(Iván Gizella/Újnépszabadság) Jó lenne miniszterelnök úr, ha ebben a szörnyű időben, amit jelenleg meg kell élnünk és ami még ránk vár, szétnézne a szakember piacon. (Nyitó kép: Orbán terasza; foto: 444.hu)
Pontosan az egészségügyi vonalra gondolok.
Tudom, nehéz magának másban is megbízni, mint a NER lovagokban és más lekötelezettjeiben, de most nem ez a helyzet. Egy ország sorsa a tét, majdnem tízmillió magyaré, akiért szóban oly sokszor kiállt.
De legtöbbször csak szóban.
Mert ha alaposan ismerné az országban dúló állapotokat, lehet másként viselkedne. Gondolom, fogalma sincs róla, hány embernek fogy el a hónap utolsó hetére a nyugdíja, s hányan számolgatják aprópénzeiket a bolti kasszáknál. Fogalma sincs arról, hogy a borsodi, vagy szabolcsi falvakban, de akár a fővárosban is, hány, de hány gyerek és felnőtt éhezik.
Pedig, ha időnként megnézné, hányan állnak sorban csak a pesti Blahán egy ételosztáson, lehet, elgondolkozna, mégsem olyan jó a helyzet ebben az országban, mint ahogy magának tálalják azok, akik körülveszik. Ezek az emberek, higgyen nekem miniszterelnök úr, az ország sírásói és az ön ellenségei. Igen, ez az egy biztos.
Rendre félrevezetik, félretájékoztatják, s azt hiszik, ha mindenkit lenéznek és lekezelően bánnak azokkal, akik kérdezni merészelnek, akkor nyert ügyük van. Na, az az egy biztos, hogy nem. Lassan nemcsak a baloldaliak, vagy az ellenzéket pártoló egyszerű emberek fogják utálni a NER-t és annak képviselőit, hanem a saját táboruk is. No, ez engem nem izgat, sőt. Ennek ellenére szólok.
Gondolom, arról sem tud, hogy milyen állapotok vannak a kórházakban, hiszen ön VIP-ellátást kap, s most nem csak a tisztaságról beszélek, mert hogy lehetne tisztán tartani mondjuk a János Kórház lerobbant épületeiben lévő kórtermeket, hiszen, ha ablakot akar mosni a takarító, a festék még jobban lepereg.
Szóval gondolkozzon el, miniszterelnök úr, nézzen ki a toronyszobája, vagy a kolostor ablakából, hogy meglássa a valót.
Azt a valót, amiben az emberek nem értik, miért kapnak némely egyházak rendre sokkal több pénzt, mint az egészségügy. Azt a valót, amiben stadionok épülnek száz és száz milliárdokért, hogy olyan meccseket tartsanak ott, amikre senki nem kíváncsi, azt a valót, amiben képes 150 milliárdot elkölteni hazug konzultációkra, amikre szintén senki nem kíváncsi. Ugyanakkor a járvány időszakában odadob az egészségügynek kétmilliárdot.
Jól van ez így maga szerint?
Vagy jól van az, hogy a járványügy főszereplői a katonák és a rendőrök? Miért nem lehet hozzáértő orvosokat odaállítani az emberek elé? Mit akar ezzel közvetíteni? Félnünk kell?
Javaslok én valamit. Félre kellene tenni az álnok és tehetségtelen súgó és duruzsoló embereit és keresni olyan szakértőket, akik tudják mit kell csinálni.
Ebben a helyzetben önnek már régen meg kellett volna lépnie, hogy összehívja az ország legtekintélyesebb gazdasági szakembereit és kidolgozzák, megakadályozzák, hogy az élelmiszerpiac és az egészségügy vámszedői ne foszthassák ki a lakosságot. Ha kell, rendeletekkel, azonnali intézkedésekkel.
S meg kellett volna tennie azt is, hogy az ország leggazdagabbjait összehívja és rábeszélje őket, hogy a vagyonuk öt, de akár tíz százalékát is ajánlják fel a jelenlegi helyzetre tekintettel. Nekik ez csak egy csepp lenne, de az országnak, óriási segítség. S kaptak már ők ettől az országtól és öntől annyit, hogy vissza is adjanak belőle, ha szükség van rá. És most itt az idő.
S azt is végig kellett volna már gondolnia, hogy a járványügy megoldásába bevonja a legjobb szakembereket. Az most mindegy, ki melyik párt elkötelezettje, csak legyen szakember, s ne a főnököt akarja kiszolgálni és bagatellizálni előtte a problémát, hanem megoldást adjon. Ön is szívesebben állna ki az emberek elé, ha egyik nap mond valamit, azt másnap nem kellene megcáfolnia saját magának.
Neveket is mondok, akik segíthetnék a munkát: Pusztai Erzsébet, Falus Ferenc, Komáromi Zoltán, Kincses Gyula. Ezek az emberek már letettek valamit az asztalra és tudnak is valamit. Nem is keveset. Biztos fel is vennék a telefont és nem mondanának nemet. Mert ők nem pártalapon gondolkoznak és nem pártalapon dolgoznak.
Csak ennyit akartam mondani. Egyelőre.