Haraszti a magyar tapasztalatok alapján úgy gondolja, kár abban hinni, hogy a populisták hatalomra kerülése után normalizálódik a helyzet. Nem szabad semmit sem remélni a szabályoktól, a logikától, a szükségszerűségektől, de még a kudarcoktól sem. Ilyen esetben igencsak káros lehet, ha bárki bármiféle reményt táplál. Például: az elvtelen populizmus képtelen kormányozni. Vagy: a trumpizmus önmagát csapja be, leleplezi le, illetve győzi le. Továbbá: a megválasztott elnöknek lesz bármilyen irányvonala vagy politikájában fel lehet majd fedezni igazodási pontokat, és hit vagy érdek vezérli majd. Netán, hogy a Republikánus Párt idővel szembefordul vele.
A populisták úgy irányítanak, hogy váltogatják a témákat, de azok megoldásától elzárkóznak. Szándékosan rögtönöznek, folyamatosan rohamoznak, egyfolytában szlalomoznak és mindig bevetnek valamilyen elterelő hadműveletet. Kedvenc kommunikációs eszközük, hogy viszályt provokálnak. Nem bánják, ha utálják őket. Mivel két alapállásuk van: a védekezés és a győzelem kivívása, nem tudnak meglenni ellenség nélkül. A szakértő különösen aggasztónak tartja, hogy az USA-t, Oroszországot és Kínát olyanok vezetik, akik azt ígérik, hogy ismét naggyá teszik országukat. Bármikor átváltozhatnak a béke barátaivá, vagy éppen imperialistává, ha úgy gondolják, hogy az megdobja a népszerűségüket. Lásd, hogy Orbán ellenzékből miként utasított el minden kompromisszumot Moszkvával, hogy utána Putyin legjobb barátja legyen. Haraszti nem tud mit ajánlani az amerikaiaknak, mármint hogy miként szabadulhatnának Trumptól, itt talán csak egy nagy kivétel van: a korrupció. Az valószínűleg segít, hogy a társadalom ez ügyben a lehető legéberebb legyen, hogy minden erővel támogassa a tényfeltáró újságírást és megvédje a demokratikus intézményeket.
A lengyel nép olyan, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében, viszont a parlamenti patthelyzet csak mélyíti az ország megosztottságát – állapítja meg a Financial Times. Sokak háta borsódzott, amikor azt látták, hogy a szükségállapot kihirdetése után 35 évvel a rendőrség karácsonykor útakadályokat állított fel a törvényhozás épülete körül, miközben a szembenálló felek tekintélyelvűséggel, illetve politikai puccsal vádolták meg egymást. Egy olyan országban, amelyben a történelem nemzeti szenvedélynek számít.
A Jog és Igazságosság alig egy év alatt elérte célját, hogy felszámolja a demokratikus rendet. Ellenőrzése alá vonta a sajtót, az igazságszolgáltatást és az alkotmánybíróságot. Kaczynski azt mondja, a magyar illiberális demokrácia mintájára kulturális ellenforradalmat vív. Nacionalista támogatói extázisban vannak, ellenfelei vagy meg hüledezve figyelik a fejleményeket, vagy harciasak. A kedélyeket az élezte ki a végletekig, hogy a kormánypárt korlátozni akarta az újságírók munkáját a szejmben. Válaszul több képviselő megszállta az üléstermet, ám az ironikus, hogy a demokrácia védelme nevében az intézmény demokratikus működését akadályozzák. Időközben a parlament körül már elbontották a barikádokat és alighanem a politikai holtponton is túllépnek majd. De a lengyelek mindkettőre emlékezni fognak, mint a hasonló helyzetek után mindig.
A Bécsi Egyetem kelet-európai történelemmel foglalkozó tanszékének vezetője szerint a menekültvita súlyos torzulásokat okozott a földrész önképében, de tévedés a kontinenst keletre és nyugatra felosztani – írja a Neue Zürcher Zeitung. Amikor a múlt nyár végén egye csak özönlöttek az emberek, Berlin és Bécs főként a volt szocialista országokat hibáztatta, amiért nem mutattak szolidaritást és nem fogadtak be menedékkérőket. A németek és az osztrákok nyomást gyakoroltak rájuk és kioktatták őket az európai értékekből.
