Az egyre súlyosbodó koronavírus-világjárvány bebizonyította azt, amire számos tudós figyelmeztetett: egy technológiafüggő, globalizált civilizációban, a klímaváltozás közepette nem elégséges, ha csak reagálunk a szemünk előtt kialakuló vészhelyzetekre.
Kutatókból álló szakértői csoport olyan eljárásrendet dolgozott ki, amellyel azonosíthatók a potenciális új kórokozók, és képesek lehetünk megelőző módon tenni a járványok kialakulása ellen. A DAMA protokoll alkalmazásával a világon elsőként Magyarország veheti át a kezdeményezést az ismeretlen kórokozóktól. Az mta.hu Szathmáry Eörssel, a csoport vezetőjével készített összefoglalót.
A csoport kiindulópontja, hogy a világ, amelyben ma élünk, egyre kedvezőbb körülményeket teremt a világméretű járványok kialakulására, és civilizációnk bonyolult szövete egyre érzékenyebb az ilyen nagy megrázkódtatásokra. Szomorú irónia – és a gondolatok tűpontos
illusztrációja –, hogy a néhány hónapja elkészült dokumentum példái
között még nem szerepel az új koronavírus, és a most kialakult helyzet
az elkerülendők között tűnik fel.
Éppen ezért tanulságos röviden összefoglalni, mit tudunk a jelenlegi koronavírus-járványról:
A vírus állatról – minden valószínűség szerint denevérről – „ugorhatott át” az emberre. Számos genetikai rokona ismert különféle állatfajokból, és szintén a koronavírusok családjába tartozik a 2000-es évek elején Kínában felbukkant SARS, majd pár évvel később a Közel-Keleten feltűnt MERS vírusa. Egyik sem okozott ugyan világjárványt, ám így is több száz áldozatot követelt.
Világosan látszik, hogy a földrészeket átívelő utasforgalommal a kórokozó meglehetősen gyorsan eljutott a világ minden tájára, és a hosszú ideig tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató hordozók miatt kevés esély volt arra, hogy a terjedést meggátló hatékony, de az emberi szabadságot nem végletesen korlátozó intézkedéseket hozzanak.
Az olaszországi tudósításokból látható, hogy egy ilyen viszonylag alacsony halálozási arányt mutató fertőzés is képes kimeríteni még oly fejlett államok egészségügyi kapacitásait, a hírekből és az előrejelzésekből pedig az is világos, hogy súlyos gazdasági következményekkel kell miatta számolni.
A friss és fájdalmas tanulságok a következőkben foglalhatók össze:
A vírusok és más potenciális kórokozók biológiai tulajdonságaiknak köszönhetően „ugrásra készen várják”, hogy emberi fertőzést okozzanak.
Az emberiség lélekszámának növekedésével és a természetes élőhelyek zsugorodásával az emberre veszélyes kórokozók felbukkanásához szükséges ember-állat találkozások száma nő.
Világunk ideális lehetőséget ad egy kórokozónak, hogy napok alatt kontinensnyi távolságokat küzdjön le.
A Földünk legtávolabbi pontjait összekötő gazdasági kapcsolatok megszakadása beláthatatlan következményekhez, akár a civilizáció összeomlásához is vezethet.
Ezek az összetevők már így is eléggé vészjósló képet mutatnak, azonban még nem beszéltünk egy kulcsfontosságú tényezőről: a klímaváltozásról. Ez a soha nem látott sebességű folyamat ugyanis nemcsak a mi életünket rendezi át, de a kórokozók és hordozóik számára is teljesen új kényszereket és lehetőségeket teremt. Ha az eddigiek a puskapor összetevői voltak, a klímaváltozás az, ami tökéletesen összekeveri őket, és utána valóban elég egy szikra a robbanáshoz. Ráadásul a kórokozók nemcsak közvetlenül törhetnek az életünkre és egészségünkre, hiszen ugyanilyen globális járványok fenyegetik a mezőgazdasági növényeket és a haszonállatokat is. Gondoljunk csak a legfrissebb ilyen kórságra, a Magyarországon is rohamosan terjedő afrikai sertéspestisre.
