Magyar segédével Putyin Európa megosztására törekszik

(Forrás: muosz.hu) A római Külügyi Intézet igazgatója arra figyelmeztet Foreign Affairs-ben, hogy Vlagyimir Putyin Európa megosztására törekszik, ám egy rossz béke szörnyűbb következményeket vonna maga után, mint egy hosszú háború. Natalie Tocci lát jeleket arra, hogy hat hónap elteltével a földrész egysége immár töredezik, mivel egyre nagyobb költségekkel jár a konfliktus. Nő az infláció, mélyül az energiaválság, egyre nagyobb a recesszió lehetősége miatt érzett félelem.

A felszínen kitart a konszenzus, ám alatta izzik a feszültség, hogy mit kellene csinálni a viszállyal is. Lásd, hogy hetekig ment a vita a 6. szankciós csomagról az autokrata Orbán Viktor miatt. Ám ez felveti azt a nagy kérdést, hogy meddig tart ki az egységfront. Ebből a szempontból az a nagyobb veszély, ha viszonylagos apály áll be a harcokban, és így Moszkva arra csábíthat bizonyos államokat, hogy próbálják meg engedményekre rávenni Kijevet, főleg, ha súlyosbodik az energiahelyzet. Csakhogy a béke illúziója azzal járhat, hogy meghosszabbítja a küzdelmet és annak mindenki csak megissza a levét.

Igazából a gázembargót a Kreml vezette be, hiszen nem szállít hat országnak, illetve csökkentette a mennyiséget az Északi Áramlat 1-en. A Valutaalap úgy becsüli, hogy egy teljes leállás folytán a cseh, a magyar, a szlovák és olasz gazdaság 5%-kal esne vissza. A növekvő gazdasági nyomás hatására az olasz és francia populisták, illetve jobboldali nacionalisták már most a háború kiadásaira hivatkozva igyekeznek tömegtámogatást szerezni. És ez csupán ízelítő abból, hogy mi jön még. A módszert amúgy az orosz forgatókönyvből vették.

A következmény az lehet, hogy megerősödik a nacionalista populizmus és az az egész EU létét fenyegetheti. Még aggasztóbb, hogy visszatérnek a geopolitikai, kelet-nyugati, illetve észak-déli ellentétek. A keletiek szorgalmazzák a kemény szankciókat, illetve Ukrajna erőteljes katonai támogatását, az olaszok, franciák és németek ellenben hajlanak a kompromisszumra Moszkvával.

Pont ezekben a törésvonalakban bízott Putyin. Ezért folytat macska–egér-harcot gázügyben, illetve idézett elő globális élelmezési válságot, valamint alkalmazza a felperzselt föld stratégiáját Ukrajnában. Abban bízik, hogy a földrész enged a többszörös nyomásnak. Persze, nagyon jól tudja, mekkora károkat okoznak országának a szankciók és nem valószínű, hogy Kína át tudja venni Európa szerepét az orosz gazdaság számára.

Az orosz elnök úgy kalkulál, hogy a törékeny összefogás miatt az EU rántja félre elsőként a kormányt, így Moszkva el tudja érni katonai céljait Ukrajnában és idővel vissza lehet térni a megszokott együttműködéshez a kontinensen. A háború minden egyes hónapjával csak nagyobbak lesznek a repedések az unión belül.

Ám ha Oroszország továbbra is ilyen kegyetlen lesz a fronton, az megerősíti az egységet, és folytatódik a Kijevnek nyújtott támogatás. Szó sem lehet a megtorló intézkedések feloldásáról. Viszont: ha a hatalmas áldozatok miatt Putyin kénytelen lesz taktikát váltani és így alábbhagy a küzdelem, továbbá a Kreml elkezdi pedzegetni a kompromisszum lehetőségét, nos, az csapdának bizonyulhat. Mert időt ad az átcsoportosításra, a következő hadművelet előkészítésére. És csak még jobban éket verhet az európai országok közé.

Pont akkor kell a Nyugatnak nagy elszántságot mutatnia, ha enyhül a csaták hevessége, mert nem elég, hogy az oroszok elveszítsék a háborút, az kell, hogy az ukránok megnyerjék. Kemény próbatétel jön most, de nem szabad, hogy Putyin döntse el a dolgokat.

