Magyar Posta, 2019. Posta?

Hogyan képzeli a Magyar Posta a postai küldemények kézbesítését, pontosabban a NEM KÉZBESÍTÉSÉT? Szerkesztőségünk postai küldeményt kapott, azaz NEM KAPOTT, mert a Magyar Posta gondolt egy nagyot s merészet: nem viszi/hozza ki a címzett levélküldeményét. (A nyitó képen: svájci postai kézbesítő háromkerekű elektromos kismotorral; levelet, szükség esetén kis csomagot egyaránt szállít. Foto: www.imago-images.de)

Miért?

Nem tudható, talán azért, mert: CSAK.

A postás persze járt a csak helikopterrel és honvédségi luxus-kormánygéppel meg nem közelíthető helyszínen. Egyértelműen meg is állapíthatta, hogy a helyszín azonos a küldemény címével, mert a címzett pontos neve nyomtatott betűkkel látható a kapucsengőn (ráadásul a címen állandó az ügyelet), és a postaládáján is olvasható a neve. A postai kézbesítő megpihent, feltehetően a bejáratnál lévő kuka tetején írt egy értesítést a küldemény érkezéséről, kitöltötte a címzett adataival, de a feladóéval nem, és még az is olvasható az értesítésen, hogy „nemzetközi”. Mai pecsét…A címzett átveheti ezen és ezen a postán. Üres viszont a rubrika, hogy mikor kísérli meg a postás a küldemény ismételt kézbesítését. Talán azért, mert erre már nincs jogosítványa?

Van az értesítőn egy telefonszám, első csengetésre fölveszi a postás hölgy, és a kérdésre elmondja: „az ilyen” küldeményeket a Magyar Posta nem viszi ki. Mert mi lenne, ha minden „ilyen” levelet el kellene juttatni a címzettnek…

A telefonáló alig kap levegőt a választól és a hüledezéstől. A Magyar Posta tehát nem azért van (a többi között), hogy kivigye a küldeményeket a címzettnek. A Magyar Posta azért van, hogy munkatársaival értesítőket írattasson, jelezvén: a címzett menjen el a kb. fél órányira fekvő postahivatalba hivatali időben, álljon sorba, köszönjön, kérjen elnézést a zavarásért, és remegő kézzel nyújtsa át a postahivatali dolgozónak az értesítést abban a reményben, hogy külön kérvény és illetékbélyeg felragasztása nélkül meg is kapja.

Az újításért minden bizonnyal valaki hatalmas ötletdíjat kapott a Magyar Postán.

Ahelyett, hogy az ilyen és hasonló postai ötletek díjazása helyett

  1. tisztességesen megfizetné pl. gyalogkakukk munkatársait a Magyar Posta;
  2. olyan kerékpárral látná el őket, amelyek minden körülmények között működnek;
  3. adna nekik olyan postástáskát a szakadtak helyett, amelyik nem ázik be;
  4. elővenné az évekkel ezelőtt (állítólag) megvásárolt elektromos kismotorokat, amelyekkel könnyítenék és gyorsítanák a kézbesítők dolgát;
  5. bizonyos távolságokban csinos dobozokat helyezne el, ahonnan kivehetné „a napi anyagot” a nagy körzetet ellátó kézbesítő…

És ez csak néhány ötlet.

Ha viszont a Magyar Posta képtelen eleget tenni alapvető hivatásának, akkor javasoljuk:

  1. gyorsan mondjon le a vezérigazgató, az elnök és az egész vezérkar (úgysem teszi meg);
  2. bővítse a postahivatalok kütyükínálatát, és rendezkedjék be vegyeskereskedésre. Ha netán tőkehúst is szeretne kínálni, akkor adja el az állítólag a postai kézbesítők számára megvásárolt kismotorokat, hogy hűtőszekrényt vehessen helyettük.

Egyelőre több ötletünk nincs. Azaz mégis: jöjjön végre a Magyar Magánposta, amelyik vállalatként/vállalkozóként/szolgáltatóként működik, és nem értesítések írogatására kötelezi feltehetően tisztességesen megfizetett, jól felszerelt munkatársait.

Utóirat: Jó másfél órát eltöltvén egyetlen, a hagyományos levélnél kissé vaskosabb, ám könnyű postai küldemény megszerzésével, fölhívtuk a feladót, érdeklődvén: csak a postahivatalig fizette-e ki a portót? Megrökönyödve tiltakozott, állítván: miként azelőtt is, most a szerkesztőség földrajzi elhelyezkedéséig. Szerfölött csodálkozott viszont a nagy magyar nemzeti postai újításon, hogy ebben a nemzeti országban mit sem számít a postai küldemények pontos megcímzése, a nemzeti posta ott rakja le, ahol neki tetszik. A címzett pedig vagy utánajár, vagy nem.