Ezt a helyzetet úgy is lehet tekinteni, mint az emberi civilizáció által felhalmozott tetemes adósságot. Belaktuk a világot, jócskán markoltunk a természet erőforrásaiból, és előrerohantunk a technológiai fejlődésben – eközben pedig nem fordítottunk elegendő figyelmet és erőforrást annak a természeti világnak a megértésére, amely körülvesz bennünket.
Ezt az adósságot próbálja valamelyest törleszteni az Ökológiai Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) szakemberei által kidolgozott protokoll, mely a lehetséges fenyegetések feltérképezésével és a hozzájuk igazított cselekvési tervekkel próbálja elejét venni a fent említett szikra fellobbanásának.
Az eljárásrend a DAMA névre hallgat, amely a „Document–Assess–Monitor–Act”, vagyis „Dokumentáció–Értékelés–Monitoring–Cselekvés” rövidítése. Lássuk sorjában, mit is értünk az egyes lépéseken!
Az első feladat a potenciálisan veszélyes kórokozók és hordozóik fölkutatása. Mivel az összes élőlény vizsgálata irreálisan nagy feladat lenne, a protokollt kidolgozó szakértők azt ajánlják, hogy összpontosítsunk az emberi civilizáció és a természet határterületeire, és azokra az élőlényekre, amelyek e határterületeken mozognak. Így például érdemes lehet odafigyelni a kertvárosokban, parkokban nagy számban élő sünökre, a településekre bejáró rókákra vagy éppen a sertéshizlaldák lámpái körül rovarokat kapdosó denevérekre.
Természetesen külön figyelmet érdemelnek a kórokozókat átvivő élőlények, mint például a kullancs- és szúnyogfajok. A szakértők azt javasolják, hogy a kutatásba a szakirányú intézmények mellett érdemes bevonni a társadalmat is: a természetjárókat, horgászokat, vadászokat.
Az alapos dokumentáció a kutatók várakozásai szerint rengeteg ismert és sokáig ismeretlen potenciális kórokozót mutat majd ki. A következő lépésben értékelni kell az ő veszélyességüket. Az értékelés alapját eddigi ismereteink adhatják az újonnan felfedezett kórokozók genetikailag hasonló rokonairól. Fontos továbbá a kórokozó terjedésének ökológiai viszonyait is értékelni. Tehát érdemes például odafigyelni a hazai denevérekben gyakori vírusra, ha tudjuk, hogy közeli rokona okozott emberi megbetegedéseket. Hasonlóan fontos számon tartani, ha ismert emberi kórokozók – például az inváziós szúnyogfajok, behurcolt kullancsfajok – a klímaváltozás következtében megtelepszenek Magyarországon – még akkor is, ha konkrétan a másutt terjesztett összes kórokozót még nem mutatták ki a nálunk begyűjtött példányokból.
Folyamatos mintavételezéssel és az előfordulási adatbázisok figyelésével meg lehet becsülni, hogy melyikük kezd aggasztó terjeszkedésbe. Az alapos figyelés folyamatos felügyelet, amely segíthet megtalálni azokat a tényezőket is, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a járványtani folyamatokban. Így például elképzelhető, hogy egy kórokozót, illetve vektorát egyetlen tényező (például a tél huzamosan hideg időszaka) tart távol egy területtől, és a klíma változásával előre jelezhető a megjelenése újabb élőhelyeken.
Az előző három lépésben gyűjtött adatok ráirányítják a figyelmet a valós veszélyt hordozó kórokozókra, és a beavatkozás lehetőségeit is feltárják.
A főszerep a kommunikációé: megfelelő formában közvetíteni kell az információkat a szakhatóságoknak és a társadalomnak, hogy valóban meg is történjenek a szükséges beavatkozások.
