Az uniós tagállami vezetők testületében, az Európai Tanácsban jelenleg csak Orbán Viktor magyar miniszterelnök képviseli a Patrióták elnevezésű európai pártcsaládot, de ez változhat a mostani európai politikai hatalmi átrendeződések nyomán – írja a Politico brüsszeli portál.
A Politico cikke beszámol arról, hogy a tavaly júniusi európai parlamenti választások után megalakult szélsőjobboldali pártcsalád február 8-án Madridban nagyszabású találkozóra készül, a „Tegyük újra naggyá Európát” szlogen jegyében. A gyűlés az elismerés kinyilvánítása lesz Donald Trump amerikai elnök kampánya és retorikája előtt – fogalmaz a Politico. A Patrióták frakciója – a portál szerint Orbán szellemi gyermeke – a 720 tagú Európai Parlamentben 86 tagot számlál, és ekként a harmadik legnépesebb politikai csoport az uniós testületben. Évente 5 millió eurós költségvetésből gazdálkodhat.
A Patrióták most csak Magyarországon állnak a kormányzat élén, de a Politico felhívja a figyelmet arra, hogy a csoporthoz tartozó, szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt megnyerte a legutóbbi választásokat, és vezetője, Herbert Kickl kancellárjelölt koalíciós tárgyalásokat folytat. Ezenközben a szintén a Patriótákhoz tartozó Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés államfőjelöltje a közvélemény-kutatási listák élén áll: az országban 2027-ben esedékes a köztársaságielnök-választás.
Kitér a Politico még arra is, hogy Csehországban októberben tartanak választásokat, és a dolgok mostani állása szerint Andrej Babiš volt miniszterelnöknek, az ANO párt élén jó esélye van a kormányrúd visszaszerzésére.
A The New York Times átfogó elemzést közöl az európai NATO-tagországok védelmi célú költségvetésének az alakulásáról. Megállapítja, hogy a hidegháború lezárultával a hadikiadások helyett az eddiginél többet szántak egészségügyi és szociális célokra, de most, látva a pusztító ukrajnai háborút, valamint azt, hogy elszigetelődéspárti politikus költözött vissza a Fehér Házba, úgy ítélik meg, hogy ismét növelni kell a katonai büdzsét.
A Krím 2014-i orosz annektálása után a NATO-tagállamok hivatalosan is elkötelezték magukat arra, hogy a GDP legalább 2 százalékát védelemre fordítják. Nyolc tagállam azonban még most sem érte el ezt a szintet, holott számos elemző szerint ez a 2 százalék sem elegendő. Donald Trump elnök úgy vélekedett, hogy 5 százalékra lenne szükség. 2006-ban egyébként még a legtöbb tagország hadikiadásai 2 százalék alatt voltak, sőt, több európai tagállam a 2008-i pénzügyi válság következtében tovább csökkentette katonai kiadásait.
Daniel Fiott, a brüsszeli közigazgatási főiskola védelmi tanulmányokkal foglalkozó programigazgatója szerint évekkel ezelőtt nemcsak az volt a gond, hogy nem számítottak újabb háborúra, hanem az is, hogy úgy vélték, egy esetleg mégis kirobbanó újabb háború egészen más lesz, mint az addigiak: precíziós fegyverekkel vívott, földrajzilag korlátozott kiterjedésű, rövid lefolyású összecsapás. Így aztán nem gondoskodtak kellő mennyiségű hadfelszerelésről, és nem építették ki az elhúzódó háború megvívásához szükséges ellátási láncot.
Ma már erőteljesen bővítik a kereteket. Robert Habeck német gazdasági miniszter nemrég a Der Spiegelnek nyilatkozva 3 és fél százalékot tartott kívánatosnak – igaz, ehhez hozzátette, hogy csak átmeneti emelésre gondol, és az arányt újra lehet majd csökkenteni, ha Németország biztonsága visszaáll ésszerű szintre. A The New York Timesnak nyilatkozva Sean Monaghan, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja elemzőműhely kutatója azonban ezt nem tartja bölcs dolognak: szerinte „az Oroszország részéről megnyilvánuló állandó fenyegetés lett az új norma”, erre kell felkészülni.
Az Oroszország közelségében fekvő Lengyelország már tavaly elérte a 4 százalékot, ami a NATO-n belül a legmagasabb arány. A két nagy lemaradó Spanyol- és Olaszország, másfél százalék alatti értékkel. Ezzel szemben az agresszív Oroszország 6,3 százalékra tornázta fel a katonai költségvetés arányát.
Donald Trump az „Oszd meg és uralkodj!” elvét igyekszik érvényesíteni az Európai Unióval való kapcsolatában, de az EU nem fegyvertelen, ha úgy dönt, hogy ellenáll – írja az EurActiv brüsszeli portál.
A cikk szerint elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy Trump zsigeri megvetést érez a nemzetközi megállapodások és szervezetek iránt, és ez növeli annak a valószínűségét, hogy az EU megkerülésével közvetlenül az egyes uniós tagországokkal akar tárgyalni. Az EU-t eközben gyengíti a két legnagyobb tagország, Német- és Franciaország politikai bénultsága, valamint a Trump-barát szélsőjobboldali pártok politikai befolyásának az erősödése. A portál tudomása szerint Giorgia Meloni olasz kormányfő volt az egyetlen EU-vezető, akit meghívtak Trump beiktatására. Orbán Viktor szintén régóta csodálója a „Tegyük újra naggyá Amerikát!” elnöknek.
Az uniónak azonban számos eszköz rendelkezésre áll a visszavágásra, ha Amerika esetleg gazdasági kényszert akarna alkalmazni vele szemben. Az EurActiv ezek közül egyebek közt kiemeli azt az üzleti vonatkozású kölcsönös segítségnyújtási mechanizmust, amit még akkor dolgoztak ki az európai cégek védelmére, amikor Trump, első elnöki ciklusában, egyoldalúan kivonult az Iránnal kötött atomalkuból, és ez az Iránnal üzletelő cégek amerikai szankcionálásának a veszélyét hívta elő.