(Írta: Jeszenszky Géza) Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? (Vagy amikor kezét könyékig nadrágzsebébe dugva eloldalog a néptelenné vált brüsszeli folyosón…valami nagyon nincs rendben — a szerk-megj.)

Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar–lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre. Az elszigeteltség sosem fényes, sosem kellemes és semmiképpen sem hasznos. Ereje mindig a közösségnek van, a magányos harcosok vereségre vannak ítélve.

A kommunista blokk, a Varsói Szerződés kényszerkoalíció volt, Budapest, Prága és Varsó megmutatta ezt az egész világnak. 1989/90-ben Magyarország, a magyarok tekintélye óriási volt, egymásnak adták a kilincset a rangos látogatók, hazánkat dicsérte a világsajtó. (Majdnem annyira, ahogy ma a világ ünnepli Ukrajnát és Zelenszkij elnököt.)

A rendszerváltozáskor Magyarországon egyetértés volt, hogy céljaink eléréséhez barátokra és szövetségesekre van szükségünk. Létrehoztuk a Visegrádi Együttműködést és célul tűztük ki a NATO- és Európai Unió-tagságot. Mára hová lett nemzetközi megbecsültségünk? Presztízsünk elveszett…

Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogyan s miért lett ennyire magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar–lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre. És ezt üzeni a jövő: még nem történt jóvátehetetlen szakítás, szövetségeseinknek már fogytán a türelme, de még nem veszett el.

A brexit csődje nyilvánvaló, az azt képviselő és végrehajtó brit konzervatívok támogatottsága a 650 tagú alsóházban néhány tucatra csökkent. Az EP-ben magányosan üldögélnek a fideszes képviselők. Látták-e Zelenszkij fogadtatását, vajon tapsoltak-e, amikor a többiek fölállva ünnepelték Ukrajna elnökét – vagy talán be sem mentek meghallgatni?