. június 17-én. 

A Léghajósokat tehát megdöbbentő, mégis megtörtént események ihlették – olyanok, melyeket elképzelni sem tudunk. Szerencsére a film alkotói most lehetőséget adnak nekünk, hogy mi magunk is átélhessünk egy szemkápráztató és magával ragadó utazást: George Steel operatőr döbbenetes képeinek köszönhetően december 5-től a magyar mozinéző is megtudhatja, milyen lehet a felhők fölé emelkedni.

1862-ben a fenegyerek léghajós, Amelia Wren (Felicity Jones) összeáll az úttörő meteorológussal, James Glaisherrel (Eddie Redmayne), hogy bővítse az emberiség ismereteit az időjárásról, és magasabbra repüljön, mint előtte bárki a történelemben. Miközben a duó folyamatosan rekordokat dönt és új meg újabb tudományos felfedezést tesz, utazása a létezés legvégső határára hozzásegíti a furcsa párt, hogy végül megtalálja helyét a világban, melyet már mindkettő messze maga mögött hagyott. Fizikai és érzelmi kihívásokkal teli útjukon az egyre ritkuló levegőben a felemelkedés a túlélésért való küzdelemmé válik. „A legtöbb repülés általában kilencven perc, két óra. Nagyon érdekesnek találtam azt a gondolatot, hogy valós időben, két szereplővel egy kosárban csináljak valamit” ­– Tom Harper rendező „A mindenség elmélete” után ismét összehozta Felicity Jonest és Eddie Redmayne-t, hogy elmeséljen egy valós események ihlette, lélegzet-elállító történetet.

Léghajósok / The Aeronauts: angol–amerikai kalandfilm, 92 perc, 2019. Rendező: Tom Harper;forgatókönyv: Tom Harper, Jack Thorne; szereplők: Felicity Jones, Eddie Redmayne, Himesh Patel; producerek: Tom Harper, Richard Hewitt, David Hoberman, Todd Lieberman, Nick O’Hagan, Jack Thorne; opreratőr: George Steel; vágó: Mark Eckersley; zene: Steven Price. Magyarországi forgalmazó: Cinetel Kft.