Megvan a véleményem, a rossz, a nagyon véleményem rólad, Állam. Napok óta maszkot keresek, nem akármilyent, nem olyant, amilyennel netán ijesztgetni lehet a rosszcsont nebulókat. Hanem olyant, amitől megijed a koronavírus, és odébb áll.
Sem patikában, sem orvosi cikkeket gyártó boltban, sem kertészeti árudában, sem papírboltban, sem Fidesz-irodán nincs.
Fölmentem a budai várba, a valamikori karmelita kolostorhoz, hátha ott árusítanak a vírusok ellen védő maszkot. Hiábavaló próbálkozás, ott csak unatkozó sofőrök meg főleg rendőrök vannak, hogy távol tartsák mindazokat (is), akik megválasztották a „narancssárga veszedelem” végtelenített hatalmát. Bezzeg, egykoron nem kellett védeni a szerzetesrend tagjait, szerette őket a nép.
Maszkot keresek, hiába. Feltételezem, hogy neked, Állam, szintén nincs maszkod, mert ha lenne, akkor embereid abban járnának-kelnének a nép soraiban, nem pedig páncélozott kisbuszban és félévente csereberélt luxus limuzinokban. Te, Állam, ha úgy tartja a kedved, kimész a dunai teraszra, és gyönyörködsz abban, amit dolgos kezek milliói teremtettek évszázadok során. Te, Állam, aligha fogtál kezedbe kalapácsot vagy porszívócsövet, legföljebb focilabdát… Persze, azt is trükkfelvételen.
Maszk van? Maszk nincs!
Régóta nincs, és senki sem tudja, hogy mikor lesz, meg ha egyáltalán lesz, megfizethető lesz-e azoknak a millióknak, akik rászorulnak. (Már az 50 ezer forintos fejmaszk is hiánycikk!) Tudod, Állam, azokra gondolok, akiknek kiraboltad a nyugdíjkasszáját, és félelmükben egy szót sem mertek szólni. Tudod, Állam, azokra gondolok, akiknek nem készültek el európai emberhez méltó egészségügyi létesítmények, meg azokra, akiket nem 21. századi európai színvonalon taníttatsz, hanem valamiféle turulkeresztes álomvilágba próbálsz visszataszítani.
És miután mindez meg azokat taszítja, akik gondolkodnak, akik felelősséget éreznek önmaguk és családjuk iránt, azok – ha sajgó szívvel is – hátat fordítanak neked, mert jelenlegi állapotodban, formációidban ki nem állhatnak, mert utálnak, és mert (tisztelendő önzéssel) boldogulni szeretnének.
Tudod, Állam, elveszítetted már a nagy többség bizalmát, csak nem akarod beismerni. Még erőlködsz, hátha nyersz néhány évet és vele együtt néhány száz milliárd forintot magadnak, közvetlen kiszolgálóidnak, az olyanoknak, akik istenként tekintenek rád, és alig várják rád szegezett párás szemmel, hogy tapsolhassanak sosem volt zsenialitásodnak.
Idefigyelj, Állam! Ha már kierőszakoltad az üres stadionjaid megépítését, amelyeket persze földi halandó nem használhat, viszont gondosan fűtetsz, nehogy megfázzanak a fűszálak (az meg kit érdekel, hogy regnálásod ideje alatt milliók fáznak és fagynak meg), akkor legalább valamiféle ellentételezést is adhatnál a nélkülözők millióinak. Tudom, Állam, Te sosem nélkülöztél, megesett rajtad a szíve (például) annak az öregembernek, akit legszívesebben már a másvilágon látnál. Semmi egyébért, csak mert segített kikupálódni és hatalomra jutni, a hatalom révén pedig irdatlan vagyonokat fölhalmozni – korántsem az ország épülésére. Még a 60 centis kilátókon is milliókat keresel, és önmagad dicsőségére járatod két jelentéktelen falu között üresen a vasutadat, amelyet, ha úgy hozza úri kedved, meghosszabbíttatsz akár Ankaráig, akár a moszkvai Vörös térig, tudod, odáig, ahol a Lenin-mauzóleum mellvédjén a haverod vár…
De most nem erről van szó, hanem arról, hogy egy halálos vírusjárvány idején nincs egészségmegőrzést szolgáló szájmaszk. Két héttel ezelőtt viszont, korántsem tisztelt Állam, megállapodtál azzal a szlovák kormányfővel, akit a minapi választáson győztes vetélytársa maffiózónak titulált, hogy sürgős esetben Magyarország azonnal tud biztosítani védőmaszkokat Szlovákiának.
Szlovákiának igen, a saját népednek nem?
Hé, Állam, ezt hogy gondolod? Térj már észre! Mindenekelőtt itthon, ezen a nekünk különösen drága és tiszta szívből szeretett 93 030 négyzetkilométeren engedd boldogulni, élni azt, aki itt szeretne élni és halni.
Az ám, halni; koporsó kapható még? Mert ha még néhány napig hiánycikk marad a védőmaszk, elkezdhetünk koporsót vásárolni, nehogy hiánycikk legyen.
Állam, térj már észhez!
Kelt Budapest, 2020. március 18.
Utóirat a cikk címéhez: J’Accuse vádolok/vádolom. Émile Zola francia író elhíresült cikke Alfred Dreyfus francia vezérkari tiszt védelmében, akit hamis vád alapján elítéltek. Bővebben itt, tessék kattintani!