Furcsa, hogy épp napjainkban, amikor mindenki kedvére fényképezhet okostelefonjával vagy digitális gépével, és küldheti el felvételeit másodpercek alatt a világháló jóvoltából akárhány címzettnek, és amikor a televíziók a szobánkba hozzák a világ legszebb tájait, mekkora divatja van a fotóalbumnak is tekinthető könyveknek. Ennek nyilván több oka van, kezdve a könyv szeretetétől a képek minőségén át megszerkesztett könyvek gondolatiságáig – ahogy ebben a kötetben is.
Az első pontról, a könyv szeretetéről, nem kell sokat szólnunk: aki egyszer a könyvekbe beleszeretett, az nem egykönnyen mond le róluk, s cseréli őket, mondjuk, e-könyvre. A képek minősége is magáért beszél, hisz’ épp azért tartjuk nagyra a jó beállításokat, az egyedi látásmódot, a pompás színeket vagy épp a fehér-fekete fotók keménységét, mert tudjuk, nem könnyű úgy visszaadni a látottakat, hogy abban más is meglássa azt a szépséget, amit mi megláttunk, és amit meg akarunk osztani másokkal is.
A tartalmi, szerkesztési kérdések a legizgalmasabbak, vagyis az, hogy ki, mit, miért és hogyan fényképez le, és milyen gondolat mentén rendezi kötetté össze a képeket. Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila hol egy-egy országot (Olaszország), tájat-tájegységet (Kalotaszeg), várost (Pécs) mutat be szinte mindenre kiterjedő alapossággal – hol pedig (mint a jelen kötetben) nagy lépésekben haladva, mégis szinte mindent szemügyre véve halad, hogy a mai nemzedékek is fogalmat alkothassanak az oly sokszor emlegetett fogalomról és annak valós tartalmáról: a történelemi Magyarországról.
Azért, hogy az olvasó tudja, mit rejt e fogalom, s mit találunk majd a kötetben, a szerzők rögtön egy tömör krónikás fejezettel nyitnak, melyben Anonymus Gesta Hungarorum című munkájától eljutnak az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés aláírásáig, amely azzal, hogy véglegesítette a trianoni határokat, megerősítette a történelemi Magyarország megszűntét.
Ezt követően kilenc fejezetben élményt kínáló módon mutatják be a Kárpátalját, a Csángóföldet, a történelemi Erdélyt, a Partiumot és a Kelet-Bánságot, a Felvidéket, a mai Magyarországot, a Délvidéket (vagy Vajdaságot), Horvátországot, a Mura-vidéket és végül Őr- vagy Várvidéket (azaz Burgenlandot).
Miközben a kötet szigorúan szerkesztett, óhatatlan, hogy mégsem a szerzők diktálta sorrendben haladunk, hanem ide-oda lapozgatva, szinte habzsoljuk a látnivalókat. Az egyik oldalon a csíkrákosi ősi vártemplomot látjuk, a másikon a hollókői népviseletet, a harmadikon a Kis-Balaton bivalyrezervátumát, a negyediken tapolcai fürdőző családot, vagy épp főtereket, szobrokat, templomokat, pompás virágokat a Bucsecs-hegységből, lankás szőlőültetvényeket. Telet, tavaszt, nyarat és őszt… Legelésző szürkemarhákat, ejtőző ludakat és poroszkáló lovat. Vásárban cipőt gusztáló moldvai lánykát, korsót formázó korondi fazekast, boksát építő szénégetőt Farkaslakáról, ópusztaszeri nyilazó lányt. A Talabor, a Szervas, a Lápos völgyét, a hortobágyi pusztát és a Tordai-hasadékot, a Kőközi-szorost. Megcsodálhatjuk Boldogkőváralja vagy Csejte pompás romjait, Vizsoly fehér templomát s a benne kiállított bibliát, Sárospatak várát, a csengersimai kicsiny, román stílusú templomot, a nyírbátori csarnoktemplomot. Nagybányai festők képeit, a mérai asszonyok pompás viseletét, a széki piros-fekete szoknyákat és a fehér, bő ujjú, keresztben rakott női inget.
Jó olvasni a rövid, mégis sok érdekességet is említő utalásokat egy-egy kép alatt, hogy az adott tájat (Kőköz), várost (Gyulafehérvár), népművészeti alkotásokat (székely kapuk) hogyan látta Orbán Balázs, Hunfalvy János, Kozma Ferenc. Jó fölfedezni Martonvásárnál Liszt Ferenc és Beethoven, a szlovákiai Zsolnalitva váránál a Balassa család, Ozaly váránál a Rákócziak és Zrínyi Ilona, Alsólendvánál és Kismartonnál az Esterházy család, Németújvárnál a Batthyányi család és II. Lajos király nevét…
A kötet végén mintegy 140 település neve szerepel a helységnév-jegyzékben, hogy úti terveink összeállításánál belepillanthassunk, mit érdemes megtekintenünk, a forrásjegyzékből pedig nemcsak azt látjuk, honnan vették a szerzők az idézeteket, de ötletet is kapunk arra, mit kellene mégelolvasnunk, hogy utazásaink során a történelmi Magyarországot a kortársak szemüvegén át is láthassuk.
Az Alexandra Kiadó 2016-ban jelentette meg e kötetet, hogy a mai utazó – induljon is az egykor történelemi Magyarországnak bármely, mára már más-más országokhoz tartozó szögletéből – abban a szerves egységben lássa természeti kincseit, romos vagy épp felújított épített örökségét, népszokásait, ahogy azt sok nemzedéken át élték, látták eleink.
(Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: A történelmi Magyarország legszebb tájai és emlékei; Alexandra Kiadó, 2016)