(Selmeci János/klubradio.hu jegyzete) Magáról az ügyről szinte semmit nem tudunk, így hát beszéljünk a nem jogállami rendszerekről. Ilyenekben létezni azt is jelenti, hogy a hazug embernek már akkor sem hiszünk, ha farkast kiált, amikor a szemünk előtt vicsorognak az állatok.

Az eredetileg mára tervezett történetem négy, fiatal, társadalmilag roppant tudatos egyetemistáról szólt volna, aki a gólyatáborban a betiltott óvszerek híján önmegtartóztatást tanúsítana, a szexmentes napokat pedig azzal tölti, hogy végigjárja a Balaton északi partjának elérhető településeit, hogy találjon egy REpont automatát az elfogyasztott sörök és üdítők palackjainak visszaváltásához, két vonata lerobban, így aztán az egyikük autójába vásárolt benzinnel is hizlalja a MOL-t, miközben társadalmilag roppant tudatosan megállapítja, hogy ha esetleg lett volna egy ici-pici verseny, nem pedig csak úgy odaadja a kormány a kedvenc olajos cégének az egész újrahasznosítást, akkor lenne működő visszaváltós automata az északi parton, így viszont nincs, ezért aztán a műanyag megy a szemétbe, az 50 forintok a MOL-nak, a négyek pedig a lovagkeresztes Fásy Ádám mulatós zenéjét hallgatva elemzik hajnalig ennek a Krasznahorkai-i hosszúságú mondatnak a társadalmi üzenetét a gólyatábor utolsó, és nyilvánvalóan továbbra is szexmentes éjszakáján.

Ámde letartóztatták Kiss László, óbudai DK-s polgármestert, erre pedig mondanom kell valamit, mégpedig általánosságban a nem jogállami rendszerekről. Magáról az ügyről azért nem, mert fogalmam sincs, hogy a polgármester fogadott-e el kenőpénzt, esetében pedig még a politikai felelősség sem állapítható meg biztosan, hiszen az összefogós ellenzéki világban egyáltalán nem biztos: ő döntött-e arról, hogy együtt dolgozik a szocik gyanús alpolgármesterével.

A hazug embernek már akkor sem hiszünk, ha farkast kiált, amikor a szemünk előtt vicsorognak az állatok. A nem jogállami lét és az elvileg független intézmények állami elfoglalásának következménye a társadalmi bizalom csökkenése ezek iránt az intézmények iránt, hiába dolgoznak ezeknél amúgy tisztességes emberek is, és végeznek sokszor kiváló munkát, úgy szerfölött nehéz egy országot hatékonyan működtetni, hogy az emberek, mivel politikailag kényes ügyekben mást tapasztalnak, nem bíznak abban, hogy az ügyészség, a rendőrség, vagy a környezetvédelmi hatóság, vagy az építésfelügyelet az ő ügyükben tisztességesen jár el. Ahol hiányzik ez a bizalom, onnan elköltöznek az emberek, oda nem jönnek az innovatív vállalkozók, ott félnek majd az emberek a hatóságokhoz fordulni, és ott végül egyre rosszabb lesz élni.

Ha felvetődik a gyanú, és bizony számtalanszor megtörtént, hogy az ügyészség bizonyos esetekben szándékosan nem nyomoz, vagy direkt nem talál bűncselekményt, miért kellene elhinnünk… Miért ne lehetne ez az igazság, hogy éppen egy ellenzéki politikus ügyében végeznek kiváló, és a kormányzati befolyástól független munkát? Mondhatjuk-e a szívünkből, hogy bizony, vigyenek el minden korrupt ellenzékit is, ha korruptak, miközben tudjuk, hogy bizonyos korrupt fideszesek kezéről csodálatosan akkor is lepattanna a bilincs, ha személyesen a rendőrkapitány tenné rájuk? Hiába dönt végül a független bíróság (ha független), ha éveken keresztül vádolhatnak ok nélkül valakit súlyos bűncselekményekkel, vehetik el a szabadságát, írhatja meg róla a propagandasajtó, hogy bűnöző. Ilyesmi, persze, a legcsodálatosabb jogállamokban is előfordulhat, de vajon elhisszük-e, hogy minálunk nem „szándékos hiba” következménye ez az egész.

Nincs igazán jó válasz arra a kérdésre, hogy újságíróként vagy általában állampolgárként mit kezdjünk a óbudai polgármester letartóztatásával, az ártatlanság vélelme bizonyosan megilleti, ahogy az is, hogy jogerős ítélet nélkül a lehető legrövidebb ideig korlátozzák csak a szabadságát, ha pedig ártatlannak bizonyul, feddhetetlen emberként térhessen vissza a közéletbe, az ellene elkövetett esetleges jogsértésekért pedig kompenzálják.

Kívánom tehát neki, hogy tisztességesen járjanak el vele, mindannyiunknak pedig azt, hogy egyszer majd olyan országban élhessünk, ahol bízhatunk az államban, ahol elhihetjük a független ügyészségről, hogy valóban független, és valóban ügyészség, nem csak egy bunkósbot a hatalom kezében.