A kutatók szerint Magyarország képes a DAMA-n alapuló rendszer elindítására és működtetésére. Már ez is hatalmas lépés a jövő kórokozói elleni felkészülésben, azonban – amint az az új koronavírus kapcsán látható – a fenyegetés gyakran igen messziről érkezik. Ezért a rendszer magyarországi bevezetése egyúttal példaként szolgálhatna más országok számára, és végül, ha elegen csatlakoznak hozzá, kialakulhatna egy világméretű korai előrejelző hálózat.
A részletes munkaanyagot az MTA megküldte a kormánynak.
A protokollt összeállító csoport egyik tagja, Földvári Gábor saját munkája is jól illusztrálja a korai előrejelzés fontosságát. Íme, egy rövid összefoglaló a margitszigeti városiasodott sünök járványtani szerepét vizsgáló kutatásáról:
„A Budapest szívében található Margitsziget méltán népszerű kulturális értékei, pihenési és feltöltődési lehetőségei, valamint természeti szépségei miatt. Jellemző lakói a szigetnek a sokak által kedvelt keleti sünök. Kedves megjelenésük ellenére azonban rengeteg kullancsot hordozhatnak, amelyek révén veszélyforrások is lehetnek. Ennek részleteit tanulmányozta Földvári és kutatócsoportja három egymást követő éven át. A fontos ökológiai paraméterek dokumentálása közben figyelemreméltó megfigyeléseket is tettek. Először is, hogy ezek a városi léthez nagyon sikeresen adaptálódott emlősök többszörösét érik el a természetes egyedsűrűségüknek, ha egy városi parkban élnek. Másodszor: a sünök kivételesen nagy mennyiségű kullancsot hordozhatnak magukon. Az intenzív és rendszeres terepmunka alkalmával mintegy 400 sün egyedet vizsgáltak meg. Ez nem lett volna lehetséges önkéntes érdeklődők nélkül. Néha negyvennél is több volt a lelkes amatőrök, hallgatók, családtagok, barátok száma, aki segített a sünök éjszakai befogásában, szállításában és szabadon engedésében.
A vizsgált kb. 10 ezer kullancs többsége közönséges kullancs (Ixodes ricinus) volt, amelynek a legfontosabb helyi fenntartó gazdájának a sünök bizonyultak. Egyetlen példány azonban az egzotikus Hyalomma marginatum kullancsfajhoz tartozott, amely a krími-kongói vérzéses láz vírusának ismert terjesztője. Ez a felfedezés rámutatott annak a fontosságára, hogy még a közvetlen környezetünkben is szükséges figyelni a kórokozókat és az őket terjesztőket.
Az is kiderült a vizsgálatok során, hogy noha a sünök maguk nem mutatnak tüneteket, mégis baktériumok sokaságának a hordozói, pl. a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi sensu lato-t, az Anaplasma phagocytophilumot, a Neoehrlichia mikurensist és Rickettsia-fajokat, amelyek emberekre is veszélyesek. Megfigyelték, hogy ennek ellenére kevés ember számolt be kullancs csípéséről a szigeten tartózkodás után. Közelebbről megvizsgálva rájöttek, hogy a rövidre vágott gyepen tartózkodás után senki sem szed össze kullancsokat. Ez amiatt van, mert az alacsony aljnövényzet nem tartja meg a kullancsok számára oly szükséges magas páratartalmat. Szignifikánsan nagyobb kullancssűrűséget találtak azonban a bozótos, rejtettebb részeken, amelyek kedvezők voltak a kullancsok túléléséhez.
Tehát az emberek leginkább úgy szedhetnek össze kullancsot magukon, ha – mivel csak két nyilvános illemhely volt a szigeten – a bozótosban könnyítenek magukon. Ebből adódik egy egyszerű, olcsó, de a kullancsok által terjesztett összes kórokozóval való fertőzés rizikóját szignifikánsan csökkentő intézkedés: létesítsenek a mostaninál több nyilvános illemhelyet a városi parkokban (kivonat a The Stockholm Paradigm: Climate Change and Emerging Disease c. könyvből; Brooks et al., 2019).