Az Eliette Abecassis regényéből, Eliette Abecassis, Rémi Bezançon és Vanessa Portal forgatókönyve alapján készült mű alapfilozófiája szerint ugyanis a legszebb dolog az anyaság, vagy tágabb értelemben a szülővé válás; a film pedig ezt a testi, lelki, társadalmi vonatkozásban egyaránt változásokat hozó, embert átalakító folyamatot járja körül a családi életre felkészítő előadás hiteles lélektani pontosságával, és szeretettel teli szórakoztató humorral.
Barbara (Louise Bourgoin), a filozófiai doktorátusára készülő lány és Nicolas (Pio Marmaï) egy csendes téli estén találkozik először – a fiú munkahelyén, egy párizsi videotékában. Kettejük kapcsolata hamar olyannyira elmélyül, hogy az összeköltözés után rövid idővel meghozza fékezhetetlen szerelmük közösen óhajtott gyümölcsét, a legszebbet egy pár életében: Leát, a kisbabát.
Nicolas új munkát keres, babaszobát fest, gyerekbútorokat szerel, Barbara pedig minden erejével készül az anyaságra és régi álmához híven elkezdi írni élete első könyvét. Eközben pedig akarva-akaratlanul ott vannak körülöttük a rokonok, barátok, munkatársak és felkészítő egészségügyiek is, akik jó szándékkal, de nem mindig a pár elképzeléseinek megfelelő irányba próbálják terelgetni őket, szeretetteli erőszakkal.
Gyermekük megérkezése után még inkább komoly kérdések vetődnek fel mindkettejükben. De a nézőben is óhatatlanul feljönnek a hazai összehasonlítások, nem csupán egy várandós kismama magyar és nyugat-európai szociális és egészségügyi környezetének másságáról, de pl. olyan intézményesítő vitákról is, mint nálunk a kórházban, vagy az otthon szülés jogi környezete, elfogadottsága, vagy mint itt, például a „tejklub” szekta jellegű csoportosulása, azaz a szoptatás-párti anyák tömörülése a cumisüveget javaslók ellenében.
Az állatvilágban számos példa mutatja, hogy az anya – legalább is a következő párzási időszakig – elveri maga mellől az apaállatot, de a hormonváltozások, testi átalakulások ismeretlenségébe belezavarodó nők jórésze is átél – főként lélekben – hasonló ösztönöket, és nem csupán a fájdalmas együttlét elutasításában, vagy éppenséggel a fokozódó nemi vágy kielégítése óhajtásában. Az ember akaratlanul is szeretne visszavonulni magányos gondolataiba, hogy helyzetét végigelemezze. Vajon lehet-e ugyanolyan hévvel folytatni egy kapcsolatot, miközben gyereket nevelnek? Vajon várnak-e még a barátok a buliban? Lehet-e az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egészen új életet kell kezdeni?
Sorsfordító kérdések ezek, amelyeket leginkább mély szeretettel és empátiával lehet jól megoldani mindkét fél, sőt a környezet részéről is. Az apás szülés a férfiaknak is sokkot okoz, (nem egyszer, mint itt is, elájulnak a véres látványtól), a gyermek körüli első ügyetlenkedések, a munkamegosztás és fizikai megterhelés mind embert formálók, ugyanakkor ezek vetik meg a későbbi család alapjait is. Egyfajta szétválást hőseink is megélnek, de az összetartozás mindent helyre hoz. E tekintetben akár a családi életre nevelés okos, 16 éven felüli iskolai felkészítő segédeszközének is tekinthetjük ezt a 107 perces mozidarabot.
Louise Bourgoin és Pio Marmaï nagyon szépen és franciás eleganciával játsszák a szerepüket. Josiane Balasko Barbara anyjaként egész más karakter, ő a drogokat is próbált hippinemzedék laza gyermeke, míg Nicolas anyjaként Gabrielle Lazure ismét egy más világot jelenít meg a maga tejpumpájával és tartásával. Minden más szereplő is helyén van és hiteles.
Rémi Bezançon mély empátiával kezeli hősnője vívódásait és harcát a környezetével, hogy magára találhasson. Antoine Monod kamerája, Sophie Reine vágói munkája ízlésesen mutatja meg a külső és belső hangulatokat, érzelmeket.
A francia filmgyártás ismét őszinte problémafelvetéssel, szerethető játékfilmmel száll szembe a kommersszel, az Odeon Kft. pedig értékfelmutató forgalmazással juttatta el hozzánk, ezt a talán nem véletlenül az nemzetközi nőnapon, március 8-án mozikba kerülő, fontos filmet.