A Der Standardkommentárírója szerint az orosz és a kínai államfő messzebbre tekint Ukrajnánál és Tajvannál, és nem elégedne meg a két ország leigázásával, a világot igyekszik biztonságosabbá tenni az autokráciák számára. A két politikus stratégiai barátságát az alapozza meg, hogy hallani sem akarnak a demokratikus, liberális Nyugatról és annak értékeiről. A világ legyen csak olyan, mint az ő országuk, bár itt megjegyzendő, hogy Kína már csaknem eljutott az „1984” szintjére, azaz jóformán teljesen felépítette a technológiailag tökéletes megfigyelő államot. (A nagy testvér figyel – a szerk. megj.)

Pelosi tajvani útját lehet úgy is értékelni, hogy nem kell provokálni, mert éppen elég gondot okoz az USA-nak az ukrán háború. Ám megalapozott a vélemény, ami szerint a világuralomra törekvő despotákkal szemben nem szabad a megbékítés politikáját alkalmazni. Peking feladta Teng Hsziao-ping jelszavát, hogy ti. az országnak békésen kell felemelkednie. Februárban Putyin ottani látogatásakor már a világhatalom újrafelosztása volt napirenden.

A múlt század elején Woodrow Wilson amerikai elnök a demokráciák számára kívánta biztonságossá tenni a világot. Ám Putyin, Hszi, továbbá egy-két kisebb mester, mint Orbán, Erdogan, Bolsonaro és Modi, továbbá Trump, a tekintélyuralom szemszögéből próbál biztonságos viszonyokat teremteni.

Új rendet akarnak, amiben a liberális demokráciáknak már nem osztanak lapot. Mind Oroszország, mind Kína revizionista hatalom, gyászolja elvesztett történelmi nagyságát és bosszút akar állni a múltban elszenvedett megaláztatásokért. Ám jelenleg mindkettő legnagyobb fájdalma az, hogy egyáltalán léteznek a nyugati demokráciák. Kínát meg lehet állítani, de ehhez legelőször is tisztázni kell, kivel is van dolga a jogállamok szövetségének.

A Bloomberghírügynökség elemzése úgy véli, hogy az ukrán háború három tanulsággal szolgál a világ élelmiszer-ellátásának szempontjából. Az, hogy a termelők és a kormányok miként reagáltak az orosz blokádra, útmutató ahhoz, miként kell cselekedni a jövőben, ha veszélybe kerülnek a szállítási láncok. Viszont hiba volna fellélegezni, miután az első teherhajó már elhagyta Ogyesszát, a gyomrában 26,5 ezer tonna kukoricával.

Alaptalan a derűlátás, mert továbbra is hat egy sor olyan tényező, ami már az invázió előtt elképesztően megdrágította az élelmet: változatlanul nagy pénzeket kell fizetni az energiáért, illetve a mezőgazdasági vegyszerekért. A perzselő hőség és szárazság tönkreteszi a hozamokat, Indiától Kanadáig. És egyre több és súlyosabb az időjárási szélsőség.

Az orosz–ukrán háború tanulságai a globális élelmiszerpiac számára:

1. Amikor kiderült, hogy elapad a világ gabonaszükségletének egynegyedét kielégítő forrás, a termelők másutt nem szóját és tengerit vetettek, hanem búzát, így helyreálltak a készletek. Továbbá bebizonyosodott, hogy érdemes sokat tartalékolni az előző évi termésből.

2. Láthatóvá vált, milyen fontos a gazdag nemzetek számára, hogy hazai, illetve regionális keretekben minél többet dobjanak piacra az aktuális zöldségekből és gyümölcsökből. És miközben általában terjed az éhség, az élelmiszer-termelésben keletkező gondok azokat az országokat sújtják leginkább, amikben erősen bizonytalan a mindennapi élelem beszerzése. Az éhínség közvetlenül 45 millió embert fenyeget, az ukrán válság hatását főként Egyiptom, Törökország és Banglades érezte meg.

3. A tehetős országoknak a tartalékok nagyobb részét félre kell tenniük a legszegényebb rétegek számára.

A kommentár szerzője úgy véli, hogy a következő években minden egyes politikai konfliktussal és időjárás-változással csak növekszik az élelmiszer-probléma. A 10 legfejlettebb államnak kiemelt helyet kell szentelnie az élelembiztonságnak az összes globális kereskedelmi és pénzügyi egyezményben.