Az Irán elleni izraeli–amerikai támadás ismét megmutatta,mennyire sérülékeny Európa
energiarendszere. Az olajár gyors emelkedése és a közel-keleti feszültség újra
ráirányította a figyelmet az Európai Unió energiafüggőségére, amelyet az orosz gázról
való leválás sem szüntetett meg, csak átalakított.

Az orosz energiafüggőség leckéje

Az Európai Unió országai szegények fosszilis energiahordozókban. így a gazdaság és a lakosság kőolaj és földgáz szükségletét szinte teljes mértékben importból kell fedezni. Ennek negatív következménye, hogy az EU bármikor az importpartnerek politikai játékszerévé válhat és az energiahordozók árának alakulására is alig van ráhatása.

Több mint 20 évvel ezelőtt az energetikai és geopolitikai szakértők figyelmeztettek az orosz olaj- és földgázfüggőség magas kockázatára. Véleményük szerint az Unió energiabiztonsága csak az energiaellátás diverzifikációjával, és a megújuló energiaforrások kiépítésével lehetséges. A energiafüggőség csökkentésével továbbá biztosítható lenne egy alacsonyabb energiaár, ami hozzájárulna az európai cégek versenyképességének növekedéséhez is.

Az Európai Unió – különösen Németország – viszont a 2000-es években még inkább az olcsó orosz gáz mellett köteleződött el. 2005-ben megkezdődött az Északi Áramlat első ágának kiépítése, majd 2018-ban a másodiké. 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ami addig jó üzletnek tűnt, hirtelen politikai és gazdasági csapdává vált az Unió számára.

Energetikai átállás és az energiabiztonság

Az EU nem élt a fájdalmas, viszont történelmi lehetőséggel 2022-ben. Továbbra is döcögve halad előre az évtizedek óta hangoztatott energetikai átállás. Hiába az olyan hangzatos célkitűzés, mint a 2050-re nettó nulla kibocsátás elérése. A bruttó energiafelhasználásnak még mindig csupán 25%-a származik megújuló energiaforrásokból. Az energiafüggetlenség helyett a rövidlátás és a kőolaj-földgáz-lobbi nyert.

2022-ben ahelyett, hogy a kőolaj és földgáz felhasználásának csökkentését finanszírozták
volna, az Unió új importpartnereket keresett és LNG-terminálokat épített. Ezzel a regionális
függőség csupán eltolódott, Oroszországot felváltotta Norvégia, az USA és a Perzsa-öböl
országai. Így az elmúlt négy évben érdemben nem csökkent az EU gázfogyasztása. Ugyanez a kép rajzolódik ki az olajimport esetében is. A területi átrendeződés következtében ma az EU olajimportjának 13%-a Perzsa-öbölből származik.

Mindezen túl olyan intézkedések is születtek az elmúlt években, amelyek tovább növelhetik a fosszilis energiahordozóktól való függőséget, ezzel késleltetve azok használatának kivezetését. Németország és Olaszország újabb gázerőművek építését tervezi, azzal
indokolva, hogy azok elengedhetetlenek az energiabiztonság érdekében a megújulók termelésingadozása miatt. Továbbá kegyelmet adtak a belső égésű motoroknak is – mivel az európai autógyártók nem bírnak az olcsó kínai e-autók konkurenciájával.

A héten pedig még egyet lépett vissza az EU az energiafüggetlenség útján. Ursula von der
Leyen egy franciaországi EU csúcson bejelentette az atomenergia reneszánszát. Mindezt úgy, hogy atomerőművek építése hatalmas költségekkel jár, évekbe telik, amíg valóban áramot termelnek, az atomhulladék végső tárolása még mindig nem megoldott, és a globálisfelmelegedés miatt a hűtővíz biztosítása is egyre kérdésesebbé válik. Nem beszélve arról,hogy az EU nem rendelkezik gazdaságosan kitermelhető uránnal és a dúsításhoz szükségesinfrastruktúrával.

A régi rémálmok visszatérnek

Február 28-án az EU energiagazdasága egy újabb gyomrost kapott. Izrael az Egyesült Államok támogatásával megtámadta Iránt. A világ legfontosabb olajtermelő régiója ezzel ismételten káoszba süllyedt. Hirtelen mindenki tudja, hol fekszik a Hormuzi-szoros. Az olajár pedig elszabadult,100 dollár felé emelkedett.Pesszimista elemzők újabb történelmi csúcsra számítanak.

Így nem csoda, hogy az európai politikusok lelki szemei előtt megjelentek 2022 eseményei. Pedig végre sikerült az energiaárakat csökkenteni és az infláció is egy alacsony szinten stabilizálódott. Ebben az évben az elemzők végre azzal számoltak, hogy Németországnak sikerült kilábalnia a recesszióból, ami majd beindítja az egész Unió gazdaságát.

Ezzel szemben az energiafüggőség, és egy fenyegető gazdasági válság újra központi politikai téma lett. Az Unió országai kétségbeesve igyekeznek meggátolni az üzemanyagok drágulását, az ezzel járó gazdasági visszaesést és a növekvő lakossági elégedetlenséget. Magyarországon és Horvátországban árplafont vezettek be,Németországban a benzinkutak naponta csak egyszer, Ausztriában hétfőn, szerdán és pénteken emelhetnek árat, Spanyolország adócsökkentéssel próbálkozik. Jól bevált politikai tűzoltás.

Vajon mikor tanulja meg Európa végre a leckét? Saját fosszilis energiahordozók híján a megújuló források radikális kiépítése jelenti a kiutat. A függetlenség valódi záloga a tárolókapacitások drasztikus fejlesztése, valamint a hidrogénenergia adta lehetőségek kiaknázása. Amíg azonban ezek nem épülnek ki, marad a kényszerpálya: energiában szegény ember azzal főz – még ha drágán is –, amije van…