Csakhogy a németek túlzott befolyása elősegítette a brexitet és felerősítette a populista mozgalmakat. Közben keleten szükségtelenül megnyílt a szárny az amúgy is erős orosz propaganda előtt, pedig Oroszország erkölcsileg különbnek tartja a rendszerét a dekadens és lepusztult Nyugattal szemben. Egy év alatt jócskán megnőtt Moszkva befolyása az EU-ban és annak keleti szomszédságában. Viszont mára Németország is kettészakadt. Szóval nem lehet egységes, kelet–nyugati tömbről beszélni. A törésvonalak keresztül-kasul futnak Európában.
Ami a Keletet illeti, ott van egy belső és egy külső rész. Az előzőbe azok az államok tartoznak, amely bejutottak az unióba. Ők mindannyian a Nyugat felé tartanak, még ha a magyar és a cseh vezetés kinyilvánítja is rokonszenvét Oroszország iránt. De hát a sokmillió magyar, román, bolgár és más kivándorló Nyugatra ment, távozásuk meggyengítette országukban a felvilágosult, demokratikus tábort. A külső gyűrű ugyanakkor az oroszok és hatalmi övezetük, és napjainkban Moszkva megpróbál jócskán behatolni az egykori befolyási zónájába.
Ezért is zavaró, hogy tavaly Németország és Ausztria megkérdőjelezte a veszélyeztetett államok európaiságát. Hirtelen úgy tűnt föl, mintha ezek az országok társadalompolitikailag reménytelenül reakciósak lennének. A visegrádi csoportot egyesítette a kötelező kvóták elutasítása, szétválasztotta viszont őket az oroszokhoz fűződő viszony. Érdekes módon a német politika összébb hozta az egykori Osztrák-Magyar Monarchia koronabirtokait, amelyek elvetik a muzulmánok bevándorlását, a balliberális politikát és Brüsszel jelenlegi irányvonalát Moszkvával szemben.
Magyarország feltűnően aktív a régióban. A következmény, hogy az unió Európája meggyengült. A periférián ugyanakkor jobban látszik, mint a magországokban, hogy az EU lényege a jogállamiság, az erős intézményhálózat, valamint az egyértelmű biztonsági garanciák rendszere.
„A határok Európája” című körképében a Le Monde azt írja: a magyarok, románok és bolgárok nem tudják, hová álljanak, hogy visszanyerjék befolyásukat és megállítsák a demográfiai hanyatlást, miközben az EU gyengének tűnik, az oroszok viszont fenyegetően lépnek fel.
A tudósító szerint: ha valaki eltölt pár órát Budapesten, akkor máris jobban érti az Orbán Viktor által gerjesztett nacionalista vitát. A közönséges halandót egyszerűen agyonnyomják az emlékművek és a hivatalos épületek, a Hősök terétől az Országházig, ahonnan mellesleg hiányzik az uniós zászló. Ez azért van, mert a város még Trianon előtt alakult ki és túl nagy az összezsugorodott ország számára. Orbán Viktor van ugyan annyira bölcs, hogy ne vesse fel a határok átrajzolását, de Magyarország feltámadása továbbra is téma a populisták számára.
Sokan persze nem hajlandók beugrani az ilyen hangoknak. A Szabadság téri „angyal-emlékmű”, amelyet a kormányfő személyes utasítására állítottak fel, szabadtéri fórummá vált az ellenoldal számára. És az ott elhelyezett cédulákon igencsak kemény üzenetek olvashatók a háborús idők történelméről, a magyarok bűnösségéről.
Súlyos következményekkel járt a vicc, mármint hogy valaki több ponton is mókásra változtatta az egyébként dögunalmas Orbán-interjút a Fejér megyei Hírlapban – olvasható nyugati lapokban (Die Welt/Franfkurter Rundschau/Der Standard/Kurier). Öt embert máris elbocsátottak a kormányhoz közeli Mediaworks döntése alapján. A tettes nyilvánvalóan bennfentes volt. A tudósítás megemlíti, hogy ehhez a kiadóhoz tartozott a Népszabadság is, ám azt bezárták, két héttel azelőtt, hogy a holdingot egy olyan cégcsoportnak adták el, amely Mészáros Lőrinc ellenőrzése alatt áll.