Úgy látja, hogy a kormányfő igencsak gyanakszik az amerikaiakra, meg a zsidókra, a romákra, a nemzetközi üzletemberekre, az európaiakra, a migránsokra, a menekültekre, a dolgozó asszonyokra, a társadalomtudósokra, az újságírókra, és a felsorolást még lehetne folytatni. Akik felszólalnak a rendszer ellen, azok megnézhetik magukat az elhelyezkedésnél, vagy jól megkapják a magukét az állami médiában.
A szakértő pontokba foglalta össze a helyzet legfőbb jellemzőit. Az első tétel az, hogy a Fidesz még hosszú ideig hatalmon marad. Ily módon az ellenzéki pártok három dolgot tehetnek: az első az, hogy továbbra is a néhány parlamenti helyükért vetélkednek. A második, hogy belátják: Magyarország ismét egypártrendszer lett, ezért csatlakoznak a fiatal demokratákhoz és belülről próbálnak meg változást elérni. Végül pedig egy pártban egyesülnek a következő választásokra.
A szerző ezek közül azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy összefognak, de megtartják önállóságukat, bár az ilyen koalíciók idáig nem voltak túlzottan stabilak.
A következő következtetés az, hogy a hatalmon lévő erő egyáltalán nem lesz képes ellenőrzése alá vonni az egész országot, mert a civil világ továbbra is virágzik és megszervezi magát. És a kormánynak jó oka van, hogy hallgasson ezekre a hangokra, hiszen fennáll a veszélye, hogy a túl nagy szegénység, illetve a képzett munkaerő hiánya miatt nem tud elegendő külföldi tőkét magához vonzani, illetve nem képes fenntartani a magánfogyasztást. Az elképesztő korrupció ugyancsak elriasztja az idegen befektetőket. Továbbá megvan az esélye, hogy körberöhögjék a világban, ha nem szabadul meg a protekciótól és a korrupciótól.
A professzor úgy látja, hogy a Fidesznek igazán ügyetlennek kell lennie, ha meg akar bukni a következő 10 évben. Ezért azt tanácsolja a polgároknak, hogy amennyire csak a gyomruk bírja, ne foglalkozzanak a választási eredményekkel, sőt akár bojkottálják a szavazást. Sokkal inkább törődjenek azzal, hogy legyen erős és aktív civil szféra, nehogy elkényelmesedjék a hatalom, illetve hogy ne nyúlkáljon bele a közpénzekbe.
Az is lehet, hogy felbukkan egy új emberbarát, aki Soros Györggyel együtt szól a rezsimnek, hogy tessék komolyan venni a kormányzást. A civilek képesek pórázra venni a kormányt, bár az jelenleg szinte minden társadalmi ellenőrzés nélkül működik.
A Süddeutsche Zeitung írja: az illetékes brüsszeli biztos arra figyelmeztet, hogy széteshet a schengeni rendszer, ha egyes országok ragaszkodnak a zárt határokhoz, sőt, az egész földrész rámehet a mostani válságra. Avramopulosz szerint az sem segít, ha Görögországot kizárják az övezetből, mert a menekültek továbbra is jönnek majd. Mint mondta: ha mégis kirekesztik Athént, az a vég kezdete lesz Schengen számára, sőt beindul a lavina, amely magával rántja egész Európát. A biztos azért aggódik, mert a németek, osztrákok és a szlovénok szigorítani akarják az ellenőrzést a saját határukon, ha a görögök továbbra sem tudnak megbirkózni az érkező tömegek regisztrálásával. Ráadásul Berlinben azt fontolgatják, hogy esetleg egy kis Schengent hoznának létre…
1989-ben úgy látszott, hogy Európa győzött, ám alig egy-két évtized elteltével veszélyben a mestermű – mutat rá a Libération vezércikke. Erős a széthúzás és a szétesés fenyeget. Az egymást követő válságok megremegtették az építményt, feltárták annak törékenységét. Az állandó tehetetlenkedés gerjeszti a populizmust, amely amúgy is virágzik az EU kudarca és a kormányok felelőtlensége miatt. Így szabad utat kapott a nemzeti önzés. A német–francia-tandem felbomlott, a hajónak nincs kapitánya. És ennél csak rosszabb várható.
A brit kiválás lehetősége magában hordozza, hogy aktivizálódnak a centrifugális erők. Egyes államok minden szégyenkezés nélkül szabadulnak a közös szabályoktól, lásd a politikai előírások ügyében Magyarországot és Lengyelországot.
A migrációs nyomás nem enyhül, ám a külső határok védelme délibáb marad, a menekültek elosztása jámbor óhaj…
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!