Igazi csudát láthat!
Szinte mindent, ami az elmúlt bő száz évben a gyerekek álma volt, amivel játszottak jobb módúak és szegényebbek. Vannak évszázados Steiff-mackók, abból a német játékgyárból, ahol az 1900-as évek elején megalkották az első mozgatható kezű-lábú macikat. El is olvasható a gyár története. Ahogy megismerhető az is, hogyan készültek az első magyar kisvonatok a múlt század ötvenes éveiben –az Állami Pénzverdében, ahol ekként, játékgyártással hasznosították a pénzverő felesleges kapacitását.
Azt sem tudja az ember, amikor megveszi a gyerekeinek a sokadik Kindertojást, hogy a Ferrero cég teremtményét vásárolja, amelyből az első darabok 1972-ben készültek. A világsikerre való tekintettel 2013-ban a német vasúttársasággal közösen egy különleges, kis sorozatú Kindert is piacra dobtak a leghíresebb német vonatok kicsinyített figuráival.
Szóval, ebben a múzeumban sok mindent megtudható, de még inkább megcsodálható. A régi kisautók, a lábpedálos Moszkvicsok, a még régebbi fajárgányok, az Elzett-gyár fémautói és a legújabb autómakettek. Meg babák, ólomkatonák, a társasjátékok, a „Ki nevet a végén?” számtalan változata, babaházak és babaedények.
Egy külön teremben pedig ott a Tüskevár csaknem valamennyi kelléke, s a félhomályban, esti meseként, hallható a történet.
Van más érdekesség is a játékmúzeum közelében. A babamúzeum, amelyet egy régi magtárból alakítottak ki, mintegy ötszáz baba kelleti magát három emeleten át. A babák attól különlegesek, hogy a történelmi Magyarország minden tájáról való népviseletbe öltöztették őket. Az épület egyik szintje pedig a balatoni hajózás régmúltját idézi fel a 17-18. századi bárkák makettjeivel.
Csoda ez, kérem, valamennyi, látni kell, és nem csupán nézni…
