„Az újságírók világszerte áldozatai véletlenszerű letartóztatásoknak, bebörtönzésnek, kínzásnak és az erőszak más formáinak. Már azért is bebörtönzik vagy akár meg is ölik őket, ha a hatóságoknak kellemetlen kérdéseket tesznek fel, vagy olyan nézeteket vallanak, amelyek szembemennek az elfogadott iránnyal” – mondta Anna Neistat, az Amnesty International kutatási igazgatója. „Az Amnesty International által figyelemmel kísért eseteken kívül világszerte több száz másik esetet kell átlátható módon megvizsgálni, hogy az elkövetőket felelősségre vonják, és az újságírók a megtorlás veszélye nélkül dolgozhassanak.”

Az újságírás nem bűn, a szólás- és sajtószabadság mégis veszélyben van a világ számos táján. A sajtószabadság nemzetközi napja alkalmából május 3-án bemutatunk kilenc olyan esetet, amelyben újságírókat zártak el, kínoztak meg, fenyegettek meg, vagy öltek meg csak azért, mert kimondták az igazságot.

1. Shawkan, Egyiptom

A „Shawkan” néven is ismert egyiptomi fotós, Mahmud Abu Zeid csaknem három évet töltött börtönben, miután megörökítette a biztonsági erők erőszakos fellépését egy kairói ülősztrájkon. Az elzárás közben megkínozták, és jelenleg koholt vádak alapján per folyik ellene, amely akár halálbüntetéssel is végződhet.

Az Egyiptomi Sajtószakszervezet szerint Shawkannal együtt legalább 20 újságírót tartanak fogva a munkásságuk miatt Egyiptomban.

„Újságíró vagyok, aki csak a hivatása iránt elkötelezett” – írta nekünk egy levélben a börtönből – „Miért ez az elnyomás és üldöztetés? Nem volt még elég?”

2. Baba Wame, Rodrigue Tongue és Félix Ebolé Bola, Kamerun

Baba Wame, Rodrigue Tongue és Félix Ebolé Bola újságírókat börtönbüntetés fenyegeti, amiért nem voltak hajlandók kiszolgáltatni egy olyan ügyben használt forrásaikat, amelyen közösen dolgoztak. Az újságírók a biztonsági erők és egy kelet-kameruni település megtámadásával vádolt közép-afrikai köztársaságbeli fegyveres csoport együttműködésével kapcsolatos vádak után nyomoztak.

Azzal vádolják őket, hogy nem árulták el a forrásaikat és egyéb, a nemzetbiztonságra veszélyes információkat. Ők maguk tagadják, hogy bármiféle, a biztonságot veszélyeztető dolgot találtak volna, és azt mondják, csak védeni akarják a forrásaikat. Az újságírók azon joga, hogy ne adják ki a forrásaikat, a szólásszabadság fontos eleme, amely biztosítja a szabad információáramlást.

3. Druklo, Kína

Druklót (írói nevén Shokjangot) – a kínai kormány tibetiekkel való bánásmódját kritizáló írásairól ismert fiatal tibeti írót és bloggert – „szeparatizmusra uszításért” három év börtönbüntetésre ítélték. Tisztességtelen perben született az ítélet, amely előtt és közben nem biztosítottak számára ügyvédi védelmet. Állítása szerint a vallásszabadságról és a dalai lámáról szóló online bejegyzései és egy betiltott könyv birtoklása miatt ítélték el.

Druklót már másodszor vették célba a kínai hatóságok. Hat évvel ezelőtt a tibeti tüntetésekről szóló cikkeket tartalmazó betiltott magazin társszerkesztéséért kapott elzárást.

4. Khadija Iszmajlova, Azerbajdzsán

Khadija Iszmajlova díjnyertes oknyomozó riporter, aki korrupciós ügyeket fedett fel Azerbajdzsánban, többek között az elnök családjának körében. Jelenleg a hatóságok sajtószabadság-ellenes intézkedései miatt hét és fél éves börtönbüntetését tölti.

