A könyvpremieren a szerző mellett kitűnő muzsikusok foglaltak helyet: a Kossuth-díjas Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, a fiatalabb nemzedék képviseletében Fábián Juli énekesnő, Ittzés Tamás zongorista, hegedűművész, a Bohém Ragtime Jazz Band vezetője, valamint Tóth Viktor szaxofonos. A közönség soraiban láthattuk Deseő Csaba hegedű- és brácsaművészt, Kőszegi Imre dobost és Simon Géza Gábor jazzkutatót is.
A 300 oldalas kötet szerzője a múlt század elején New Orleansban kezdi el a gyökerek kutatását. Jelly Roll Mortontól a swingkorszakon, a dixielandon át a New York-i jazzközpont megszületéséig kíséri a műfaj nemzetközi történetét –természetesen a legnagyobb sztárokkal, klubok és koncerthelyszínek megemlítésével – Amerikától Európáig.
A kötet előszavában Jávorszky Béla Szilárd megemlékezik arról, hogy 50 évvel ezelőtt jelent meg az Anthology ’64 a modern magyar jazz lemezképes előadóinak felvételeivel – ez akár apropója is lehet a könyve megjelenésének.
Olvashatunk Seiber Mátyás zeneszerzőről, aki a 20. század húszas éveiben vezette az első jazztanszéket a németországi Majna-Frankfurtban. Sorra veszi a szerző a legfontosabb zenei műhelyeket, forrásmunkákat, kutatókat. A kötetben sorakoznak a hazai legendák: Martiny Lajos, Beamter Bubi, Tabányi Mihály, Kovács Andor és mások. Sorra kerül a későbbi évtizedekből a jazz számos meghatározó művésze, például Gonda János, Vukán György, Tomsits Rudolf, a Bergendy-együttes, a Benkó Dixiekand Band. A még későbbi évekből a nemzetközi hírnevet szerzett Szabó Gábor, Tony Lakatos, Szakcsi Lakatos Béla.
Nem feledkezett el a szerző a jazz társműfajairól, a jazzrockról, továbbá a hetvenes évek olyan kiválóságairól, mint a Syrius, a Rákfogó együttes, Babos Gyula, László Attila. Foglalkozik az múlt évtizedek muzsikus kiválóságaival, köztük Pege Aladárral, Snétberger Ferenccel, az Interbrass, a Trio Stendhal, a Trio Midnight együttesekkel, a Modern Art Orchestrával, a fiatalabbak közül kitér például Winand Gáborra, Oláh Tzumo Árpádra, Barabás Lőrincre, Harcsa Veronikára is.
A kétségtelenül máig hiányzó művel Jávorszky Béla Szilárd egy mini trilógia középső darabját alkotta meg, miután tavaly már megjelent „A magyar folk története”, és jelezte, hogy a trilógia harmadik kötetében a hazai kortárs zenével fog foglalkozni.
A könyvismertető tájékoztatóm a szerző beszélt arról, hogy a modern magyarországi jazz története az 1960-as években kezdődött: 1962-ben nyílt meg a legendás Dália Klub. Elmondta, hogy könyve írásakor jócskán épített a szájhagyományokra. Sok zenészt és kutatót keresett meg.
Segítettek az újságíróként készített interjúi, valamint Turi Gábor és Simon Géza Gábor összefoglaló igényű munkái is.
Jávorszky Béla Szilárd utalt az etnojazzt megteremtő Szabados György és Dresch Mihály, valamint a cigányzenészek jelentőségére e műfaj hazai elterjedésében. A cigányzenészektől ered a magyar jazz sajátjaként meghatározható tűz – magyarázta a szerző.
Szakcsi Lakatos Béla megjegyezte: „Szerencsés ember vagyok, azt csinálom, amit szeretek, és ezért még pénzt és díjakat is kapok.” Ittzés Tamás zongorista, hegedűs és fesztiválszervező azt fejtegette, hogy a magyar zenei életben egyre több a crossover-hatás, a műfajok és stílusok keveredése. Tóth Viktor, aki a fiatal kora ellenére a nemzetközi szinten is elismert szaxofonos, hangoztatta: a zene csodálatos dolog, „de önmagában csupán egy jármű egyfajta magasabb megértés felé”. Ő is megerősítette, hogy a hazai jazz a magyar népzene mély értékrendszeréből, esztétikai minőségéből merít.
Jávorszky Béla Szilárdnak a Kossuth Kiadónál megjelent könyvét Csák Erika szerkesztette, Gonda János volt a szakmai lektora. A kötetet terjedelmes mutató teszi könnyen használhatóvá. Hatalmas mennyiségű, kitűnő és ritka fotó tovább emeli a könyv értékét. Jávorszky a már említett művén kívül társszerzője volt „A rock története, 1–2” (2005, 2007) „A magyarock története, 1–2.” című könyveknek. Szerzőtársa az azóta elhunyt Sebők János volt. Megírta a Sziget-könyvet (2012) és a „Muzsikás 40” címűt.
