Hétfőn este 8 órakor felszállt a fehér füst, és az lett, amire számítani lehetett: a Tisza Párt oldalán szavazók több mint háromnegyede (75,57 százalék) arra voksolt, hogy a párt mind ez ideig egyetlen arca, Magyar Péter menjen ki Brüsszelbe és legyen EP-képviselő; a maradék 24,43 százalék azt szeretné, ha maradna Budapesten.
A válasz előre borítékolható volt. Már csak azért is, mert Magyar, a Fidesz által szervezett nemzeti konzultációkhoz hasonlóan, gyakorlatilag a szavazók szájába rágta a válaszokat. Miközben látszólag a véleményükre volt kíváncsi, akárcsak a nemzeti konzultációknak nevezett szemfényvesztések esetén, ez sem volt más, mint parasztvakítás.
A kérdés valójában nem is az volt, hogy Magyar Péter maradjon-e Magyarországon, vagy tegye át a székhelyét a számára amúgy ismerős Brüsszelbe – ahol Varga Judit férjeként élt és diplomataként már dolgozott –, hanem, hogy miként lehet egy fenékkel két lovat megülni.
Márpedig Magyarnak ugyanúgy 24 órából áll egy napja, mint az összes többi honfitársának, s ezt a 24 órát kellene felosztani a nemzetközi kapcsolatok ápolása, valamint a hazai pártépítés között. Mert bár a Tisza nagyot ment a június 9-i választáson, az igazi megmérettetés még csak ezután következik: tud-e növekedni, képes lesz-e gyökeret verni a magyar talajba? Jelen állás szerint ugyanis – néhány ismert művészt leszámítva – a Tisza még mindig alig több mint egyemberes produkció.
Magyar is tudja, hogy a választók egy biankó csekket töltöttek ki, amikor a TISZA-ra szavaztak. Csináljátok, mondták a választók Magyarnak, miközben fogalmuk sem volt, hogy mi az, amit a tiszások csinálnának. A program – már ha annak nevezhető – meglehetősen ködös, de jobb esetben is általános: tisztább lesz a közélet, harcolunk a korrupció ellen.
Magyarul: nem fogunk lopni. Ezt ígérte Magyar a híveinek, ami persze zene azok füleinek, akik ismerik a magyar valóságot. Mindemellett illenék észre venni, hogy a Tisza ígéreteiben nincs semmi új – persze, az lenne a furcsa, ha Magyar nem azt mondaná, amit sokan hallani akarnak. Egyetlen párt sem azt hirdeti, hogy kormányra kerülve többet fog lopni, mint az elődei. Meg: nem csökkenti, hanem növeli a korrupciót, még az eddiginél is jobban lerohasztja az egészségügyet, lebutítja az oktatást. (A legújabb vívmány: 55 év fölötti katonákat képeznek át tanárokká, azokban az iskolákban pedig, ahol nincs tornaterem és a diákok mozgása másképpen nem megoldható, elméleti testnevelési órákat is lehet tartani.)
Egyetlen párt sem ígéri, hogy barátait és üzletfeleit hozza helyzetbe és kizárólag a csókosoknak adja a jól jövedelmező megrendeléseket. Olyan programot sem hallottunk még, amikor valaki azt ígérte volna, hogy még az eddigieknél is jobban elszigeteli Magyarországot, kiárusítja az oroszoknak és a kínaiaknak, mindemellett múltba néző, árvalányhajas, hátrafelé nyilazó hellyé teszi a hazát.
Marad tehát az, hogy egy fenékkel kell ülni két lovon. Sajtóhírek szerint Magyar ígéretet kapott a pártját befogadni készülő Európai Néppárt vezetőitől, hogy ha beülnek a frakcióba, a Tiszta Párt vezetőjének csupán heti három napot kell Brüsszelben, illetve Strasbourgban töltenie. A többi időben pártot építhet idehaza, valamint – ha ideje engedi – nevelheti a gyerekeit.
Ez áll a hétfői egynapos szavazásnak kinevezett szemfényvesztés mögött. Ami egy szempontból mégis vállalhatóbb, mint a Fidesz által az emberek megkérdezésének hazudott nemzeti konzultációk.
A Tisza Párt szavazása persze éppúgy parasztvakítás, mint a nemzeti konzultációk, de legalább a magyar adófizetőknek nem kellett milliárdokat kifizetniük érte.