Személyes fenyegetésekkel, zaklatással és zsarolási kísérletekkel próbálták meg elhallgattatni. Miután nem hagyta, hogy megfélemlítsék, végül 2014 decemberében őrizetbe vették és egy tisztességtelen tárgyalás során sikkasztás, törvényellenes vállalkozás, adóelkerülés és hatalomkörrel való visszaélés koholt vádja alapján 2015 szeptemberében bűnösnek nyilvánították.

5. Esdras Ndikumana, Burundi

Tavaly augusztusban Esdras Ndikumamát az AFP és a Radio France Internationale tudósítóját letartóztatták, miközben egy magas rangú tábornok meggyilkolásáról készített fotókat. A Bizottság az Újságírók Védelmére nevű jogvédő szervezet szerint Ndikumama azt mondta, hogy verték a hátát, a lábát és a talpát. Jelenleg száműzetésben van.

Tavaly a burundi kormány lecsapott az újságírókra, az ellenzéki politikusokra és másokra, akik a kormánypártot bírálták. Egy 2015. májusi puccskísérlet alkalmával a rendőrség négy, független rádióállomást tett tönkre.

6. Anabel Flores Salazar, Mexikó

Anabel Flores Salazar mexikói bűnügyi riportert 2016 februárjában fegyveres férfiak otthonából elrabolták, majd meggyilkolták. Veracruz államban egy helyi lap bűnügyi riportereként dolgozott.

Ez a szívszorító eset is felhívja a figyelmet a Mexikóban – a médiában dolgozók számára a világ egyik legveszélyesebb országában – élő több ezer újságíró által megélt erőszakos valóságra. Veracruz, ahol 2010 óta 17 médiamunkást öltek meg, az egyik legveszélyesebb állam a Mexikóban élő újságírók számára.

7. Sedrick de Carvalho és Domigos da Cruz, Angola

Sedrick de Carvalho és Domigos da Cruz két újságíró a 17 békés aktivista közül, akit letartóztattak, miután részt vett egy olyan olvasókörön, ahol fiatalok a demokráciáról és a szabadságról beszélgettek. „Lázadás előkészületeivel” és „bűnügyi összeesküvéssel” vádolták őket Angolában, és 2016 márciusában négy és fél, illetve nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélték őket.

Mindketten lelkiismereti foglyok, akit kizárólag a szólásszabadsághoz és a békés gyülekezéshez való jogának a gyakorlásáért zártak börtönbe. Egy olyan kormány áldozatai, amelynek célja, hogy megfélemlítse azokat, akik meg merik kérdőjelezni az elnyomó politikájukat.

8. Somyot Prueksakasemsuk, Thaiföld

Somyot Prueksakasemsuk szerkesztő 2011-ben egy fiktív uralkodóról szóló két cikket jelentett meg, amellyel megsértette a thai uralkodói családot. Tíz év börtönre ítélték az ország felségsértési törvénye értelmében, amely megtilt minden olyan szót vagy cselekedetet, amely „rágalmazza, sérti, vagy fenyegeti a királyt, a királynét, a trónörököst vagy a kormányzót”.

A thai hatóságok az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaznak elnyomó jogszabályokat a békés elégedetlenkedések elhallgattatására. Somyotot és az összes többi lelkiismereti foglyot azonnal és feltétel nélkül szabadon kell bocsátani.

9. Can Dündar és Erdem Gül, Törökország

2015 novemberében a Cumhuriyet című újság főszerkesztőjét, Can Dündart, és ankarai tudósítóját, Erdem Gült kémkedéssel, államtitkok nyilvánosságra hozatalával és egy terrorszervezetnek való segédkezéssel vádolták. Ezt megelőzően 2015 júniusában két cikk jelent meg az újságban, amely a török hírszerzést azzal vádolta, hogy 2014-ben fegyvereket szállított egy szíriai fegyveres csoportnak. Az akkori miniszterelnök, Recep Tayyip Erdoğan azt állította, hogy a teherautók humanitárius segélyszállítmányt vittek. Ha bűnösnek találják őket, a két férfira életfogytiglani börtönbüntetés is várhat.

Ez csak egy a számos olyan eset közül, amikor a tágan értelmezhető török terrorellenes törvényeket kormányellenes kritikák megtorlására használják. Az újságíróknak nem lenne szabad büntető eljárástól tartaniuk csak azért, mert közérdekű ügyekről számolnak be.